BK BH 1987/300
BK BH 87/09/300
1987.09.01.
Az ideiglenes elbocsátás tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre elítélt esetében nincs helye az ideiglenes elbocsátás megszüntetésének, valamint a szigorított őrizet ismételt elrendezésének [Btk. 40. § (1) bek., 47. § (4) bek., 78. § (3) és (4) bek.].
A megyei bíróság a vádlottat előre kitervelt és különös visszaesőként elkövetett emberölés bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt életfogytig tartó szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélte, és a vádlottnak a korábbi ügyében elrendelt szigorított őrizetéből történt ideiglenes elbocsátását megszüntette; egyben ismét elrendelte a vádlott szigorított őrizetét.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A pszichopata – de beszámítási képességében nem korlátozott – vádlott eddig öt esetben volt büntetve különböző bűncselekmények, mégpedig rablás, közveszélyes munkakerülés, lopás, fogolyszökés, emberölés bűntettének kísérlete, két esetben pedig hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt. Legutóbb 6 évi szabadságvesztésének letöltését követően foganatba vett szigorított őrizetéből 2 év után ideiglenesen elbocsátották. A szabadságvesztésének végrehajtása alatt 37 esetben követett el súlyos fegyelmi vétséget, és négy esetben kísérelt meg öngyilkosságot.
A vádlott 1975. évben a letartóztatásáig, négy hónapig együtt élt a sértettel, és kapcsolatukból leánygyermek született. A sértett ezután más férfival élt együtt, majd miután a vádlottat ideiglenesen elbocsátották, vele létesített életközösséget.
A vádlott szabadulása után munkaviszonyt nem létesített, családja eltartásáról nem gondoskodott, élettársát több esetben tettlegesen bántalmazta, lopni küldte, de az annak nem tett eleget; végül abbeli félelmében, hogy a vádlott megöli, gyermekével együtt a lakásból volt élettársához költözött.
A vádlott még ezen a napon az ajtó felfeszítésével behatolt G. B. lakásába, magához vette a 13 cm pengehosszúságú konyhakést, és azzal az elhatározással indult a sértett keresésére a délutáni órákban, hogy ha az nem hajlandó vele az életközösséget folytatni, megöli őt. Több személy előtt kijelentette: „Úgyis megtalálom ma és megölöm!” Ezután elment a sértett korábbi élettársának a lakására, a sértettet kérte, menjen vele haza, de az elutasította. Ezután kislányát hívta, de ő sem volt hajlandó vese menni. Eközben a vádlott a zsebéből kirántotta a konyhakést, és azt a sértett mellkasába vágta. A szúrás folytán a sértett meghalt.
A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, és a cselekményt helytálló jogi indokolással, a törvénynek megfelelően minősítette előre kitervelten elkövetettként is. A vádlott a cselekményt olyan módon hajtotta végre egyenes szándékkal, ahogyan azt előre elhatározta és kitervelte.
Nem alapos a büntetés enyhítését célzó fellebbezés sem.
A vádlott többszörös visszaeső, aki 20 éves korától kezdve öt esetben volt büntetve súlyos szabadságvesztésekre, különböző bűncselekmények miatt. A szabadságvesztés büntetések és a szigorított őrizet semmiféle nevelő, visszatartó hatással nem voltak reá nézve.
Ölési cselekménye a törvény szerint kétszeresen is súlyosabban minősül. Az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlya, kiemelkedő társadalomra veszélyessége igen nagyfokú, s ugyanilyen fokban veszélyes a vádlott személye is a társadalomra.
E vádlottal szemben, akinél már több szabadságvesztés és a szigorított őrizet sem érte el a célját, az elsőfokú bíróság a törvényben előírt vagylagos büntetések közül életfogytig tartó szabadságvesztést alkalmazott. A konok bűnöző vádlottal szemben ez a büntetés felel meg a Btk. 37. §-ban meghatározott büntetési célnak, mely különösen szükséges a társadalom védelme érdekében.
Ugyanakkor azonban a Legfelsőbb Bíróság mellőzte a vádlott szigorított őrizetének ismételt elrendelését, és a korábbi büntető ügyben alkalmazott szigorított őrizetből történt elbocsátás megszüntetését.
A Btk. 78. §-ának (3) bekezdése szerint „a szigorított őrizet olyan szabadságelvonás, amely a szabadságvesztés végrehajtása után kezdődik.” Az e §-hoz fűzött miniszteri indokolás is azt tartalmazza, hogy a szigorított őrizet „...a határozott tartamú szabadságvesztést követő ... szabadságelvonásból áll”. A törvény említett rendelkezéséből és indokolásából egyértelműen kitűnik, hogy a szigorított őrizetet csak határozott tartamú szabadságvesztés esetén lehet elrendelni.
A továbbiakban ez következtethető a Btk. 78. §-ának (4) bekezdéséből is, amely akként rendelkezik, hogy ha a szabadságvesztés és a szigorított őrizet együttes tartama a 20 évet meghaladja, a szigorított őrizetnek ezt meghaladó részét nem lehet végrehajtani.
Mivel az életfogytig tartó szabadságvesztésből a Btk. 47. §-ának (4) bekezdése értelmében az elítélt csak 20 év kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra; a Btk. már jelzett 78. §-ának (4) bekezdése értelmében az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélttel szemben elrendelt szigorított őrizetet nem lehet végrehajtani. Az ilyen szabadságvesztésre elítélt esetében tehát szigorított őrizet elrendelésének végrehajthatatlansága miatt sincs értelme. (Legf. Bír. Bf. I. 771/1986. szám.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás