GK BH 1987/323
GK BH 87/09/323
1987.09.01.
Ha a nemzetközi vasúti fuvarlevél belföldi helységet jelöl meg rendeltetési állomásként, úgy a teljes fuvarozási szakasz – a határállomáson végzett átrakási tevékenységgel együtt – a nemzetközi fuvarozási megállapodás hatálya alá tartozik, és az átrakási díjak érvényesítésének elévülési határideje a rendeltetési állomáson való kiszolgáltatással kezdődik [114058/1966. 1/8. E (KK 25.) sz. hird.-el közzétett megállapodás a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról (SZMGSZ) 13. cikk 6. §, 30. cikk 1.§, 2. § 3. pont; 3/1960. KPM sz. r-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 64, cikk 2. § a) pont, II. KH].
A felperes részére Záhonyba érkezett darabos kénküldeményeknél az alperes fellazítási munkát végzett, amelyet a fuvarleveleken nem számolt el. Az 1983. november 15-től 1984. január 14-ig végzett munka ellenértékét, vagyis 145 524 Ft-ot az 1985. január 30-i számlán számolta el, amelyet azonnali inkasszóval leemelt a felperes számlájáról. Az 1984. január 18-án és 1984. március 19-én végzett munka ellenértékét, vagyis 146 720 Ft-ot az 1985. március 11-én kelt számlájával számolta el és inkasszálta.
A felperes 1985. február 14-én és 1985. március 25-én felszólamlást nyújtott be az összegek visszakövetelése végett, majd 1985. július 10-én keresetet terjesztett elő az alperessel szemben a fenti összegek visszafizetése végett. Álláspontja szerint ugyanis az alperes igénye az inkasszálás időpontjában már elévült.
Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy az elévülés a számla kiállításakor kezdődik.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet indokolása szerint az alperes a Ptk. szabályai szerint az esedékessé válástól, tehát a munka elvégzésétől számított egy év alatt állíthatta volna ki a számláit. Ezt nem tette, ezért igénye elévült.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, és annak megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Előadta, hogy az 1949. évi népgazdasági tanácsi határozat alapján végzi Záhonyban az átrakást, és ezért nem az SZMGSZ, hanem a belföldi fuvarozási szabályok, így a VÁSZ 64. cikkének 2. §-ához kiadott II. Kiegészítő Határozmány (KH)-ban előírtak az irányadók. Eszerint a vasút által a költségjegyzéken vagy más elszámolási okmányon elszámolt költségek és díjak megfizetésére vagy visszafizetésére irányuló követelések elévülése az elszámolási okmány kiállításának napjával kezdődik.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési tárgyaláson a felek nyilatkozatai alapján megállapította, hogy a perbeli küldemények a szovjet feladási állomástól egészen Szolnok rendeltetési állomásig az SZMGSZ Megállapodás alá estek, tekintettel arra, hogy az SZMGSZ fuvarlevélen már eredetileg is Szolnok rendeltetési állomás volt feltüntetve. Ilyenformán a záhonyi átrakás az SZMGSZ fuvarozás részét képezte, a fuvarozás végrehajtásának feltétele volt.
Az SZMGSZ 13. cikkének 6. §-a szerint a határállomáson történt átrakások esetében felszámítható díjakat a rendeltetési ország díjszabása határozza meg. Ez a rendelkezés azonban csak az összegszerűségre vonatkozik olyan esetekre nézve, amikor az MTT e díjakról nem rendelkezik. Az SZMGSZ 13. cikkének 6. §-ából nem következik, hogy az átrakási tevékenységre és az abból folyó következményekre az SZMGSZ hatálya megszűnnék.
Az SZMGSZ 30. cikkének 1. §-a szerint a költségekre nézve is 9 hónapos elévülés vonatkozik, a 30. cikk 2. §-ának 3. pontja értelmében az áru kiszolgáltatásának napjától számítva. A perbeli esetekben az első átrakási ciklus 1983. november 15-től 1984. január 14-ig terjedt, ezért az SZMGSZ-t alapul véve az átrakási díjakat egy-egy küldeménynek Szolnokra való megérkezése után 9 hónapig lehetett volna a címzettel szemben érvényesíteni. Ezzel szemben az alperes 1985. január 30-án, tehát 9 hónapon túl állította ki az egész ciklusra nézve az átrakási költségeket tartalmazó díjjegyzéket.
A második átrakási ciklus 1984. január 18-tól 1984. március 19-ig terjedt, és mivel az alperes a költségjegyzéket 1985. március 11-én állította ki, a fentiek szerinti módon e követelése is elévült.
Az elévülést nem érinti az a tény, hogy az alperes azonnali beszedési megbízással jutott a kereseti összegekhez, a vasútnak ez az inkasszálási módja ugyanis nem teszi lehetővé a kifogásolást, így az összegeknek a felperes számlájáról való leemelése önkéntes fizetésnek nem minősíthető.
Az SZMGSZ 35. cikke szerint a belföldi jogszabályok felhasználására akkor van lehetőség, ha maga az SZMGSZ az adott tényállásra nem tartalmaz rendelkezéseket. A perbeli esetben – a fentiekből is kitűnően – az átrakás effektív költségkihatását ruházza át a belföldi díjszabásra, de a további kérdéseket már nem. Kitűnik ez az SZMGSZ 30. cikkének 1. §-ából, mely szerint a költségek érvényesítésére vagy visszakövetelésére is a 9 hónapos határidő vonatkozik. Ilyenformán a VÁSZ mint mögöttes jogterület az átrakási díj érvényesítésére, annak időbeli határaira nem alkalmazható. Ettől függetlenül az alperes álláspontja a VÁSZ 64. cikke 2. § II. KH-nak az értelmezésével kapcsolatban sem volt elfogadható, mert korlátlan érvényesítési lehetőséget nyújtana a vasútnak, ha az elévülés az elszámolási okmány kiállításával venné kezdetét, arra tekintettel, hogy a kiállítás időbelileg nem szabályozott. E rendelkezést, mint Kiegészítő Határozmányt csak a VÁSZ mint kormányrendelet előírásaival összevetve lehetne alkalmazni, ez utóbbi szerint pedig – a VÁSZ 64. cikke 2. §-ának a) pontja értelmében – az elévülés kezdő időpontját a küldemény kiszolgáltatásának napjára kell tenni.
A fentiek szerint a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az indokai fenti módosításával a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 31 038/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás