PK BH 1987/310
PK BH 87/09/310
1987.09.01.
I. Az építmény bontását elrendelő államigazgatási határozat végrehajtása során az építési hatóság által megkötött vállalkozási szerződés teljesítésével összefüggésben keletkezett károk megtérítése iránt a határozat kötelezettje a vállalkozóval szemben közvetlenül perelhet. Az ilyen követelés nem bírósági úton felül nem vizsgálható államigazgatási határozat ellen irányul [Ptk. 339. § (1) bek.; Pp 130. § (1) bek. b) pont; PK 171. sz.]
II. A beavatkozó javára megítélhető perköltség [Pp 83. § (1) bek.].
A felperesek a tulajdonukban levő ingatlanon kétlakásos lakóépületet építettek. A kivitelezés során eltértek az építési engedélyben foglaltaktól, ezért az építési hatóság ún. visszabontást rendelt el. Ennek nem tettek eleget, ezért az építési hatóság az elrendelt munkák végzésével az alperest bízta meg.
A műszaki osztály a felpereseket az alperes által benyújtott 348 007 forint végösszegű számla megfizetésére határozattal kötelezte. E határozat elleni fellebbezés, illetőleg felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre.
A felperesek álláspontja szerint az alperes a munka elvégzése során károkat okozott, továbbá a 348 007 forint összegű számlájában el nem végzett, illetőleg a visszabontási határozatot figyelmen kívül hagyó munkákat állított be.
A felperesek keresetükben azt adták elő, hogy az alperes jogosan 71 374 forintot számlázhatott volna. A munkálatok során az alperes gondatlansága miatt elpusztult az I. r. felperes 26 értékes szobanövénye, és ezzel 32 000 forint kára keletkezett. Az alperes az átriumot díszítő gerendát légkalapáccsal kezdte elbontani, és emiatt az épület körülrepedt. Ezáltal 150 000 forint értékcsökkenés állt be. A felperesek kereseti kérelme az I. r. felperes javára 32 000 forint, mindkét felperes részére 194 137 forint kártérítésre és ennek kamataira, valamint eredetileg annak megállapítására irányult, hogy az alperest a végzett munkáért 71 374 forint illeti meg. Utóbb a megállapítás iránti kereseti kérelmet nem tartották fenn, hanem marasztalást kértek.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen az I. r. felperesnek 32 000 forintot és ennek 1985. március 15-től járó kamatait. Az ezt meghaladó keresetet elutasította, és kötelezte a felperest (valójában a felpereseket), hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek 7226 forint, az alperes pernyertessége érdekében beavatkozó Állami Biztosítónak pedig ugyancsak 7226 forint perköltséget. Végül a le nem rótt illeték fejében a felpereseket 28 248 forint, az alperest pedig 1920 forint megfizetésére kötelezte az állam részére.
Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a keresetlevél 1-6. és 8-9. pontjaival „érdemben hatáskör hiányában nem foglalkozott”. E tekintetben a 4/1960. (X. 2.) ÉVM-PM számú együttes rendeletre utalt, amelyből az következik, hogy az építési hatóság és az alperes közötti vállalkozási szerződés és annak teljesítése, de az ide tartozó számlavita tekintetében is a jogviszony a felpereseket nem érinti, az az építési hatóság és az alperes között jött létre. Az ebben a körben hozott államigazgatási határozat „bírósági úton való megtámadását” az államigazgatási eljárás általános szabályai nem engedik meg. Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem megjelölt részeit a Pp 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján utasította el.
A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján bírálta el az épület repedésével és az I. r. felperes növényeinek pusztulásával kapcsolatos kártérítési igényeket.
Az épület repedésével kapcsolatos követelést azért találta alaptalannak, mert a bíróság által kirendelt igazságügyi építész szakértő megállapítása szerint „a légkalapáccsal történő bontás bekövetkeztében történt és az épületen egyébként meglévő repedések mennyisége és mértéke az épület állékonyságát nem veszélyezteti, az épület műszaki értékét lényegében nem befolyásolja”. Mivel az alperes dolgozói a repedéseket betonnal kijavították, így „e vonatkozásban kár bekövetkezte nem volt megállapítható”.
Az I. r. felperes növényeinek elpusztulásával kapcsolatban a bíróság az alperes kártérítő felelősségét megállapította, mert úgy találta: az adott helyzetben elvárható magatartás az lett volna, hogy az alperes a munkavégzést mindaddig elhalasztja, amíg azt a növényzetben való károkozás nélkül nem lehet elvégezni.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperesek, az alperes és a beavatkozó is fellebbeztek.
A felperesek fellebbezési kérelme arra irányult, hogy a másodfokú bíróság az alperest 299 433 forint megfizetésére kötelezze, mellőzze a beavatkozó részére a perköltség megállapítását, továbbá az alperest és a beavatkozót is kötelezze perköltség megfizetésére. Kifejtették azt az álláspontjukat, hogy az alperes a jogellenes számlázással kárt okozott nekik. Kifogásolták a szakértői véleményre alapított azt a megállapítást, hogy a szakszerűtlen munkavégzés nem okozott kárt az épületben. Különösen sérelmezték a beavatkozó javára megállapított perköltséget és azt is: nem derült ki, hogy a beavatkozó felelősségbiztosítása az ügy melyik „fázisára” vonatkozott.
Az alperes és a beavatkozó a kereset teljes elutasítása érdekében fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett részét megváltoztatva a keresetet teljesen elutasította. Az elsőfokú perköltség összegét mind az alperes, mind a beavatkozó részére 7500-7500 forintban állapította meg, kötelezte a felpereseket, hogy az alperesnek és a beavatkozónak 15 nap alatt fizessenek 2800-2800 forint fellebbezési eljárási költséget, valamint felhívásra az államnak 30 158 forint kereseti és 9000 forint fellebbezési eljárási illetéket.
A másodfokú bíróság a kereset elutasított részében az elsőfokú ítélet helyes indokaira utalt, továbbá kifejtette: az államigazgatási határozatok elleni jogorvoslatokat nem lehet „megkerülni” azzal, hogy a felperesek kártérítésként kívánnak érvényesíteni olyan tételeket, amelyek egyértelműen a számlavita körébe tartoznak. Ebben a kérdésben legfeljebb a Ptk. 349. §-a szerint államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősségről lehetne szó.
Az alperes terhére jogellenes és felróható magatartás nem állapítható meg; a légkalapáccsal történt bontás miatt nem következett be értékcsökkenés.
A növényzet elpusztulása miatti kárért az alperes azért nem felelős, mert a munka kezdő időpontjának a meghatározása az államigazgatási hatóság döntése szerint történt, s ha ezzel kapcsolatos mulasztás van, úgy ez nem az alperest terheli.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a keresetlevelet a bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy a felperes követelésének érvényesítése más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik.
Így kell eljárnia a bíróságoknak – amint az a PK (új számozásban) 171. számú állásfoglalása kifejti –, ha a felperes olyan tartalmú államigazgatási határozatot támad keresetével, amelynek a bíróság előtti felülvizsgálatát jogszabály nem teszi lehetővé.
Tévedett azonban mindkét fokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperesek követelése bírói úton felül nem vizsgálható államigazgatási határozat ellen irányul, vagy azt „megkerülő” kártérítési igény érvényesítéséről lenne szó.
A felperesek a pert nem államigazgatási szerv ellen indították, hanem a gazdálkodó szerv alperessel szemben – az általa szerződésen kívül okozott káruk miatt –, előbb megállapítást, utóbb pedig kártérítést követeltek. A Ptk. XXIX. fejezetében foglalt felelősségi szabályokra alapított jog érvényesítése a Ptk. 7. §-a értelmében a bírósági útra tartozik, a kártérítési követelés érdemi elbírálásának mellőzése ezért törvénysértő.
A felperesek az állították, hogy az alperes az ingatlanukon végzett tevékenységről a vállalkozást megrendelő államigazgatási szervnek adott számlájában el nem végzett munkák ellenértékét is beállította, illetőleg olyan munkát is végzett, s számlázott le, amely eltér a felpereseket a visszabontásra kötelező határozat tartalmától. Mivel az alperes által adott számla ellenértékét jogerős államigazgatási határozat alapján a felpereseknek kell viselniük, nyilvánvaló, hogy amennyiben a számla a terhükre téves, úgy ezáltal károsodnak. A számlának az elvégzett munkához képest a jogszerűnél magasabb összegben való kiállítása vagy el nem végzett munka ellenértékének felvétele a számlába jogellenes magatartás. Ennek bizonyítása esetén az okozati összefüggés kétségtelen a felperesek kára és az alperes jogellenes magatartása között.
Ebben az esetben az alperesre hárul, hogy magát a felelősség alól – a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése értelmében – kimentse annak bizonyításával, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.
A légkalapáccsal végrehajtott bontással összefüggésben a keresetet elutasító döntés megalapozatlan.
A szakértői vélemény részben hiányos, részben pedig helyességéhez kétség fér. A bíróságok a Pp 182. §-ának (3) bekezdésében meghatározott eljárási szabály megsértésével mellőzték a szakértő felhívását a szükséges felvilágosítás megadására, annak ellenére, hogy a felperesek ezt észrevételeikben kifejezetten kérték.
A szakvéleményből nem tűnik ki: milyen tényeken alapul az a megállapítás, hogy az épület egyes részein korábban is voltak zömében vízszintes irányú repedések; ha ilyenek voltak, ezek milyen mértékűek. Amennyiben a légkalapáccsal történt bontás okozott repedéseket, ezek milyen mértékűek (a felperesek 72 méter hosszúságban található repedésekről nyilatkoztak).
A szakvélemény kellő kiegészítése (szükség esetén ingatlanforgalmi szakértő kirendelése) nélkül nincs ténybeli alapja az elsőfokú ítélet indokolásának.
A Pp 83. §-ának (1) bekezdése értelmében a beavatkozó által támogatott fél pernyertessége esetében az ellenfelet a beavatkozó költségének a megfizetésére kell kötelezni.
A beavatkozó költségei a beavatkozással érintett kereseti kérelemmel összefüggésben merülhetnek fel, és az eljárásban kifejtett tevékenységgel arányosan állapíthatók meg.
A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy az Állami Biztosító a beavatkozást a virágokban bekövetkezett kár vonatkozásában kérte. E tekintetben pedig csak az I. r. felperes terjesztette elő, mégpedig 32 000 forint megfizetése iránt kereseti kérelmet. Megállapítható az is, hogy az elsőfokú bíróság az 1985. március 13-án tartott tárgyaláson engedélyezte a beavatkozást, és e tárgyaláson ítéletet hirdetett. Ilyen körülmények között a beavatkozó javára megítélt perköltség eltúlzott. Tévedtek ugyanis a bíróságok, amikor mindkét felperest, éspedig az alperes részére megítélttel azonos összegű perköltség megfizetésére kötelezték a beavatkozó javára.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mindkét eljáró bíróság ítéletét a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította (P. törv. III. 20 534/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás