BK BH 1987/32
BK BH 87/02/32
1987.02.01.
Összbüntetés esetén kivételesen akkor van lehetőség arra, hogy a bíróság a korábbi feltételes szabadságra bocsátás folytán még ki nem töltött büntetés-részt meghaladóan állapítsa meg az elengedés mértékét, ha az utóbb kiszabott szabadságvesztés viszonylag hosszabb tartamú [Btk. 93. (2) bek.; BK 105. sz.].
A terheltet a városi bíróság súlyos testi sértés bűntette miatt 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Büntetéséből 1985. január 23. napján feltételes szabadságra bocsátották, büntetésének le nem töltött része 1 hó 15 nap volt.
A terhelt a feltételes szabadság tartama alatt újabb bűncselekményt követett el, ezért a megyei bíróság életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt – mint különös visszaesőt – főbüntetésül 4 évi szabadságvesztésre ítélte, és egyidejűleg megszüntette az előző büntetésével kapcsolatosan alkalmazott feltételes szabadságot.
A két ítélettel kiszabott főbüntetéseket a megyei bíróság összbüntetésbe foglalta, és ennek tartamát 4 év 1 hónapi szabadságvesztésben állapította meg.
Az összbüntetési ítélet ellen a terhelt jelentett be fellebbezést, és a Legfelsőbb Bíróság azt helybenhagyta azzal, hogy az összbüntetés tartama kirívóan enyhe.
Az összbüntetési ügyben hozott határozatok ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az összbüntetés tartamát az alapítéletekben eredetileg kiszabott büntetési mértékek alapulvételével kell megállapítani akkor is, ha a terheltet a büntetés teljes kiállása előtt feltételes szabadságra bocsátják, majd utóbb a feltételes szabadságot megszüntetik. Az elengedés mértékét azonban általában a feltételes szabadságra bocsátás folytán még ténylegesen ki nem töltött büntetési tartam alapulvételével kell megállapítani, mert különben nem érvényesülne az a törvényi követelmény, hogy a büntetésnek a feltételes szabadságra bocsátás folytán még ki nem töltött részét teljes egészében végre kell hajtani.
Ha a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt az elkövetőt szabadságvesztésre ítélik, szándékos bűncselekmény esetén az elkövető a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés folytán – az összbüntetésként megállapított szabadságvesztésből nem bocsátható feltételes szabadságra. Ilyen esetekben kivételesen előfordulhat, hogy az összbüntetés alapjául szolgáló büntetési tartamok alapulvétele folytán az elengedés mértéke eléri vagy esetleg kisebb mértékben meghaladja a feltételes szabadságra bocsátás folytán még ki nem töltött büntetésrészt: az ilyen mérvű elengedést a bíróságnak meg kell indokolnia [BK 105. számú állásfoglalás I/A/3. pont]. Ez akkor kerülhet szóba, ha a feltételes szabadságra bocsátás folytán még le nem töltött büntetés-rész rövid tartamú, ugyanakkor az újabb elítélés viszonylag hosszabb tartamú szabadságvesztést tartalmazott.
Az adott esetben az első fokú bíróság 6 hónapi, illetve 4 évi szabadságvesztést foglalt összbüntetésbe, s ennek során 5 hónapot, tehát az előbbi büntetés még hátralévő részét – 1 hónap 15 napot – lényegesen meghaladó tartamot engedett el, sőt ezt a büntetést majdnem teljes egészében elengedte, de ennek nem adta indokát az ítéletben. Az elengedés ilyen mértéke törvénysértő, s ezt a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság is észlelte, de a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában nem orvosolhatta.
A Legfelsőbb Bíróság Elnöki Tanácsa a törvénysértést megállapította, a megtámadott első- és másodfokú összbüntetési határozatot hatályon kívül helyezte, és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot.
A terheltet először 6 hónapi, majd ehhez képest hosszabb tartamú: 4 évi szabadságvesztésre ítélték, és az összbüntetésként megállapított szabadságvesztésből nem bocsátható feltételes szabadságra. Ezért a BK 105. számú állásfoglalásban kifejtetteknek megfelelően indokolt, hogy az elengedés mértéke kisebb mértékben meghaladja a feltételes szabadságra bocsátás folytán még ki nem töltött büntetési részt. Ezért az Elnökségi Tanács az elengedés mértékét 2 hónapban állapította meg, ehhez képest az összbüntetés tartamát börtönben végrehajtandó 4 év 4 hó szabadságvesztésben állapította meg azzal, hogy a terhelt a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének b) pontjára tekintettel nem bocsátható feltételes szabadságra. (Eln. Tan. B. törv. 1022/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás
