PK BH 1987/355
PK BH 1987/355
1987.10.01.
I. A közös tulajdon megszüntetése iránti perben, a haszonélvező perben állása kötelező.
II. A megváltási ár meghatározásánál irányadó szempontok [Ptk. 148. § (2) bek.; PK 10. sz.].
A peres felek 1967. augusztus 26-án kötöttek házasságot, melyből 1968. április 23-án András, 1979. április 29-én Gábor utónevű gyermekeik születtek. A felek az életközösséget 1985. novemberében szakították meg, majd a házasságot a városi bíróság ítéletével felbontotta. A házasságból született gyermekeket a felperesnél helyezte el, az alperest tartásdíj fizetésére kötelezte. Az iratok szerint a városi bíróság a felek utolsó közös lakásának a használatát nem rendezte, az alperes továbbra is a közös lakásban élt.
A felperes 1986. május 7-én a városi bíróság előtt keresetet terjesztett elő a közös vagyon megosztására, illetve az ingatlanra vonatkozó közös tulajdon megszüntetése iránt.
A városi bíróság ítéletével az ingóságokat megosztotta, a közös tulajdonban levő házas-ingatlant pedig a felperes tulajdonába adta, és kötelezte a felperest 196 323 forint megváltási ár megfizetésére.
A jogerős ítéletnek az ingatlan közös tulajdonának megszüntetésére vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Ingatlan közös tulajdonának megszüntetése esetén a peres iratokhoz minden esetben csatolni kell az ingatlan tulajdoni lapjának hiteles másolatát, ugyanis ebből állapítható meg azoknak az érdekelt személyeknek a köre, akiknek perben állása kötelező vagy szükséges. A PK 10. számú állásfoglalás IV/C. pontja értelmében a haszonélvezeti jog jogosultját a tulajdonközösség megszüntetése iránti perben perbe kell vonni.
Jelen esetben az iratoknál elfekvő tulajdoni lapból kitűnik, hogy a felek tulajdonát képező ingatlant a felperes anyjának holtig tartó haszonélvezeti joga terheli.
A városi bíróság a pert a haszonélvező perben állása nélkül tárgyalta, és hozott határozatot, a perbevonás tárgyában a feleket nem oktatta ki.
Megalapozatlan az ítélet a tulajdoni hányad meghatározásának tárgyában, így a fizetendő megváltási ár összegszerűségében is. A perbeli lakóházból, kertből és udvarból álló ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségét 1949-ben a felperes apja halála után öröklés címén szerezte, amíg a fennmaradó 1/2 tulajdoni illetőséget a felperes anyja 1976-ban ajándékozta a feleknek úgy, hogy az ingatlan további 1/4 része a felperes, 1/4 része az alperes tulajdonába került. Így az akkori házas-ingatlan 3/4 része volt a felperesé, 1/4 része pedig az alperesé. Minthogy a telekingatlanon álló felépítmény vert falú, szoba, konyha, kamrából álló épület volt, melynek gazdaságos felújítása már nem volt lehetséges, a felek ezt az épületet lebontották. A bontási anyag kis részének felhasználásával 90 000 forint OTP hitel igénybevételével közösen építették fel a jelenlegi 2+1/2 szobás komfortos lakóépületet. Ezen túlmenően a telekingatlanon további kiszolgáló épületek voltak, melyeket részben bontással felújítottak, illetve újraépítettek.
A városi bíróság építész szakértőt és ingatlanforgalmi szakértőt rendelt ki az ingatlan jelenlegi forgalmi értékének meghatározásához, a szakvélemények azonban a per eldöntéséhez szükséges adatokat csak részben tartalmazzák, illetve a bíróság a véleményeket nem megfelelően értékelte. Az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett 3/4-1/4 felperesi, illetve alperesi tulajdoni illetőség a bontás után már csak a telekingatlanra, illetve a bontásból felhasznált anyag értékére áll fenn, hiszen a korábbi házat elbontották, az megsemmisült.
Ennek ellenére a bíróság a lebontott épület 3/4 részével számolt, mint felperesi különvagyonnal, és a felperes „jutóját” ezzel növelte meg.
Nem áll rendelkezésre adat arra, hogy a felépítmény nélküli teleknek mennyi a jelenlegi forgalmi értéke, ugyanis az ingatlanforgalmi értéket az igazságügyi szakértő a telekkel együtt határozta meg. Emiatt nem különíthető el a fele-fele arányban épített 2+1/2 szobás lakóház, valamint a 3/4-1/4 arányban tulajdont képező telek értéke, tehát az ítéletnek a megváltási árra vonatkozó rendelkezése megalapozatlan. Tisztázni kellett volna a melléképületek tulajdoni arányát is aszerint, hogy azok mikor és milyen anyagi erőből készültek el.
A megváltási összeg forgalmi érték alapján történt megállapítása a jogerős ítéletben megalapozatlan és törvénysértő azért is, mert a bíróság nem vette figyelembe azt, hogy a lakás az ingatlant magához váltó felperes szempontjából mennyire beköltözhető. Adat van arra, hogy a lakóház egyik szobáját a felperes anyja, mint haszonélvező, kizárólagosan használja. Sem a bontóperben, sem a jelen eljárás során nem, döntött a bíróság az alperes lakáshasználatáról, holott amikor a felek utolsó közös lakását is képező ingatlanra nézve történik a közös tulajdon megszüntetése, minden esetben előzőleg dönteni kell a volt házastársak lakáshasználatának módjáról, mivel csak ennek alapján lehet megállapítani azt, hogy az ingatlant magához váltó fél a beköltözhető, esetleg részben beköltözhető vagy éppen lakott állapotnak megfelelő forgalmi érték után fizeti meg a megváltási összeget. Ebben a körben a Ptk. szabályain túlmenően sajátos szempontként kell figyelembe venni a családvédelmi érdekeket [Ptk. 148. § (2) bek. PK 10. számú állásfoglalás].
A kifejtettekre tekintettel a bíróság csak a körülmények tisztázása után lesz abban a helyzetben, hogy megalapozott, a jogszabályi rendelkezéseknek is megfelelő döntést hozzon.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek az ingatlan közös tulajdonának megszüntetésére vonatkozó rendelkezését a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a városi bíróságot ebben a körben új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 127/1987. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás