MK BH 1987/377
MK BH 1987/377
1987.10.01.
A munkáltatónak az a ténykedése, hogy a dolgozó munkaviszonyát, egymást követő hat munkanapon történt igazolatlan távolléte miatt megszűntnek tekintette, nem a munkaviszonynak a munkáltató részéről történt megszüntetését, hanem annak megállapítását jelenti, hogy a munkaviszony a dolgozó jogellenes kilépése folytán megszűnt. E következmény beállásához nem szükséges a munkáltató előzetes felhívása a dolgozóhoz a mulasztás igazolására, és az sem szükséges, hogy a munkáltató írásban hozzon határozatot a munkaviszony megszűnéséről [17/1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 22. §*].
Az alperes járdatakarítóként állt a felperes alkalmazásában. 1985. december 1-jétől 1986. március 1. napjáig táppénzes állományban volt, keresőképessé nyilvánítása után munkára nem jelentkezett, távolmaradásának okát sem jelentette be.
A felperes 1986. április 17-én felhívta az alperest, hogy az értesítés kézhezvételét követő napon, munkahelyén jelenjen meg, és eddigi távolmaradását elfogadhatóan igazolja, különben az Mt 31. §-ának (2) bekezelése, illetve a 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 22. §-ában előírtaknak megfelelően munkaviszonyát megszünteti, és munkakönyvét „kilépett” bejegyzéssel adja ki. Felhívta továbbá a figyelmét arra, hogy amennyiben az értesítésben foglalt intézkedéseket sérelmesnek tartja, az értesítés átvételétől számított 15 napon belül a munkaügyi döntőbizottsághoz kérelmet terjeszthet elő.
Az alperes az értesítés kézhezvételét követő munkanapon munkára jelentkezett, a felperes azonban munkába állítását a távollét indokolatlanságára hivatkozva megtagadta, és a munkakönyvét „kilépett” bejegyzéssel kiadta.
Az alperes az intézkedés ellen a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult. Kérelmében azzal indokolta távolmaradását, hogy „olyan betege van, akit kórházba kell hordania”, s akinek rajta kívül senki hozzátartozója nincs. Hivatkozott arra is, hogy felettesét többször kereste, de sikertelenül, üzenetet is hagyott a számára. Előadta, hogy az 1985. évi szabadságából egy napot sem vett ki, és ha azt a munkáltató visszamenőleg kiadja, hajlandó munkába állni.
A munkaügyi döntőbizottság a kérelemnek helyt adott, és az alperes munkaviszonyát helyreállította.
A felperes a határozat ellen keresettel élt a munkaügyi bíróságnál, melyben a kérelem elutasítását kérte. Előadta, hogy az alperes másfél hónapon keresztül önkényesen volt távol a munkahelyétől, ez idő alatt levélben is megkereshette volna a munkáltatót távolmaradásának kimentése és szabadságának kiadása érdekében. Távolmaradását utólag sem igazolta.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Távolmaradását azzal indokolta, hogy betegsége idején testvére a közösen épített házba egy idegen személyt költöztetett be, s az ő állatait kirakták. Azért nem tudott munkába állni, mert a jószágait kellett „rendeznie”.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítéletének indokolása szerint a felperes nem hozott a munkaviszony megszüntetéséről rendelkező határozatot az Mt. 31. §-ának (2) bekezdése alapján. Felszólításában a munkaviszony megszüntetését a dolgozó távolmaradásának igazolásától tette függővé. Amennyiben ezt az igazolást a felperes nem fogadta el, erről írásbeli határozattal értesítenie kellett volna az alperest azzal, hogy az újabb határozat ellen is jogorvoslati lehetősége van. Így az alperes munkaviszonyát jogszabálysértéssel – határozat nélkül – szüntette meg, ezért a kereset alaptalan.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 22. §-ának – a perbeli időszakra irányadó – rendelkezése szerint, ha a dolgozó a munkahelyén egymást követő 6 munkanapon át igazolatlanul nem jelenik meg, a munkaviszonyt a munkáltató jogellenes kilépés címén az utolsó munkában töltött nappal megszűntnek tekintheti. A mulasztás utólagos kimentése esetén a dolgozó kérelmére a munkaviszonyt helyre kell állítani. A jogszabály helyes értelmezése szerint tehát nem a munkáltató szünteti meg a dolgozó munkaviszonyát, hanem a dolgozó mulasztására tekintettel megállapítja, hogy a munkaviszony a dolgozó jogellenes kilépése címén megszűntnek tekintendő. Miután a munkaviszonyt nem a munkáltató szünteti meg, a munkaviszony megszűnéséről határozatot hoznia nem kell, hanem csupán a munkakönyvi bejegyzésről és a munkakönyv kiadásáról kell rendelkeznie.
Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, mikor az alperes munkaviszonyának megszűnését a felperes írásbeli határozatának hiánya miatt jogellenesnek tekintette.
Tévesen értelmezte a munkaügyi bíróság a felperes 1986. április 17-én kelt intézkedésének tartalmát is. A 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 22. §-a nem írja elő a munkáltató számára, hogy a munkaviszony megszűnésének megállapítása előtt a dolgozót a mulasztás igazolására szólítsa fel. A felperes ennek ellenére felszólította az alperest, és felszólítása nem csupán a munkaviszony megszűnésének kilátásba helyezése volt, hanem értesítés az igazolás elmaradását követő munkáltatói intézkedésről. A megfelelő igazolás hiánya miatt a felperes az alperes számára a munkakönyvet kilépett bejegyzéssel kiadta.
A munkaügyi bíróságnak tehát az adott esetben, abban a kérdésben kellett volna döntenie, hogy az alperes által felhozott körülmények távolmaradását elfogadhatóan kimentik-e, s ehhez képest jogellenes-e a felperes intézkedése. A jogellenes kilépés címén megszűntnek tekintett munkaviszony helyreállítása szempontjából csak olyan ok fogadható el kimentésként, amely alkalmas a mulasztás vétlenségének az igazolására. Az alperes által előadottak azonban erre a valóságuk esetén sem alkalmasak. Sem egy beteg kórházba hordása, sem az állatok elhelyezése érdekében nem volt elfogadható az alperes távolmaradása.
Az alperes 1986. március 1. napját követően szabadságának kiadása végett közvetlen felettesét nem kereste meg, távolmaradásának indokát a munkáltatóval nem közölte, munkahelyén csak a mulasztás következményeit is tartalmazó munkáltatói értesítés hatására jelent meg. Mindezek alapján jogszerű a munkáltató intézkedése, és az alperes munkaviszonyának helyreállítására nincs lehetőség. A munkaügyi bíróságnak ezzel ellentétes álláspontja nem felel meg a jogszabályoknak, és akkor járt volna el helytállóan, ha a keresetnek helyt adva a döntőbizottság határozatát megváltoztatja, és az alperes kérelmét elutasítja. (M. törv. I. 10 332/1986. sz.)
*].
A 6/1986. (X. 18.) ME számú rendelet 1. §-ának a határozatban felhívott fogszabályt módosító rendelkezése értelmében, a határozatban megjelölt jogkövetkezmény 1986. november 1-jétől már három egymást követő munkanapon történt igazolatlan távollét esetén is bekövetkezhet.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás