BK BH 1987/389
BK BH 1987/389
1987.11.01.
Erőszakos módon leszerelt, majd feltört nyilvános telefonkészülékből kiemelt pénz ellopásával elkövetett cselekmény minősítése és az ezzel kapcsolatos orgazdaság kérdése [Btk. 316. § (1) bek., (2) bek. d) pont, (4) bek. b) porit, 326. § (1) bek., (2) bek. a) pont; BK 87. sz.].
Az elsőfokú bíróság a fk. I. r. és a III. r. vádlottak bűnösségét társtettesként, kisebb értékre elkövetett lopás vétségében és társtettesként elkövetett rongálás vétségében állapította meg, és ezért velük szemben büntetést szabott ki;
a fk. II. r. vádlottal szemben társtettesként kisebb értékre elkövetett lopás vétsége és 2 rb. társtettesként elkövetett rongálás vétsége, míg a fk. IV. r. vádlottal szemben társtettesként elkövetett rongálás vétsége miatt javítóintézeti nevelést alkalmazott. Ezeket a vádlottakat társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt az ellenük emelt vád alól felmentette, és megállapította, hogy ezek a vádlottak megvalósították a tulajdon elleni szabálysértést, emiatt e vádlottakkal szemben az eljárást megszüntette.
A megállapított tényállás a következő.
a) 1985 őszén a fk. I. r. vádlott egy nyilvános telefonfülkéből a rögzítő zsinórt kiszakítva leszerelte a távbeszélő készüléket, majd azt elrejtette. Pár nap elteltével a fk. II. r. és a III. r. vádlottaknak beszámolt tettéről, majd kérte, hogy a készülék feltörésében legyenek a segítségére. Társai a kérést teljesítették, elmentek a rejtekhelyre, a készüléket egy vasdarab segítségével feltörték, és az abban levő 2100 forint összegű készpénzt egyenlő arányban elosztották. A készülék értéke 5600 forint, így ténylegesen a sértettnek 7700 forint kárt okoztak.
b) 1986. februárjában a fk. II. r. vádlott és a fk. IV. r. vádlott ugyancsak egy nyilvános telefonfülkéből erőszakos módon egy fogó segítségével a távbeszélő készüléket elvitték a II. r. vádlott lakására, ahol azt felfeszítve abban 122 forintot találtak. A pénzt elosztották. A készülék értéke 5600 forint, így a sértettnek összesen 5722 forint kárt okoztak.
Az elsőfokú bíróság tévedett a cselekmények minősítésekor.
Az elsőfokú bíróság jogi indokolásában lényegében a BK 87. sz. állásfoglalásban foglaltakra utalva kifejtette mindkét vádlottal kapcsolatosan, hogy a lopás végett megvalósított rongálással okozott kár, valamint az ellopott érték – s itt nyilvánvalóan a készpénzre utalt – között rendkívüli aránytalanság mutatkozik. Következésképpen a lopás és a rongálás bűnhalmazatban való megállapítása a helyes minősítés. A Btk. 316. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerinti minősítésre nem kerülhet sor, mert a dolog elleni erőszakkal elkövetés a rongálásban való bűnösség kimondásával már értékelésre került.
A másodfokú bíróság ezzel a jogi okfejtéssel nem értett egyet.
A tényállás szerint a fk. I. r. vádlott a rögzítő zsinórt kiszakítva jutott a készülékhez. Amikor azt elvitte, majd elrejtette, a készülék a tulajdonos birtokából kikerült, a készülék és a benne lévő pénz tekintetében a sértett uralmi helyzete már megszűnt, a lopás tehát befejeződött.
Amikor a fk. I. r. vádlott a telefonkészüléket elvitte, olyan értéket tulajdonított el, amely a készülék és a benne lévő készpénz együttes összegéből tevődik össze, vagyis az adott esetben 5600 forint és 2100 forint, összesen tehát 7700 forint értékről van szó. Ez az utóbbi összeg tekinthető tehát a vádlott cselekménye szempontjából elkövetési értéknek.
Miután a vádlott a készüléket és a pénzt dolog elleni erőszakkal szerezte meg, magatartása az említett értékhez igazodóan a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdésének d) pontjára figyelemmel a (4) bekezdésének b) pontja szerint minősülő lopás bűntettét valósítja meg.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a fk. I. r. vádlottnak az a magatartása, hogy az elrejtett készülék feltörésében később maga is részt vett, külön bűncselekmény megállapítására nem alkalmas, ez a magatartás, mint büntetlen utócselekmény értékelhető. Ugyanarra az elvitt dologra nézve ismételten alkalmazott erőszak esetén ugyanis kétszeres értékelést jelentene az, ha a bíróság az elkövető terhére a rongálás bűncselekményét külön megállapítaná.
Csak a teljesség kedvéért jegyzi meg a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság saját jogi álláspontjához képest is tévedett akkor, amikor a nagyfokú értékaránytalanság miatt a vádlott terhére a rongálás bűncselekményét is megállapíthatónak találta. A távbeszélő készülékben talált pénz értékét és az elvitt készülék értékét összehasonlítva ugyanis azt lehet megállapítani, hogy a rongálással okozott kár még a háromszorosát sem éri el a pénz értékének. Ekként rendkívüli aránytalanság nem áll fenn.
Vizsgálandó volt a továbbiakban, hogy a fk. II. r. és a III. r, vádlottaknak a tényállás a) pontjában írt cselekménye milyen bűncselekmény megállapítására alkalmas.
Mint már arra utalás történt, a fk. I. r. vádlott a készülék és a benne leve pénz eltulajdonításával a lopás bűncselekményét befejezte. Az elrejtés tényéről a fk. II. r. és a III. r. vádlott csak később, pár nap elteltével szerzett tudomást. E vádlottak elkövetési magatartása ténybelileg az volt, hogy az elrejtés helyszínén a fk. I. r. vádlottal közösen a telefon készüléket feltörték, és az abban talált pénzt elosztották egymás között.
A befejezett lopásra figyelemmel a fk. II. r. és a III. r. vádlottak az a) pontban írt készülék tekintetében sem tettesi, sem részesi cselekményt nem fejtettek ki. Cselekményük járulékos jellegű, így az volt a kérdéses, hogy az orgazda az elkövetés tárgyára vonatkozóan a rongálás bűncselekményét is megvalósíthatja-e.
A másodfokú bíróság az adott esetben az említett vádlottak tekintetében csupán az orgazdaság bűncselekményét látta megvalósultnak. A Btk. 326. §-ának (1) bekezdésében meghatározott orgazdaság egyik elkövetési magatartása a megszerzés, mely a dolognak az ezt birtokló egyén akaratán nyugvó tényleges hatalomba vételét jelenti. Az orgazdaság esetén a hatalomba-vétel módja közömbös, csak az kell, hogy ez a birtokló akaratával és tudtával történjék.
E vádlottak a lopásból származó készülék feltörésével, illetve az abban való közreműködésükkel az előbb említett megszerzés fogalmi körébe eső szükségszerű cselekményt fejtettek ki, mégpedig azzal a céllal, hogy a készülékben levő pénzből maguk is részesülhessenek. Ez a magatartásuk egységesen csupán az orgazdaság bűncselekményének a tényállási elemeit meríti ki, az elkövetési érték szempontjából pedig ez esetben is a távbeszélő készülék és a benne levő pénz együttes értékét kell figyelembe venni.
E vádlottak a cselekményt egymás cselekményéről tudva, közösen követték el, a megszerzett pénzen osztoztak. Ezért a Btk. 20. §-ának (2) bekezdése szerinti társtettesség áll fenn.
A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság a fk. II. r. és a III. r. vádlottak magatartását a Btk. 326. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett orgazdaság vétségének minősítette.
A tényállás b) pontjában a fk. II. r. és a IV. r. vádlottak terhére rótt bűncselekményeket vizsgálva – az elkövetési magatartás azonos voltára figyelemmel – csupán utal arra, amit az a) pont vonatkozásában a fk. I. r. vádlott esetében kifejtett. Ebből következik, hogy a lopás elkövetési értéke a b) pontnál is a készülék és a benne lévő pénz (5600 forint és 122 forint) együttes értéke, vagyis 5722 forint.
Ennek megfelelően e vádlottak cselekményeit a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének d) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés b/2. pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett lopás bűntettének minősítette.
A megváltozott minősítés eredményeként a fk. II. r. és a fk. IV. r. vádlottak esetében a felmentésre, a tulajdon elleni szabálysértés megszültetésére vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést mellőzni kellett. (Baranya Megyei Bíróság 2. Fkf. 716/1986. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás