• Tartalom

PK BH 1987/353

PK BH 1987/353

1987.10.01.
Hagyatéki juttatás ígéretében bízva teljesített szolgáltatásokból eredő követelés érvényesítésének szempontjai [Ptk. 6. §, 677. § (1) bek. c) pont, 679. § (1) bek.; PK 192. sz.].
A felperes 1973-tól ismerte az örökhagyót, aki szeretetházban lakott, de 1975-től az 1984. szeptember 26-án bekövetkezett haláláig kórházban ápolták. Elmeállapota miatt az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége időszakonként visszatérve nagymértékben csökkent. Ezért a bíróság 1975. november 20-án kelt ítéletével cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte. A felperes kórházi ápolása előtt gyakran vendégül látta az örökhagyót. Kórházi ápolása alatt rendszeresen látogatta, különböző élelmiszereket vitt be a részére, illetve meg is etette őt. Az örökhagyó többször kijelentette, hogy ad majd valamit a felperes részére a vagyonából. Az örökhagyó 1975-ben egy végrendeletet készített, amely szerint 10 000 forintot a felperesre hagy.
Ez a végrendelet alakilag érvénytelen.
Az örökhagyó örökösei az alperesek.
A felperes keresetében hagyatéki igény címén kérte kötelezni az alpereseket 10 000 forint megfizetésére.
Az alperesek kérték a kereset elutasítását.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az indokolás szerint az örökhagyó nem szorult eltartásra, mert 1975-ig a szeretetotthonban lakott, ezt követően kórházban volt, ahol gondozása megoldott volt. Az a tény, hogy a felperes szívesen látta az örökhagyót a lakásán, majd a kórházban látogatta, nem minősül olyan jellegű gondoskodásnak, amelyre hagyatéki hitelezői igényt lehet alapítani.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Álláspontja szerint a felperes által az örökhagyó részére végzett szolgáltatás nem olyan jellegű, természetű és súlyú, amely a Ptk. 677. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján értékelhető lenne.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Amikor a gondnokság alá helyezés iránti perben az orvos-szakértő megvizsgálta az örökhagyót, az örökhagyó elmondotta az orvos-szakértőnek, hogy a felperes gyakran segítette őt, ügyes-bajos dolgait elintézte, ezért 30 000 forintot ráírat, amit később vehet csak ki. Készített egy írásbeli végrendeletet, amely a keltezési hely megjelölésének a hiánya miatt alakilag érvénytelen, ebben 10 000 forintot hagyott a felperesre. Mindezek az adatok igazolják, hogy a felperes hagyatéki juttatás ígéretében bízva teljesített szolgáltatásokat az örökhagyó részére. A szolgáltatások megtörténtét igazolják K. Gy. és Ny. L-né tanúk vallomásai, az örökhagyó külföldre távozott testvére által írt köszönőlevél. Alátámasztja továbbá az alakilag érvénytelen végrendelet tartalma és az örökhagyó által az orvos-szakértő előtt tett nyilatkozat is.
A felperes az örökhagyó ígéretében bízva teljesített szolgáltatásokat, a végrendelet alaki hibája folytán ez meghiúsult, amiből a felperest önhibáján kívül károsodás érte. Erre tekintettel a Ptk. 6. §-ának az alkalmazásával a 677. § (1) bekezdésének c) pontja alapján a felperes jogosan lépett fel követelésével az örökhagyó örökösei ellen, és az érvényesített követelés sem túlzott.
A pervita érdemében azonban a Legfelsőbb Bíróság nem döntött, mert nem állanak rendelkezésére azok az adatok, amelyek a marasztalással kapcsolatban a Ptk. 679. §-ának, (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek és a PK 192. számú állásfoglalásnak az alkalmazásához szükségesek.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp 274. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 233/1987. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére