GK BH 1987/320
GK BH 87/09/320
1987.09.01.
Közbenső szolgáltatás elmulasztása miatt a vállalkozó csak akkor követelhet kötbért, ha a megrendelő e tekintetben, a szerződésben kikötött vagy egyéb módon általa vállalt határidőt elmulasztotta [7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 19. § (1) bek. b) pont, 42. § (1) bek.].
A felek építési szerződést kötöttek tanműhely és üzemépület kivitelezésére. A munkálatok vállalkozási díját 7 219 152 Ft-ban, a teljesítési határidőt pedig 1984. január hó 31. napjában határozták meg. A felperes előadta keresetében, hogy a műszaki átadás csak 1984. április 18-án történt meg 76 napos késedelemmel. Ezért keresetében az alperest 192 000 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy 1983. december 11-én a létesítmény olyan készültségi fokon állt, hogy a műszaki átadás-átvételnek nem volt akadálya, a felperes indokolatlanul szakította félbe az átadás-átvételi eljárást, hiszen a fennforgó kisebb hibákat hiánypótlás keretében elvégezték. Egyben viszont-keresetet támasztott, és a felperest kérte 192 000 Ft késedelmi kötbér és 82 624 Ft késedelmi kamat megfizetésére kötelezni. Azt állította, hogy a felperes adatszolgáltatási kötelezettségének nem tett eleget, ezzel akadályozta a kivitelezést. Késedelemben volt a fedezetigazolással, továbbá az építési szerződés 9. pontja alapján benyújtott szakaszszámla és végszámla kiegyenlítésével is.
A felperes a viszontkereset elutasítását kérte. Tagadta, hogy indokolatlanul szakította félbe az átadás-átvételi eljárást és azt is, hogy adatszolgáltatási késedelme állt volna fenn. Előadta, hogy a létesítmény nem volt átvételre kész állapotban, mivel hiányzott az átadás-átvételi tervdokumentáció, érintésvédelmi, villámvédelmi és kábelszigetelés ellenállás-mérési jegyzőkönyv és a kivitelező szerelési nyilatkozata. Hiányzott a KÖJÁL vízminta-vizsgálati, valamint a kéményvíznyomás próbájának jegyzőkönyve. A számla kiegyenlítésével kapcsolatos kamatigényt 1664 Ft erejéig elismerte.
Az elsőfokú bíróság szakértői intézettől szerzett be szakvéleményt, majd miután ezt a felek aggályosnak találták, beszerezte D. A. igazságügyi szakértő szakvéleményét, amely alapjaiban megegyezett a korábbi szakértői véleménnyel, így azt a bíróság ítélkezése alapjául elfogadta. A szakvélemények alapján megállapította, hogy a létesítmény készültségi foka 1983. december 21-én 99 %-os volt. Az átadás időpontjában a létesítmény készültségi foka megfelelt a felperes által szolgáltatott hiányos tervdokumentációban megszabott, elérhető szerződési követelményeknek. Az átadás-átvételnek nem volt akadálya. A szakértő megállapítása szerint a felperes az alperes villanyszerelési munkái zökkenőmentes, folyamatos és hatékony elvégzéséhez szükséges több lényeges intézkedést is elmulasztott. Nem készült el a villamos berendezések varrodai elrendezésének megfelelő léptékhelyes nyomvonala, így az alperes a villanyszerelési munkákat részben tervek nélkül, helyszíni művezetés mellett végezte. Ezt az építési napló bejegyzései bizonyítják. Az 1984. szeptember 25-én tartott egyeztetés tárgyalásáról készített 3. sorszámú jegyzőkönyv utolsó bekezdésében rögzített hiányosságok egy része nem akadályozta az átadást, azok hiánypótlással rendezhetők lettek volna, míg a többi része a felperes mulasztása folytán merült fel.
Az elsőfokú bíróság a per egyéb adatai alapján megállapította még, hogy a szerződés 1983. november hó 28-án módosításra került, amelyben a vállalkozói díjat 7 219 152 Ft-ra, a befejezési határidőt pedig 1984. január 30-ra módosították. A műszaki átadás-átvételi eljárás 1983. december 21-én kezdődött meg, majd azt a felperes a fennálló hiányosságra való hivatkozással megszakította. Az új határidőként kitűzött 1984. január 25-i időpontban ugyanerre hivatkozással az eljárást nem folytatták, végül az átadás-átvétel 1984. április 18-án történt meg.
A bíróság a feltárt adatok alapján az alperes terhére nem észlelt olyan tényt, amely a felperes által állított késedelem fennállásának megállapítására lett volna alkalmas, mert a szakértői vélemény a felperes terhére állapította meg az akadályozást és az átadás-átvételi eljárás indokolatlan megszakítását. A felperes keresetét a Ptk. 303. §-ának (1) és (3) bekezdésére utalással alaptalannak minősítette, mivel a jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja. Ezért a keresetet elutasította. Alaposnak találta viszont az alperes késedelmi kötbérre vonatkozó viszont-keresetét, amelynek összegszerűségét a felperes nem vitatta. A szakvélemény alapján megállapítható volt, hogy a felperes adatszolgáltatási kötelezettségének nem tett eleget, a fedezetigazolást nem szolgáltatta, annak MNB számlaszáma nem került feltüntetésre. Akadályozta a munka végzését azzal, hogy nem bocsátotta az alperes rendelkezésére a villamos-berendezésre vonatkozó léptékhelyes nyomvonalrajzot, nem biztosította folyamatosan a helyszíni művezetést. Az átadás-átvételi eljárást indokolatlanul állította le, a felperes késedelmi kötbérfizetési kötelezettsége tehát fennáll, ezért őt a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 59. §-ának (3) bekezdése alapján 192 000 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kötelezte.
Részben találta alaposnak a bíróság a kamatkövetelés vonatkozásában előterjesztett viszont-keresetet, és a felperest ezen a címen 20 532 Ft-ban marasztalta.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Kérte, hogy a bíróság a keresetének adjon helyt, a viszont-keresetet pedig utasítsa el. Hivatkozott arra, hogy a szakértő véleménye téves, a munkavégzésében az alperest sohasem akadályozta, a szóban előterjesztett vagy az építési naplóban kifogásolt kérdésekben az intézkedést azonnal megtette. Utalt arra, hogy az alperes sohasem kifogásolta, hogy a felperes őt akadályozza, és nem állította, hogy emiatt került késedelembe. Azt is előadta, hogy az alperes 1983. december 21-én az egyéb meghívottakkal együtt az átadáson megjelent, és átvette a felvett jegyzőkönyvet, és akkor észrevételt arra nem tett. Utalt továbbá a 90 041/1983. Ip M sz. közleményre, amely szerint a hiánypótlás tárgyát nem képezik minőségtanúsító okmányok, a kivitelező szabványossági nyilatkozata, érintésvédelmi vizsgálati jelentés, a szigetelés ellenállás-mérési jegyzőkönyv. Emiatt tehát az átvételt meg kellett tagadni. Megalapozatlannak jelentette ki a kamatkövetelést is. Előadta, hogy a 3 025 008 Ft összegű szakaszszámla fizetési határideje 1983. november 22. volt. Ebben az időpontban az alperes teljesítési késedelemben volt, hiszen a szerződés teljesítési határideje 1983. július 30. volt. Így tehát 1983. november 22-én az alperes már nem volt jogosult szakaszszámla benyújtására. 1983. november 28-án a szerződést a felek módosították. E szerződés alapján a fenti szakaszszámla benyújtása már jogszerű volt, így annak összegét 1983. december 7-én a szerződésmódosítástól számított 15 napon belül megfizette, fizetési késedelem tehát nem áll fenn.
A fellebbezés részben alapos.
Alaptalan a fellebbezés a felperes által érvényesített kötbérigény tekintetében. Az elsőfokú bíróság e vonatkozásban azt állapította meg, hogy az alperes terhére nem állapítható meg olyan tény, amely alkalmas lenne a felperes által állított késedelem fennállásának megállapítására. Ezzel szemben a felperes indokoltan tagadta meg ugyan a felajánlott átvételt, mert a fellebbezésében hivatkozott okmányok valóban nem képezhették hiánypótlás tárgyát, a rendelkezésre állá adatokból azonban az állapítható meg, hogy a felperes még 1984. februárjában is szolgáltatott az alperes részére terveket, s ez nyilvánvalóan akadályozta az alperest a határidőre való teljesítésben. Márpedig a Ptk. 303. §-ának (3) bekezdése szerint a jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja.
Alapos azonban a felperes fellebbezése az alperes által előterjesztett viszontkereset vonatkozásában. A fellebbezési tárgyaláson a felperes azt adta elő, hogy a kötbérigényét csak arra alapítja, hogy a műszaki ellenőr az építési naplóban bejegyezte, hogy az építtető új technológiai tervének birtokában lehet csak folytatni az elektromos munkákat, várhatóan augusztus 10-én. Ez a naplóbejegyzés azonban nem alapozza meg az alperes kötbérigényét, hiszen a kötbérigény csak abban az esetben lenne helytálló, ha a felperes konkrét kötbérterhes adatszolgáltatási határidőket vagy más közbenső szolgáltatásokat mulasztott volna el, ilyet pedig az alperes nem is állított. Márpedig, ha határidő hiányában a késedelem tartamát nem lehet megállapítani, akkor az időarányos kötbérnek nincs is számítási alapja [7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 19. §-a (1) bekezdésének a) pontja és 42. §-ának (1) bekezdése]. Így a különböző felperesi mulasztások csak az átadási határidő elmulasztása szempontjából értékelhetők. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság akkor, amikor a felperest kötbérfizetésre kötelezte.
Az alperes késedelmi kamatkövetelése pedig, amelyet az építési szerződésben kikötött szakaszszámlázásra, illetőleg a benyújtott szakaszszámlák késedelmes kifizetésére alapított, azért alaptalan, mert a 47/1979. (XI. 1.) PM sz. rendelet 5. §-ának (3) bekezdése szerint szakaszszámlával történő elszámolásra csak akkor kerülhet sor, ha a felek a tervdokumentációnak megfelelően kijelölt megvalósítási szakaszok műszaki tartalmát a szerződésben olyan részletezettséggel határozták meg, hogy annak teljesítése egyértelműen megállapítható és ellenőrizhető. A felek szerződése viszont nem tartalmaz ilyen adatokat, szakaszszámlázásra tehát nem volt lehetőség.
A felperes a fellebbezési eljárásban az alperes viszont-keresetében előterjesztett 1923 Ft késedelmi kamat jogosságát nem vitatta, ilyen összegben az alperes viszont-keresetét elismerte.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján akként változtatta meg, hogy az alperest csak 1923 Ft megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. V. 30 803/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás