MK BH 1987/376
MK BH 1987/376
1987.10.01.
I. A munkaügyi bíróság nem hagyhatja jóvá a felek olyan egyezségét, amelyet elévült követelés megfizetése tárgyában kötöttek [Mt. 5. § (1) bek.].
II. A munkáltató a munkavállalói igazolási lapon az elévült követelését nem tüntetheti fel. A munkaügyi vitákat elbíráló szerveknek ez elévülést hivatalból kell figyelembe venni [Mt. 5. §, 64. § (1) bek.].
A felperes 1977-ben az alperes alkalmazottjaként O. I. helyettesével együtt üzletvezetője volt az alperes egyik vegyesboltjának. Az 1977. július 1-jétől 1977. december 3-ig tartó leltáridőszakban 60 354 forint leltárhiány keletkezett, erre tekintettel az alperes elnöke 36 212 forint leltárhiány megfizetésére kötelezte. A felperes kérelme a leltárhiány megfizetésének kötelezettsége alól való mentesítésére irányult. A munkaügyi döntőbizottság a határozatával a megtérítendő leltárhiány összegét 18 106 forintra szállította le. A döntőbizottság határozatának megváltoztatása iránt indult perben a másodfokú bíróság az 1979. augusztus 31-én hozott jogerős ítéletével a felperes által fizetendő hiány összegét 16 651 forintban határozta meg.
Az alperes ezt követően 1981. február 16-án végrehajtási lap kiállítását kérte a munkaügyi bíróságtól. A bíróság a kérelmet – annak hiányos adatait észlelve -1981. március 2-án visszaadta az alperesnek. Az alperes a hiánypótlásnak nem tett eleget, ezért az ügyben a bíróság nem állított ki végrehajtási lapot.
A felperes a leltárper ideje alatt szült, majd gyermekgondozási segélyben részesült, munkaviszonya 1983. március 16-án szűnt meg. Munkaviszonya megszűnésekor az alperes a MIL-lapján nem tüntette fel a leltárhiányból eredő tartozás összegét.
A felperes új munkáltatója 1986. márciusában vált ismertté, ezért az alperes az akkor kiállított MIL-lapon a jogerős ítélettel megállapított tartozást feltüntette, és azt megküldte a G. MGTSZ-nek.
A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott – 1986. március 18-án kelt – kérelmében a MIL-lapon feltüntetett tartozás törlését, az új munkáltatója által már levont 2179 forint visszafizetését és a munkaviszonya megszűnésekor ki nem adott szabadságának pénzbeni ellenértékét kérte.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a kérelmet, amelynek megváltoztatása érdekében a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A peres felek a szabadság megváltása kérdésében egyezséget kötöttek, ebben az alperes vállalta, hogy 30 nap alatt 3580 forintot fizet meg a felperesnek szabadságmegváltás címén. A munkaügyi bíróság az 1986. június 23-án megtartott tárgyaláson hozott végzésével jóváhagyta az egyezséget. Az ugyanezen a napon hozott jogerős ítéletével elutasította a kereset további részét.
Az ítélete indokolásának lényege szerint a dolgozó tartozását jogerős ítélet állapította meg. Ennek végrehajtása nem évült el, mert az alperes meghatározott időn belül érvényesítette az igényét. A munkaviszonynak a „gyes miatt történt szünetelése maga után vonta a munkabérből való végrehajtás szünetelését is, ezért az alperes kellő alappal tüntette fel a tartozást a felperes MIL-lapján a „gyes” lejárta után.
A munkaügyi bíróság végzése és ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes munkaviszonya az alperesnél 1983. március 16-án szűnt meg, szabadsága ellenértékének megfizetését 1986. március 18-án igényelte a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében. Az Mt. 5. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkaviszonyból folyó igény három év alatt évül el, a kérelem benyújtása időpontjában tehát az igény elévült. Az elévülés tényét a bíróságnak hivatalból kellett volna észlelnie. Ehhez képest nem hagyhatta volna jóvá a felek egyezségét.
Tévedett a munkaügyi bíróság akkor is, amikor a felperes keresetét elutasította.
A MIL-lapon feltüntetett tartozás az 1979. augusztus 31-én leltárhiány megfizetésére való jogerős kötelezésből ered. Az alperesnek erre irányuló igénye a munkaviszonyból származó követelés. Ez az igény az Mt. 5. §-ának (1) bekezdése szerint három év alatt évül el. Az Mt. 5. §-ának (3) bekezdésében meghatározott, elévülést megszakító eljárásnak minősül az alperesnek az 1981. február 16-án benyújtott végrehajtási lap kiállítására irányuló kérelme. Ezt követően elévülést megszakító cselekirányuló igénye a munkaviszonyból származó követelés. Ez az igény az alperes igénye – a három éves elévülési időt figyelembe véve – 1984. március 2-án elévült.
Az Mt. 64. §-a (1) bekezdésének abból a rendelkezéséből, hogy munkaügyi vitát csak az elévülési időn belül lehet kezdeményezni, következik, hogy az e viták elbírálásában eljáró szerveknek az elévülést hivatalból kell figyelembe venniük. (M. törv. II. 10 338/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás