MK BH 1987/332
MK BH 87/09/332
1987.09.01.
Ha az adott munkakör ellátásához a házastársakat együttesen alkalmazták, nem lehet az egyik házastárs kötelezettségszegését megállapítani olyan munkafeladat teljesítésének elmulasztásában, amelynek elvégzése kizárólag a másik házastársat terhelte [Mt. 55. § (1) bek.].
A felperesek – akik házastársak – az alperes vállalat d-i üdülőjének gondnoki teendőit látták el.
Az üdülő fűtői munkakörben foglalkoztatott dolgozóját P. L-t 1985. február 1-től a vállalat központjába helyezték helyettesítés céljából. Ettől kezdve a korábbi gyakorlatnak megfelelően, külön utasításra az I. rendű felperes látta el a széntüzelésű kazánok fűtésével, kezelésével kapcsolatos teendőket.
1985. februárjában tartós és rendkívül hideg időjárás volt. Az üdülő minimális szénkészlettel rendelkezett. Ezért az I. rendű felperes több ízben is jelentette felettesének, a vállalati központ gondnokának, hogy a szénkészlet kifogyóban van, és a tüzelőanyag minél előbbi kiszállítását kérte. A TÜZÉP telepek szénellátási problémái miatt ezt a központ nem tudta megoldani, s így az üdülőben a szén 1985. február 17-én elfogyott. Az I. rendű felperes számítva arra, hogy a központ a szenet a napokban kiszállítja, a központi fűtésű rendszer víztelenítésével várt, s azt csak 1985. február 19-én végezte el. Másnap a tüzelő kiszállítása megtörtént. A rendszer meghibásodását és a vezetékek, illetve a radiátorok szétfagyását az I. rendű felperes 1985. február 21-én reggel észlelte.
A vállalat a fagyási károkat kijavította, a javítási költség 27 520 forint volt.
Az alperes munkáltató a meghibásodást a késedelmes és szakszerűtlen víztelenítésre vezette vissza. Emiatt a két gondnok ellen fegyelmi eljárást folytatott le, és a vállalat igazgatója az 1985. július 2-án hozott határozatában az I. rendű felperest, egy másik határozatban pedig a II. rendű felperest személyi alapbér csökkentése fegyelmi büntetésben részesítette, s hat hónapi időtartamra havi 500-500 forint alapbér-csökkentést állapított meg.
A felperesek – mentesítésük érdekében – a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz fordultak. A döntőbizottság a határozatával a kérelmüket elutasította.
A döntőbizottság határozata ellen a felperesek a munkaügyi bírósághoz fordultak keresettel. A döntőbizottság határozatának megváltoztatását és a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését kérték.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát részben megváltoztatta, és a felperesekkel szemben a munkabércsökkentés időtartamát három hónapra mérsékelte.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletének a II. rendű felperes keresetét elutasító része ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 55. §-ának (1) bekezdése értelmében az a dolgozó követ el fegyelmi vétséget, aki a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegi. Az adott esetben ez a vétkes kötelezettségszegés a II. rendű felperes terhére nem állapítható meg.
A munkajogi fegyelmi felelősség intézménye szorosan személyhez tapadó felelősségi forma. Ezért egységes munkaköri feladatok és munkakörök esetén is konkrétan és személyhez kötődően kell vizsgálni: ki, milyen kötelezettség megszegésében vétkes. Önmagában az a körülmény, hogy a felperesek azonos munkakörben voltak alkalmazva mint házastársak, azonos volt a munkahelyük és a gondnoki feladatkörük is, még nem ad alapot a fűtési tevékenység során elkövetett kötelezettségszegés egységes elbírálására. Ez egyetemleges felelősséget eredményezne, ami a fegyelmi jogban kizárt.
A munkaügyi bíróság a per során nem vizsgálta, hogy a II. rendű felperesnél miben áll a fegyelmi vétség elkövetése, ezt milyen tények, adatok támasztják alá. A bíróság a víztelenítéssel kapcsolatos kötelezettséget s az itt elkövetett mulasztást mindkét felperesnél egységesen értelmezte. Sem konkrét kötelezettségeiket, sem a mulasztással összefüggő tényeket nem választotta külön.
A felperesek az alperesi vállalat d-i üdülőjének gondnoki teendőit valóban együttesen látták el, ezt támasztja alá a becsatolt munkaköri jegyzék is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az adott esetben, az 1985. február 1-jét követő fűtési és kazánkezelési teendőkkel összefüggő kötelezettségeik is ilyen egységesek lettek volna. A munkaköri jegyzékben a fűtéssel kapcsolatos feladatokat a felperesek számára nem határozták meg. A korábbi évek gyakorlata szerint az alperes átmenetileg az I. rendű felperest bízta meg ezzel a feladattal, természetesen megfelelő munkamegosztás alapján, ilyenkor a II. rendű felperes végezte az I. rendű felperesre eső gondnoki teendőket is. Arra semmi adat nincs, hogy akár korábban, akár a jelen esetben a II. rendű felperes is kezelte volna a kazánokat.
1985. február 1-jétől is kizárólag az I. rendű felperes végezte a fűtést, ő telefonált a szénhiány ügyében is, majd ő kezdte meg és végezte el a fűtési rendszer víztelenítését 1985. február 19-én.
E peradatok alapján egyértelműen azt lehet megállapítani, hogy a II. rendű felperest sem a munkaköri jegyzék, sem a munkáltató külön intézkedése alapján nem terhelte fűtési vagy kazánkezelési kötelezettség, ő e vonatkozásban mulasztást nem követett el. Ezért őt fegyelmi büntetésben sem lehetett volna részesíteni. Következésképpen mivel a II. rendű felperes terhére a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségszegés nem állapítható meg, ezért vele szemben a fegyelmi büntetés kiszabása és keresetének elutasítása törvénysértő. (M. törv. I. 10 247/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás