BK BH 1987/343
BK BH 1987/343
1987.10.01.
A súlyos testi sértés bűntette kísérletének és ittas járművezetés vétségének megalapozatlan megállapítása [Btk. 170. § (2) bek., 188. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság – rövidített szerkesztésű – ítéletével a terheltet súlyos testi sértés bűntettének kísérlete, jármű önkényes elvételének bűntette és ittas járművezetés vétsége miatt halmazati büntetésül – mint többszörös visszaesőt – fegyházban végrehajtandó 2 év 10 hónapi szabadságvesztésre, 3 évre a közügyektől eltiltásra és 2 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte.
Az ítéleti tényállás szerint a terhelt vagyon elleni bűncselekmények elkövetése miatt korábban többször volt szabadságvesztésre ítélve. Elítélései a Btk. 137. §-ának 14. pontja szerinti többszörös visszaesői minőségét alapozzák meg.
A terhelt a vádbeli napon nagyobb mennyiségű szeszes ital elfogyasztása és különböző gyógyszerek bevétele után a sértettel lakására ment. Itt nézeteltérése támadt a sértettel, akit a vita hevében egy 13 cm pengehosszúságú késsel a felső karján megszúrt. A sértett 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett, de a szúrás irányára és a használt eszközre tekintettel, cselekményével fennállt a lehetősége a 8 napon túl gyógyuló sérülés okozásának is. A cselekményének elkövetése után a terhelt lement az utcára, a gépkocsijában ülve reá várakozó magántaxi gépkocsivezető nyakának szegezte a kését, és a sértettet a gépkocsijából kiszállásra kényszerítette.
A terhelt az így megszerzett gépkocsiba beült, és azt hosszabb távon vezette, majd a gépkocsit elhagyta.
A jogerős ítélet megalapozatlansága és törvénysértő volta miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az ügyben eljárt bíróság a tárgyaláson csupán a terheltet és a taxi-gépkocsivezető tanút hallgatta ki, a szabályszerű idézésre meg nem jelent korábbi tanúk újabb idézésére és kihallgatása végett új tárgyalási határnap kitűzését szükségtelennek ítélte.
A terhelt védekezésében azt állította, hogy a bűncselekmények elkövetését megelőzően másfél liter konyakot ivott meg; a történtekre nem emlékszik, illetve csupán arra, hogy a késsel hadonászó sértettől a kést elvette, és azzal a sértettet megszúrta, továbbá emlékszik arra is, hogy a gépkocsit vezette.
A taxi-gépkocsivezető tanúvallomásában – többek között – beszámolt arról, hogy a terhelt ittasságát észlelte, és azt enyhe fokúnak ítélte.
Tévedett az ügyben eljárt bíróság, amikor az említett két vallomást elegendő bizonyítékként értékelte és a meg nem jelent tanúk kihallgatását – mint szükségtelent – mellőzte.
A terhelt bizonytalan beismerő vallomása – a jogi megítélés szempontjából – lényeges védekezést tartalmaz, mivel a szúrás körülményeivel kapcsolatosan a sértett támadó, de legalábbis felróható magatartására hivatkozik.
Ezt a védekezést, az orvosi látleletet szem előtt tartva a bizonyítékok alaposabb értékelése nélkül nem lehet megcáfoltnak tekinteni. Az orvos-szakértői vélemény a sérülés lehetséges létrejöttével kapcsolatosan olyan mechanizmusra utal, amely önmagában nem nyújt alapot az elkövetőnek súlyos testi sértés okozására irányuló szándéka bizonyítására.
A cselekmény helyes jogi megítélésére is kiható tényállásbeli bizonytalanságok kiküszöbölése érdekében a sértett és az eseménynél jelen levő tanúk kihallgatása mellőzhetetlen volt. Ennek elmulasztása a tényállás e részének megalapozatlanságát eredményezte.
Felderítetlen azonban az ittas járművezetés tényállása is.
Ennek a bűncselekménynek az elkövetését tényállásában nem tárgyalta a vádirat, erre az ügyész a tárgyaláson terjesztette ki a vádat.
Kétségtelen, hogy a terhelt mintegy másfél liter konyak elfogyasztását ismerte be, ezt a túlzónak tűnő beismerést nem támasztja alá a taxi-gépkocsivezető tanúvallomása, aki szerint a terhelt enyhe fokban volt ittas. Ez a vallomás azonban kevésnek tűnő bizonyíték arra is, hogy akárcsak csekély mennyiségű szeszes ital elfogyasztását, illetve valamilyen enyhébb fokú alkoholos befolyásoltságot ítéli, bizonyossággal meg lehessen állapítani.
A bíróság azonban meg sem kísérelte tisztázni, hogy mikor, és mennyit ivott a terhelt. A ki nem hallgatott tanúk nyomozati vallomása ugyanakkor arra enged következtetni, hogy ebben a tárgykörben felvilágosítással tudnak szolgálni.
A személyiségzavar az elmeműködés kóros állapota, amely ugyan nem elmebetegség, de lehet olyan fokú, hogy a beszámítási képességet kizárja, hogy valamely fokban korlátozza.
A terhelt elmeállapotáról készült elmeorvos-szakértői vélemény szerint a terhelt olyan indulati labilitással, éretlen vonásokkal, fokozott gyógyszerélvezetre irányuló, valamint antiszociális beállítottsággal jellemzett pszichopátiás személyiség, aki nem szenvedett és nem szenved olyan kóros elmeállapotban, amely kizárná a beszámítási képességét.
A vélemény azonban nem tér ki arra, hogy a terhelt személyiségzavara korlátozó tényezőként figyelembe jön-e, és ha igen, milyen fokban. A kórelőzmény számos olyan adatot tartalmaz, amelyek ilyen állapotra utalhatnak, és amelyek miatt a terhelt elmeállapotának megfigyelése is szükségessé vált. A szakértői vélemény egyébként azt is tartalmazza, hogy a terhelt esetében a bűnismétlés veszélyét ideggondozói ellenőrzés útján lehet kiküszöbölni.
A bíróságnak a szakértői vélemény hiányosságának kiküszöbölése végett idéznie kellett volna az igazságügyi szakértőket a tárgyalásra, és célirányos kérdés-feltétellel kellett volna a terhelt beszámítási képességét tisztáznia. A kiemelten tárgyalt felderítetlenség miatt az ítéletnek a terhelt büntethetőségét érintő tényállása megalapozatlan. (B. törv. IV. 805/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás