GK BH 1987/369
GK BH 1987/369
1987.10.01.
A külkereskedelmi ügyletek ún. számla-összevezetéses lebonyolítása esetén elvárható a külkereskedelmi bizományostól, hogy a belföldi elszámolásai körében olyan megoldásokra törekedjék, amelyek az árumozgást követő pénzmozgásnak – objektív okokból adódó – késedelmét minél kisebb mértékre csökkentik. Ennek az elmulasztása a körülményektől függően ügyviteli mulasztásnak is minősülhet [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 23. §].
A felperes, mint bizományos, és az alperes, mint megbízó között külkereskedelmi célú bizományi szerződés jött létre meghatározott terméknek Jugoszláviából történő importálására, mely importüzlet egy speciális konstrukció keretében Jugoszláviába irányuló magyar exportüzlethez is kapcsolódott. Az importüzlet lebonyolítása ún. számla-összevezetés keretében történt, az export- és importtételek szembeállításához és elszámoláshoz a külföldi bank hozzájárulására is szükség volt. Az alperes által megrendelt áru két részletben érkezett meg: 1983. december 19-én 58 565 USD értékben, melynek ellenértékeként az alperes 1983. december 21-én 3 862 756 Ft-ot átutalt a felperesnek, és 1984. március 28-án 98 194 USD értékben, az ellenérték előlegezéseképpen 1984. május 20-án az alperes 4 531 278 Ft-ot kifizetett. A külföldi bank az összevezetéshez 1984. június 28-án adta meg a hozzájárulást, és az összevezetés 1934. július 10-én megtörtént. A bank árfolyam-differencia címén 338 403 Ft-tal terhelte meg a felperes számláját.
A felperes a keresetében előadta, hogy a 338 404 Ft-ot levonta az alperes által a másodízben beérkezett áru ellenértékeként kifizetett 4 531 278 Ft-ból, a fennmaradó 4 192 875 Ft az 1985. augusztus 27-én érvényes 49,4314 USD árfolyamon számítva 84 822 USD-nek felel meg, ezért kérte, hogy a bíróság az áru ellenértékéből még hiányzó 13 372 USD-nek – fizetés időpontjában érvényes – eladási dollárárfolyamon számított ellenértéke megfizetésére kötelezze az alperest. Követelésének jogalapját abban jelölte meg, hogy az árfolyamváltozás kockázatát a megbízó alperesnek kell viselnie.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a fizetéshez szükséges összeget kellő időben átutalta a felperesnek, ezzel biztosította az összevezetéses fizetés feltételeit, és lehetőséget adott arra is, hogy a felperes az exportőr követelését kellő időben kiegyenlítse.
Az elsőfokú bíróság 161 204 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az MNB-től kapott tájékoztatás alapján megállapította, hogy a felperesnek lehetősége lett volna arra, hogy még az összevezetéses formában történő fizetés előtt az alperes által befizetett összegből kiegyenlítse a belföldi exportőr vállalat követelésének 80 %-át. Az elszámolás mielőbbi megtörténte a megbízók érdekét szolgálja, ezért a bizományosnak – a jogviszonyra irányadó jogszabályok értelmében – minden olyan intézkedést meg kellett volna tennie, amely alkalmas a megbízót fenyegető károk elhárítására, illetve csökkentésére.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Tagadta, hogy ügyviteli mulasztás terheli. Előadta, hogy az előzetes elszámolás csupán lehetőség, de nem jogi kötelezettség. Ettől függetlenül az előzőleg átutalásának elmaradásával nincsen okozati összefüggésben a bekövetkezett árfolyamváltozás, és nem befolyásolja a végleges elszámoláskor kötelezően irányadó árfolyam mértékét. Az árfolyammozgás következményeit az ügyletben részt vevő feleknek kell viselniük. A követelés összegszerűségével kapcsolatban előadta, hogy végleges elszámolásra még nem került sor, ezért az USA-dollár – a fizetés időpontjában érvényes – eladási árfolyamának megfelelő összegben kéri az alperest marasztalni.
A fellebbezés részben alapos.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperesnek lehetősége lett volna arra, hogy a nullszaldós ügyletben részt vevő exportőr követelését az alperestől beérkezett forintösszeg 80 %-a erejéig kiegyenlítse. Ebből a tényből azonban tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az előzetes elszámolás károsodástól óvta volna meg az alperest. Az MNB igazgatójának a felpereshez írott leveléből ugyanis megállapítható, hogy a belföldi vállalatok egymással szembeállított export-import tételeinek kölcsönös beszámítása az összevezetés időpontjában érvényes árfolyamon történik. A belföldi megrendelő által előlegezett összeg megmaradó 20 %-a az árfolyamváltozás fedezetéül szolgál, az exportőrt ugyanis ténylegesen azon az árfolyamon illeti meg a teljes vételár, amely a deviza-jóváírás napján érvényes, és ezen az árfolyamon tartozik „fizetni” az importőr is. Ebből pedig az következik, hogy az alperes által befizetett importletét USA-dollárhoz viszonyított értékcsökkenése az összevezetéses fizetési mód objektív következménye volt, attól függetlenül merült fel, hogy a felperes az előzetes elszámolást elvégezte-e vagy sem.
Az ügyviteli mulasztás vitatott kérdésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutat rá. Az előleg átutalása valóban csak lehetőség, és nem kötelezettség a felperes számára. A felperesnek, mint szakvállalatnak azonban meg kell tudni ítélnie, hogy megbízóinak érdekei mely esetben teszik indokolttá ennek a lehetőségnek az igénybevételét. Olyan körülmények között ugyanis, amikor az áru és a pénz mozgását a kényszerítő körülmények hatására hozott adminisztratív intézkedés esetleg évekre elszakítja egymástól, a felperesnek feltétlenül törekednie kell minden olyan megoldásra, amely az ebből eredő hátrányos következményeket csökkenti, elő kell segítenie a lekötött pénzeszközök felszabadítását és funkciójának megfelelő felhasználását. E kötelezettség elmulasztása az ügy körülményeitől függően ügyviteli mulasztásnak is minősülhet [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 23. §]. Az adott esetben azonban az átutalás elmulasztása és a devizaárfolyam-különbség felmerülése között okozati összefüggés nem volt, ezért a bíróság ebben a körben további vizsgálódást nem látott szükségesnek.
A per adataiból megállapítható volt az is, hogy a felperesnek az összevezetés időbeli meggyorsítására nem volt lehetősége. Ilyen körülmények között a devizaárfolyam-változás kockázatát, minthogy a bizományos a saját nevében, de a megbízó javára és számlája terhére köti meg a külkereskedelmi szerződést, az alperes megbízónak kell viselnie, ezért a bizományos által már kifizetett árfolyam-különbözetet meg kell térítenie.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és annál az ügyletnél, ahol az összevezetéses fizetés már megtörtént, a felmerült devizaárfolyam-különbözet megfizetésére kötelezte az alperest oly módon, hogy az elsőfokú bíróság által megítélt összeget ennek megfelelő mértékben felemelte. A kamatfizetés kezdőpontját – figyelemmel a felperes korábbi keresetére – az összevezetés megtörténtének időpontjában állapította meg.
Alaptalan volt a felperes fellebbezése az 1984. március 28-án érkezett áru ellenértékével kapcsolatban. Nem kétséges, hogy az árunak az alperes által már 1984. május 20-án átutalt forintösszege a dollár napi árfolyamához viszonyítva állandóan változik. Az alperes azonban az 54/1978. (XII. 7.) MT számú rendelettel módosított 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet 28. §-ának (1) bekezdése értelmében csak a felperes fizetési kötelezettségének beállta előtt 15 nappal lenne köteles a fizetéshez szükséges összeget átutalni.
Az összevezetés várható időpontja jelenleg nem állapítható meg, ezért a követelés időelőttisége miatt a Legfelsőbb Bíróság a pert a marasztalási összeget meghaladó részében a Pp 130. §-a (1) bekezdésének f) pontjára tekintettel, a Pp 157. §-ának a) pontja alapján megszüntette. (Legf. Bír. Gf. I. 31 464/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás