BK BH 1987/384
BK BH 1987/384
1987.11.01.
Életveszélyt okozó testi sértés esetén az eshetőleges szándékkal elkövetés nem lehet súlyosító körülmény [Btk. 83. §, 170. § (5) bek. 1. ford.].
A megyei bíróság az I. r. és a II. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletében, társtettesként, aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettében és társtettesként megvalósított kifosztás büntettében állapította meg. Ezért az I. r. és a II. r. vádlottat, mint többszörös visszaesőt 3-3 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 3-3 évi eltiltásra ítélte.
A tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott, valamint a lopás és közokirattal visszaélés vétsége miatt korábban elítélt II. r. vádlott súlyos fokú ittas állapotban N. I. lakásához mentek. Itt a tőrét elővéve az I. r. vádlott felelősségre vonta őt, amiért állítólag molesztálta az élettársát. Ekkor N. I. az erőszakosan fellépő I. r. vádlottat ököllel megütötte, mire dulakodás alakult ki közöttük, amelybe a II. r. vádlott is beleavatkozott oly módon, hogy többször megütötte és megrúgta a sértettet. Közben az I. r. vádlott – fenyegető kijelentéseket téve – a földre eső sértett nyakához tartotta a tőrét, majd leszakította a nyakáról a 200 forint értékű ezüst nyakláncot. A láncot átadta a társának, ezt követően eltávoztak. A sértett N. I. a bántalmazás következtében a bal szeme körül és az ajkán, 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.
Ezután a vádlottak F. I. lakásához mentek, s az I. r. vádlott arra kérte őt, hogy adja ki a volt albérleti szobájában visszahagyott asztalt. Ezt azonban a sértett a díjhátralékra hivatkozva megtagadta. Ekkor az I. r. vádlott kirántotta F. I-t a folyosóra, a II. r. vádlott pedig nyomban arcul ütötte, majd lefogta a sértettet. Az I. r. vádlott ezt követően elővette a tőrét, és azzal F. I. nyaka felé szúrt, ám a sértett – elkapva az I. r. vádlott csuklóját elhárította a szúrást. F. I. a cselekmény során a jobb és a bal szemén; a bal arcfelén, az alsó és felső ajkán, valamint a bal kezének III-IV. és V. ujján szenvedett összességükben 8 napon túl gyógyuló – 2-3 heti gyógytartamú – sérüléseket.
A megyei bíróság az ekként megalapozott tényállásból helytállóan következtetett a vádlottak bűnösségére, s nem tévedett a cselekmények jogi minősítésénél sem.
Az F. I. sérelmére elkövetett cselekmény kapcsán az elsőfokú bíróság indokoltan helyezkedett arra az álláspontra, hogy mind az I. r. mind a vele szándékegységben cselekvő II. r. vádlott magatartása testi sértés előidézésére irányult, s noha – az elkövetéshez használt eszközből és a célzott testtájékból kitűnően – az életveszélyes sérülés bekövetkezésének reális lehetőségét felismerték, abba belenyugodva kísérelték meg végrehajtani tettüket. Minthogy azonban a sértett sikeres védekező mozdulata folytán e súlyos eredmény beállta az adott esetben elmaradt, a vádlottak cselekménye az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének a Btk. 16. §-a szerinti kísérleteként minősítendő.
A büntetés kiszabása körében irányadó tényezők ellenben részben helyesbítést, részben kiegészítést igényelnek. Az elsőfokú bíróság súlyosító körülményként értékelte az I. r. vádlott terhére az „eshetőleges szándékkal történő elkövetést a súlyosabb, élet elleni cselekmény tekintetében”. Az életveszélyt okozó testi sértés azonban nem élet elleni, hanem testi épséget sértő bűncselekmény, az életveszélyre, mint eredményre kiterjedő eshetőleges szándék pedig – mivel az egyes szándékhoz képest a bűnösség viszonylag kisebb fokát jelzi – semmiképpen sem súlyosít.
Büntetést növelő hatást kell tulajdonítani viszont a tárgyi oldalon annak a körülménynek, hogy a vádlottak a bűnözés veszélyesebb formáját jelentő társtettesi minőségben egymás tevékenységét kiegészítve, együttesen és kitartóan valósították meg a bűncselekményeiket.
A cselekmények rendkívül durva jellegét és a vádlottak személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokozott voltát alapul véve a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által alkalmazott főbüntetés tartama – amely a II. r. vádlott esetében a többszörös visszaesőkre irányadó felemelt büntetési tétel alsó határával egyezik meg, – eltúlzottan szigorúnak a legkevésbé sem tekinthető.
Minthogy ilyen körülmények mellett enyhítésre nincs lehetőség, a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét mindkét vádlottat érintően helyben hagyta. (Legf. Bír. Bf. II. 1467/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás