PK BH 1987/356
PK BH 1987/356
1987.10.01.
Ha az üzemeltetési szerződés megkötésénél a felek a valóságosnál magasabb árrésből indultak ki, az alapot adhat a szerződés bírósági módosítására vagy tévedés címén való megtámadására. Érvénytelenség esetén, az érvénytelenség oka megszüntethető az üzemeltetési díjnak a reális üzemeltetési feltételek alapján való módosításával [Ptk. 24.1. §, 210. § (3). bek. és 237. § (2) bekezdés].
A peres felek 1983. augusztus 15-én szerződést kötöttek, amelyben az alperes szerződéses üzemeltetésre adott át a felperesnek egy italboltot. A megállapodás szerint a felperes öt évi időtartamra veszi át az üzletet üzemeltetésre. A felek az 1983. év hátralevő részében 1 200 000 forint, az 1984. évben 3 355 000 forint, az 1985. évben 3 510 000 forint, az 1986. évben 3 685 000 forint és az 1987. évben 3 870 000 forint árbevétellel számoltak. A szerződés megkötése előtt az alperes tájékoztatta a felperest az előző évek forgalmáról. A felek azokhoz képest jelentős forgalomemelkedésre számítottak, és átlag 20 %-os árrés figyelembevételével került sor az árbevétel feltételezésére és az átalánydíj megállapítására.
A felperes 1984. májusában kezdeményezte az alperesnél a szerződés módosítását, mert a 20 %-os árrést a nagykereskedelmi vállalatok nem biztosítják, és valójában csak 10-12 % árrés jelentkezik. Az alperes a szerződés módosításától elzárkózott, s – egyebek között – arra hivatkozott, hogy jogszabályi rendelkezés folytán a díj a felek megegyezésével nem csökkenthető.
A felperes az 1984. augusztus 2-án benyújtott keresetében a szerződés módosítását kérte úgy, hogy a bíróság 1984. január 1-jétől az átalánydíjat 50 %-kal mérsékelje.
Az alperes a követelés jogalapját elismerte, az összegszerűséget azonban vitatta.
Az elsőfokú bíróság igazságügyi könyvszakértői vélemény beszerzése után hozott ítéletével a felek szerződését úgy módosította, hogy a felperes által fizetendő átalánydíj összegét az 1983. évben havi 19 315 forintra, az 1984. évben havi 19 822 forintra, az 1985. évben havi 21 410 forintra, az 1986. évben havi 23 099 forintra, az 1987. évben havi 25 108 forintra, az 1988. évben pedig havi 22 619 forintra leszállította. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és rendelkezett a perköltség és illeték felől is.
Az ítélet indokolása szerint a Ptk. 241. §-a lehetőséget ad a szerződés módosítására, ha a felek tartós jogviszonyában beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges, jogos érdekét sérti. Utalt a bíróság a Ptk. 210. §-ában írt – a szerződési nyilatkozat megtámadására vonatkozó – rendelkezésre is. A bíróság azt az álláspontot foglalta el, hogy a felperes a szerződési nyilatkozatát megtámadta, amikor arra hivatkozott, hogy az alperes a korábbi tényszámoktól eltérően magasabb árréssel kalkulált, s ezért a felperes sem a maga, sem a beosztottak keresetét nem tudta biztosítani. A könyvszakértő véleménye ezt a felperesi előadást alátámasztotta. A szakvéleménye szerint ugyanis a perbeli egységnél a megelőző időszakra vonatkozóan csak 14,3 %-os árrés volt kimutatható. A szerződéses üzemeltetés idejére kalkulált 20 %-os árrés ehhez képest irreális. A bíróság ezért (végül is a Ptk. 241. §-a alapján) módosította a felek szerződését.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Előadta, hogy a szerződéses üzemeltetés idején a felperes 16,4 %-os, illetőleg 16,6 %-os árrést is elérhetett volna, ha egyéb árut (hordós bort, hordós sört, alkoholmentes italokat) is árusít. A felperes elmulasztotta a választék bővítését, így az ezzel kapcsolatos hátrányt köteles viselni.
A másodfokú bíróság az 1985. december 13-án hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A felperest kötelezte perköltség és illeték fizetésére. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a szerződés megkötésekor ismerte az üzlet előző körülményeit, nemcsak azért, mert áttekintette a gazdaságossági számításokat, hanem azért is, mert korábban a felesége volt az italbolt vezetője. A felperes annak ismeretében kötötte meg a szerződést, hogy a tájékoztató adatok 20 %-os elérhető árrést tartalmaznak. A felperes az áruválasztékot nem megfelelően állította össze, ez a magatartása pedig nem vonhatja maga után a szerződésben kikötött átalánydíj leszállítását.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helytállóan állapították meg a bíróságok, hogy a peres felek között a IV. osztályú italbolt üzemeltetésére szerződés jött létre. A szerződés megkötésekor a felek 20 %-os árrés figyelembevételével számították ki az elérhető árbevételt.
Tévedett azonban a másodfokú bíróság, amikor nem tulajdonított jelentőséget annak a könyvszakértő által számszerűen is kidolgozott adatnak, mely szerint a perbeli üzlet üzemeltetése során az átlag 20 %-os árrés nem érhető el, és ilyen számítás mellett a felperes kiadásainak fedezésére nem marad bevétel.
Az elsőfokú bíróság a felperes által érvényesített igényt kettősnek minősítette, egyrészt a szerződés módosítására (Ptk. 241. §) irányuló követelésnek, másrészt a szerződés megtámadásának.
A Ptk. 241. §-a szerint a bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.
A Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy ha a felek a szerződéskötéskor ugyanabban a téves feltevésben voltak, a szerződést bármelyikük megtámadhatja.
A felperes által a keresetlevélben előadottakat a bíróságok helyesen minősítették a szerződés megtámadásának, de tévedett a másodfokú bíróság, amikor a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdésében írt feltételeket nem vizsgálta.
Azokat a körülményeket, amelyek meghatározzák az egység működését, már a szerződéskötés során figyelembe kell venni. A könyvszakértői véleményből megállapítható, hogy a feleknek az árrésre vonatkozó feltételezése téves volt, mert az átlagos 20 %-os árrést a nagykereskedelmi vállalatok nem biztosították, és az üzlet adottságainak figyelembevétele mellett ilyen árrés elérésére nincs lehetőség.
Az italbolt egy kis létszámú településen van, ahol külső átmenő forgalomra az italbolt vezetője nem számíthat, gyakorlatilag a községben lakók fogyasztása nem jöhet számításba. Ez nemcsak a forgalom nagyságát szabja meg, de korlátozza a választék lehetőségét is. Az italboltban megfelelő hűtőpult nincs, a műszaki adottságok rosszak, és ez mind akadálya volt a választék bővítésének.
Az alperes egyébként – nyilván a fenti körülmények ismeretében – a peres eljárás kezdetén maga sem zárkózott el a szerződés módosításától, illetőleg olyan nyilatkozatot tett, hogy nem ellenzi a kereseti kérelem teljesítését, csupán összegszerűségi kifogásai voltak.
Tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a felperes kellő alap nélkül támadta meg a szerződést. A körülmények arra utalnak, hogy a felek a szerződéskötéskor az elérhető árrés tekintetében ugyanabban a téves feltevésben voltak, illetőleg téves volt az a feltevésük is, hogy 20 %-os árrés elszámolása, illetőleg alkalmazása esetén az üzlet még gazdaságosan üzemeltethető. Ezek a feltevések pedig lényeges körülményekre vonatkoztak. Nyilvánvalóan nem kerülhetett volna sor azonos feltételek mellett a szerződés megkötésére, ha ismert az, hogy a 20 %-os árrés szerinti elszámolás mellett a felperesnek egyáltalán nem lesz jövedelme.
De tévedett az elsőfokú bíróság is, amikor – bár a szerződés megtámadására lehetőséget látott – nem alkalmazta következetesen a jogi álláspontját, és a Ptk. 237. §-ának mellőzésével a jogvitát a Ptk. 241. §-ának alkalmazásával rendezte. Ha ugyanis a felperes sikerrel támadhatta meg a szerződést, akkor a megtámadás a szerződés érvénytelenségét vonja maga után. Az érvénytelenségnek a jogkövetkezményeit pedig a Ptk. 237. §-ának alkalmazásával kell rendezni. A szerződés módosítására csak érvényes, fennálló szerződés esetén van lehetőség. Ha a megtámadás folytán a szerződés megdől, nincs olyan szerződés, amelynek módosítására lehetőség lenne.
A bíróságok jogi álláspontjuk folytán nem számoltak el a felek között a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezések szerint, ezért döntéseik megalapozatlanok.
Az elszámolás során a beszerzett szakértői véleményt ki kell egészíteni. Tisztázni kell, hogy mi (mekkora) az az árrés, amely mellett az üzlet még gazdaságosan üzemeltethető, és az elszámolást az így kiegészített szakértői vélemény figyelembevételével kell megejteni. Az ilyen tartalmú elszámolás biztosíthat csak olyan igazságos eredményt, amely mellett a szolgáltatások egyenértékűségének a visszterhes jellegű polgári jogi jogviszonyokban irányadó alapvető elve érvényesül.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Ptk. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 21 086/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás