BK BH 1987/341
BK BH 1987/341
1987.10.01.
A bírósági mentesítés megadása iránt előterjesztett kérelem téves elutasítása [Btk. 102. § (3) bek., 103. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság az elítéltnek az 1974. április 12. napján jogerőre emelkedett ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli bírósági mentesítés iránti kérelmét elutasította, egyben megállapította, hogy az elítélt mentesülése 1986. május 4. napján a törvény rendelkezése folytán már bekövetkezett.
A határozat ellen, annak téves volta miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A végzés indokolásából és az iratok tartalmából kitűnően a bíróságok három esetben vonták felelősségre a terheltet.
1. Az 1968. május 7. napján jogerőre emelkedett ítélet visszaesőként, bűnszövetségben elkövetett lopás és más bűncselekmények miatt – a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó – 2 évi szabadságvesztésre ítélte.
Büntetését 1969. augusztus 11. napján töltötte ki a terhelt.
A hatályos Btk. életbelépéséig – a kerületi bíróság végzésének törvénysértést eredményező helytelen megállapításával ellentétben – erre az elítéltetésre nézve a törvényi mentesítés az 1961. évi V. törvény 102. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel nem következett be. Ez esetben – érdemesség alapján – csak bírósági mentesítés megadásának lett volna helye, az elítélt azonban ilyen kérelmet nem terjesztett elő.
2. Az 1969. december 11. napján jogerőre emelkedett ítélet a terheltet visszaesőként elkövetett lopás bűntette és más bűncselekmények miatt börtönben végrehajtandó 2 évi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A büntetését 1972. április 15. napján töltötte ki.
Az 1961. évi V. törvény 80. §-a (1) bekezdése e) pontjának rendelkezésére figyelemmel a Büntető Törvénykönyv hatályba lépéséig az elítélt törvényi mentesítése ugyancsak nem következett be.
3. Az 1974. április 12. napján jogerőre emelkedett ítélet a terheltet többszörösen visszaeső által elkövetett lopás bűntette és más bűncselekmények miatt ítélte 2 év 8 hónapi tartamú szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra.
A főbüntetését 1976. május 4. napján töltötte ki a kérelmező.
Az elítélt törvényi mentesítése ez esetben sem az 1961. évi V. törvény 80. §-a (1) bekezdésének e) pontja; sem az akkor hatályos és az együtetes mentesítésre vonatkozó, 83. §-ának (3) bekezdésében meghatározott szabályozásra figyelemmel nem következett be, a hatályos Btk. 102. §-a (3) bekezdésének rendelkezése miatt pedig többszörös visszaesői minősége miatt törvényi mentesítésben egyáltalán nem részesülhet.
A terhelt esetében ugyanakkor megállapítható, hogy a bírósági mentesítés joghatályos előterjesztéséhez a Btk. 103. §-a (3) bekezdésének a) pontjában előírt 10 éves várakozási idő 1986. május 3. napján letelt – ezért az elítélt mentesítési kérelmét a bíróságnak érdemben kellett volna elbírálnia.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az ügyet új eljárás lefolytatására az elsőfokú bíróságnak visszaküldte. (B. törv. IV. 1532/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás