BK BH 1987/33
BK BH 87/02/33
1987.02.01.
I. Más útlevelének a határ átlépésére való felhasználása a tiltott határátlépés és ezzel bűnhalmazatban a közokirat-hamisítás bűntettét valósítja meg [Btk. 12. § (1) bek., 217. § (1) bek. a) pont, 274. § (1) bek. b) pont].
II. Bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás valósul meg, ha a terhelt a más nevére szóló útlevelet a tiltott határátlépés elkövetése céljából a társának átadja [Btk. 21. § (2) bek., 274. § (1) bek. b) pont].
III. A csoportosan elkövetett tiltott határátlépés akkor is befejezett, ha csupán a csoport egyetlen tagjának sikerül az ország területének meg nem engedett módon való elhagyása [Btk. 16. §, 217. § (3) bek. b) pont].
A városi bíróság az I. r. terhelt bűnösségét csoportosan elkövetett tiltott határátlépés bűntette kísérletében, bűnsegédként megvalósított közokirat-hamisítás bűntettében, közokirattal visszaélés vétségében, közokirat-hamisítás bűntettében, 2 rb. bűnsegédként megvalósított közokirattal visszaélés vétségében, és 2 rb. társtettességben, ebből egy esetben folytatólagosan is elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében;
a II. r. terhelt bűnösségét csoportosan elkövetett tiltott határátlépés bűntettében, tiltott határátlépés bűntettében, folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, okirattal visszaélés vétségében, 2 rb. bűnsegédként és folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében;
végül a III. r. terhelt bűnösségét csoportosan elkövetett tiltott határátlépés bűntette kísérletében, 2 rb. közokirattal visszaélés vétségében és 2 rb. társtettesként – egy esetben folytatólagosan – elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében állapította meg.
Ezért az I. r. terheltet 1 év 4 hónapi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra; a II. r. terheltet – mint többszörös visszaesőt – 2 év 6 hónapi szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra; a III. r. fk. terheltet pedig 5 hónapi – végrehajtásában egy évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. és II. r. terheltek élettársak, akik elhatározták, hogy véglegesen külföldre távoznak, idegen személy nevére szóló útlevél felhasználásával. Ehhez csatlakozott a későbbiekben a III. r. terhelt is, aki a II. r. terhelt testvére.
1. Az I. r. terhelt fk. K. E-től azzal az ürüggyel kérte el az útlevelét, hogy Jugoszláviába szeretne utazni és dínárt akar kiváltani. Megígérte, hogy a pénz kiváltása után az útlevelet visszaadja. Az útlevelet azonban e helyett élettársának – a II. r. terheltnek – adta át a határátlépésnél történő felhasználás érdekében.
2. Az I. r. terhelt még az útlevél átadása előtt a Coopturist irodájában 300 forintért 900 dínárt váltott ki a saját nevére, az említett okmány felhasználásával.
3. A terheltek megbeszélték, hogy az I. és a III. r. részére is kellene útlevelet szerezni. Mivel D. L. és felesége nem volt hajlandó az okiratokat kölcsönözni, elhatározták, hogy a sértettek lakásából elveszik. Az említett házaspár távollétében az fk. III. r. terhelt mászott be a lakásba, míg a terhelt-társai az utcán figyeltek. A III. r. terheltnek sikerült az útleveleket megszereznie.
4. Még aznap a II. r. terhelt felhívására az I. és III. r. terheltek elmentek a Coopturist irodába és a két útlevélre összesen 3504 forintért 9500 dínárról szóló csekket váltottak.
5. A terheltek az útlevelek és a fizetőeszköz birtokában szeptember 1. napján délután gépkocsival a közúti határátkelő helyen kilépésre jelentkeztek. Átadták úti-okmányaikat. Az útlevélkezelő csupán az I. és a III. r. terhelteknél fedezte fel a más személy nevére szóló útlevél használatát, míg a II. r. terheltet kiléptették.
6. K. E. útlevelének felhasználásával a II. r. terhelt visszatért az országba, majd az okiratot megsemmisítette.
Az első fokú bíróság ítélete a III. r. terhelt esetében jogerőre emelkedett. Az ítélet ellen az I. és II. r. terheltek és védőik által bejelentett védelmi fellebbezések kapcsán eljárt megyei bíróság az első fokú határozatnak az említett terheltek cselekményei minősítésére vonatkozó részét az alábbiak szerint változtatta meg:
Az I. r. terhelt bűnösségének a bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében való megállapítását mellőzte, a 2 rb. – ebből 1 rb. folytatólagosan, – társtettesként elkövetett – közokirat-hamisítás bűntetteként értékelt cselekményeit pedig 2 rb. bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének minősítette;
a II. r. terhelt csoportosan elkövetett tiltott határátlépés bűntetteként értékelt cselekményét kísérletnek minősítette, a folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében történt bűnösség megállapítását mellőzte, a 2 rb. folytatólagosan, bűnsegédként megvalósított közokirat-hamisítás bűntetteként értékelt cselekményeit pedig 2 rb. felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének minősítette, egyben a büntetés-végrehajtási fokozatot fegyházban állapította meg.
A jogerős ítélet ellen az egyes cselekmények törvénysértő minősítése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
I. A tényállás 5. pontjában rögzített magatartásból helyesen következtetett az első fokú bíróság arra, hogy a terheltek elkövették a közokirat-hamisítás bűntettét, valamint a tiltott határátlépés bűntettét, illetőleg annak kísérletét. Törvényt sértett azonban a másodfokú bíróság, amikor mellőzte az útlevelek felhasználásával megvalósított közokirat-hamisítás bűntettének a megállapítását. Téves a másodfokú bíróságnak az az okfejtése, miszerint az államhatár meg nem engedett módon való átlépése elkövethető hamis vagy hamisított, illetve más nevére szóló útlevél felhasználásával.
A megyei bíróság figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a Btk. 217. §-a (1) bekezdésének a) pontjának második fordulatában szabályozott „meg nem engedett módon” megvalósuló elkövetési magatartás nem szükségszerűen a más nevére szóló valódi útlevél felhasználásával követhető csak el. Az említett bűntett még egyéb elkövetési magatartással is megvalósul (pl. saját nevére szóló lejárt útlevéllel, vagy nem engedélyezett országba való átlépéssel stb.).
A kifejtettekre tekintettel az I. és II. r. vádlottak bűnösségét a tiltott határátlépés mellett – azzal halmazatban – a közokirat-hamisítás bűntettében is meg kell állapítani.
II. Az 1. és 2. pontban írt magatartás szerint az I. r. terhelt azzal a céllal szerezte meg az útlevelet, hogy a saját részére dinárt váltson ki, majd az I. r. terheltnek felhasználásra átadja.
Az eljárt bíróságok álláspontja szerint az I. r. terhelt ezzel a magatartással elkövette a közokirattal visszaélés vétségét. Ezen túlmenően a másodfokú bíróság álláspontja szerint – szemben az első fokú bíróság jogi érvelésével – az I. r. terhelt azzal a magatartással, hogy a más nevére szóló útlevelet az élettársának átadta nem követett el bűncselekményt, ezért a bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében való bűnösség megállapítását mellőzte.
Az eljárt bíróságoknak az I. r. terhelt terhére a közokirattal visszaélés vétségében való bűnösség megállapítása, valamint a közokirat-hamisítás bűntette megállapításának mellőzése az alábbiak miatt törvénysértő
A Btk.. 277. §-ának (1) bekezdésébe ütköző közokirattal visszaélés vétségének egyik törvényi előfeltétele, hogy a közokirat megszerzése mástól, annak beleegyezése nélkül, jogtalanul történjék. Az adott esetben a közokirat megszerzése a tulajdonos tudtával és beleegyezésével történt. Törvényi tényállási elem hiányában tehát a szóban forgó bűncselekmény nem jött létre. Az e cselekményben történt bűnösség megállapítása tehát téves.
Ellenben törvényt sértett a másodfokú bíróság, amikor a bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének megállapítását azért mellőzte; mert a tiltott határátlépéssel halmazatban – a Btk. 274. §-a (1) bekezdése b) pontja utolsó fordulatában meghatározott – más nevére szóló közokirat felhasználásával elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének a megállapítására nem kerülhet sor.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja azért téves, mert a közokirat felhasználását büntetlen eszközcselekménynek értékelte csupán, figyelmen kívül hagyva a halmazati szabályokat.
III. Tévedett a másodfokú bíróság akkor is, amikor az első fokú bíróságnak a II. r. terhelt terhére csoportosan elkövetett tiltott határátlépés bűntetteként értékelt cselekményét kísérletnek minősítette. A megyei bíróság a minősítés megváltoztatását azzal indokolta, hogy az említett esetben nem jött létre a bűncselekménynek a három vagy több személy általi együttes megvalósulása, hiszen a határt csupán a II. r. terheltnek sikerült átlépni, a másik két személyt abban megakadályozták. Emiatt a II. r. terhelt magatartása is csak kísérletként értékelendő.
Az állandósult bírói gyakorlat szerint a befejezett bűncselekmény megállapíthatóságának nem lehet feltétele az, hogy a csoport minden egyes tagja tettesi minőségben befejezze a bűncselekményt. Ennek folytán a minősített eset megállapíthatóságához elegendő, ha a csoportnak egyes tagjai fejezték be a bűncselekményt, míg mások cselekménye csupán a kísérleti stádiumban marad. Következésképpen a csoport egyes tagjainak a cselekményét külön-külön is vizsgálni kell. Amennyiben a bűncselekményt egyikük befejezi, úgy a terhére a csoportosan elkövetett tiltott határátlépés bűntettét – és nem annak kísérletét – kell megállapítani.
A fentebb kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a városi bíróság és a megyei bíróság ítéletének a terheltek egyes cselekményeit minősítő rendelkezése törvénysértő, ezért a megtámadott ítéleteknek a cselekmények minősítésére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte és az I. r. terhelt cselekményeit a Btk.. 217. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott és a (3) bekezdésének b) pontja szerint minősülő és büntetendő csoportosan elkövetett tiltott határátlépés bűntette kísérletének; 5 rb. a Btk.. 274. §-ának (1) bekezdésében meghatározott közokirat-hamisítás bűntettének – melyből egy eset bűnsegédként, két eset társtettesként, két eset tettesként megvalósított, és 2 rb. a Btk. 277. §-ának (1) bekezdésében meghatározott közokirattal visszaélés vétségének, mint bűnsegéd.
A II. r. terhelt cselekményeit a Btk.. 217. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és a (3) bekezdésének b) pontja szerint minősülő és büntetendő csoportosan elkövetett tiltott határátlépés bűntettének; a Btk.. 217. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott tiltott határátlépés bűntettének; 4 rb. a Btk.. 274. §-ának (1) bekezdésébe ütköző közokirat-hamisítás bűntettének, – melyből két eset felbujtóként, két eset tettesként elkövetett; és 3 rb. a Btk.. 277. §-ának (1) bekezdésében meghatározott közokirattal visszaélés vétségének, melyből két eset bűnsegédként, egy eset tettesként elkövetett. Végül az fk. III. r. terhelt cselekményeit a Btk.. 217. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és a (3) bekezdésének b) pontja szerint minősülő és büntetendő csoportosan elkövetett tiltott határátlépés bűntette kísérletének; 3 rb. a Btk. 274. §-ának (1) bekezdésébe ütköző közokirat-hamisítás bűntettének, valamint 2 rb. a Btk.. 277. §-ának (1) bekezdésében meghatározott közokirattal visszaélés vétségének minősítette. [B. törv. IV. 801/1985. szám].
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás