PK BH 1987/311
PK BH 87/09/311
1987.09.01.
A termelő kárenyhítési kötelezettsége a termékértékesítési szerződéssel lekötött termék át nem vételével okozott károkozás során [Ptk. 340. § (1) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.]
A peres felek között 1982. augusztus 13-án mezőgazdasági termékértékesítési szerződés jött létre. A szerződés szerint a felperes tojástermelés céljára 1152 db tojó jércét adott át az alpereseknek 120 960 forint értékben. Az alperesek kötelezték magukat, hogy a tojó jércék ellenértékét 1982. december 15-ig kiegyenlítik. Kötelezettséget vállaltak továbbá arra, hogy a megtermelt tojást – külön éves szerződés alapján – a tsz háztáji ágazatának adják át. A külön éves szerződés írásba-foglalására nem került sor, az alperesek azonban a termelt tojást a termelőszövetkezetnek adták át, s azok ellenértékét a felperes részben a tojó jércék ellenértékére, részben az általa biztosított táp ellenértékére számolta el. 1983. tavaszán a felperesnek értékesítési nehézségei voltak, ezért az alperesektől nagyobb mennyiségű tojást nem vett át. A kiöregedett állományt a felperes 1983. júniusában elszállította és annak ellenértékét az alperesek javára jóváírta.
A felperes ismételt keresetmódosítás után 55 234 forint megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket arra hivatkozással, hogy az általa végzett elszámolás eredményeként az alpereseknek ilyen összegű tartozása mutatható ki.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Előadták, hogy a felperes meghatározott tételeket nem számolt el a javukra. Arra is hivatkoztak, hogy a felperes 45 000 db tojást nem vett tőlük át, ezzel szerződésszegést követett el, az ebből eredő kárukat a felperes igényével szemben be kívánják számítani.
Az elsőfokú bíróság megismételt eljárás során tanuk meghallgatása és könyvszakértői bizonyítás lefolytatása után meghozott ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alpereseket arra kötelezte, hogy 30 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 55 234 forintot és ennek törvényes mértékű kamatát. A másodfokú bíróság álláspontja az volt, hogy az alperesek kárenyhítési kötelezettségük körében kötelesek lettek volna az át nem vett tojást a szabadpiacon értékesíteni.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
Mint ahogy a törvényességi óvás helyesen utalt rá: a bíróságok a bizonyítékok okszerű mérlegelésével jutottak arra a következtetésre, hogy a felek között a Ptk. 417. §-a szerinti érvényes termékértékesítési szerződés jött létre a tojó jércék átadására és az általuk termelt teljes tojásmennyiségre vonatkozóan. Ezen az sem változtat, hogy a tojástermelésre vonatkozó részt a felek nem foglalták írásba, és a tojáshozam egy részét az alperesek nem is adták le. A Ptk. 418. §-ának (2) bekezdéséből ugyanis nem következik, hogy a szerződést csak a ténylegesen leadott mennyiségre lehet érvényesen létrejöttnek tekinteni. A felperes tehát szerződést szegett azzal, hogy a tojáshozam egy részét az alperesektől nem vette át, és ennek folytán a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó 339. § (1) bekezdése alapján kártérítési kötelezettséggel tartozik.
Helyes volt a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az alpereseknek az elszámolás eredményeként 68 890 forint tartozása áll fenn, amely a felperes szerződésszegése folytán az alpereseket ért kár összegével csökkenthető.
Megalapozatlan azonban a másodfokú ítéletnek az alpereseket ért kár összegére vonatkozó része. Az alpereseket a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése szerint kárenyhítési kötelezettség terhelte, nincs azonban megnyugtatóan felderítve, hogy az alperesek e kötelezettségüknek mennyiben tettek eleget. Ha ugyanis lehetőség volt az át nem vett tojásmennyiség értékesítésére, az alperesektől elvárható lett volna, hogy azt másutt értékesítsék.
Tisztázni kellett volna tehát, hogy az alperesek az át nem vett tojásmennyiséget vagy annak egy részét értékesítették-e, illetve értékesíthették volna-e más felvásárló részére vagy a szabadpiacon. Vizsgálni kellett volna, hogy az esetleges szabadpiaci értékesítés milyen többletkiadással jár. Tisztázni kellett volna azt is, hogy az alpereseknek lehetőségük lett volna-e a megmaradt tojást takarmányozási célra felhasználni. Az átvétel meghiúsulása miatt az alpereseket ért kár összegét csak e körülmények felderítése után lehetett volna megalapozottan megállapítani.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 20 920/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás