PK BH 1987/312
PK BH 87/09/312
1987.09.01.
Jogalap nélküli gazdagodástól való elesés nem állapítható meg, ha az előnyt a gazdagodó a saját érdekkörében felhasználta [Ptk. 361. § (2) bek.].
Az alperes részére járó találmányi díj összegét jogerős ítélet 120 000 Ft-ban határozta meg. A bíróság kötelezte a felperest ennek és az 1965. január 1-től járó évi 5 %-os késedelmi kamatok megfizetésére.
A felperes az ítélet alapján fennálló tartozása teljesítéseként 1984. február 28-án 184 290 Ft-ot fizetett ki az alperesnek. Ez a teljesítés 39 992 Ft-tal haladta meg az ítéleti rendelkezés alapján esedékes pénztartozását.
A felperes – a túlfizetést észlelve – 1985. december 18-án a visszatérítésre szólította fel az alperest. Az alperes a visszafizetéstől elzárkózott.
A felperes fizetési meghagyás útján érvényesítette igényét.
Az alperes ellentmondása folytán perré alakult ügyben a felperes keresete a 39 922 Ft és ennek 1984. február 28-tól számított évi 5 %-os kamata visszafizetésére irányult.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezésében rámutatott arra, hogy a felperes a pénztartozás teljesítéséhez megfelelő elszámolást nem adott, ezért az alperes a teljesítést jóhiszeműen fogadta el. A visszakövetelés joga azóta elévült; egyébként azonban az alperes a részére kifizetett pénzt felhasználta, tartós fogyasztási javakat vásárolt, és nagy értékű utazásokra költekezett. Ha tehát jogalap nélkül is gazdagodott, attól a visszakövetelésig elesett.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 39 222 Ft, ennek 1986. június 18-tól járó évi 5%-os kamata, valamint 550 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. A tartozás teljesítésére – mulasztás esetén jogvesztés terhével – havi 1000 Ft-os részletfizetési kedvezményt engedélyezett. Az ítélet indokolásában kifejtett álláspont szerint az alperes a felperes rovására jogalap nélkül jutott vagyoni előnyhöz, amelyet a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése értelmében köteles visszatéríteni. Nem helytálló ugyan a felperesnek az az álláspontja, hogy az alperes rosszhiszemű volt, az sem állapítható meg viszont, hogy az alperes a gazdagodástól a visszakövetelés előtt elesett. Az alperes állítása szerint a túlfizetett pénzből vásárolt vagyontárgyak tartós fogyasztási javak. Ezek megléte folytán a visszakövetelt összeg maradéktalanul fedezve van.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett a kereset elutasítása iránt. Kiegészített érvei szerint az alperes az állított előnyhöz nem jogalap nélkül jutott hozzá, mert a felperes azt, saját elhatározása alapján, a kamatszámítás egy másik, lehetséges módja szerint számítva teljesítette (kamatos kamat számítással). Egyébként azonban fenntartotta azt az álláspontját, hogy ha az előnyhöz jogalap nélkül is jutott hozzá, attól a visszakövetelés előtt elesett.
A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta. Pernyertessége esetére költségeinek áthárítását nem kérte.
A fellebbezés nem helytálló.
A felperes tartozása jogerős bírósági ítéleten alapul. Nincs arra adat, hogy ezt a tartozást a felek megállapodással módosították, vagy az alperest más címen is megillette volna követelés a felperessel szemben. Az a körülmény, hogy a felperes – akár tévedésből, akár egyoldalúan elhatározva – az ítéleti rendelkezéstől eltérő számítást alkalmazott, nem jelenti a kötelmi jogviszony tartalmi módosulását. A felperes kötelezettségének a mennyiségét ezért a jogerős bírósági ítélet rendelkezése alapján kell kiszámítani és teljesíteni. E szerint viszont a felperes 39 920 Ft-tal többet fizetett ki az alperesnek. Erre a többletteljesítésre sem a bírósági határozat, sem más jogviszony alapján nem volt köteles, ezért ezáltal az alperes jogalap nélkül jutott vagyoni előnyhöz a felperes rovására.
Nem helytálló az alperesnek az a védekezése sem, hogy a gazdálkodástól a visszakövetelés előtt elesett, mert költséges külföldi utazásra és értékes vagyontárgyak beszerzésére fordította, amelyeket – ha egyáltalán – most csak veszteséggel tudna értékesíteni. Az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a jogalap nélküli gazdagodástól a visszakövetelés ellőtt elesett [Ptk. 361. §-ának (2) bekezdése és a Pp 164. §-ának (1) bekezdése]. Az alperes előadása szerint a pénz formájában szerzett előnyt szükségletei kielégítésére fordította, saját érdekkörében használta fel. Ezáltal viszont a gazdagodástól nem esett el, függetlenül attól, hogy a költekezés eredményeként tartós fogyasztási javakhoz jutott-e hozzá, és ezek a visszaköveteléskor megvoltak-e.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a fent kiegészített indokokkal helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a pert – tévesen – tárgyi illetékmentesnek tekintette. A Legfelsőbb Bíróság ezért mellőzi az elsőfokú ítélet indokolásnak azt a részét, amely a felperest az illeték visszakövetelésének lehetőségéről tájékoztatja. Az illeték lerovásáról a Legfelsőbb Bíróság külön végzésben rendelkezett.
A másodfokú eljárásban a felperes a pernyertessége esetére költséget nem igényelt. A költségek viseléséről ezért intézkedésre nem volt szükség. (Legf. Bír. Pf. 20 946/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás