BK BH 1987/393
BK BH 1987/393
1987.11.01.
A vádlott téves mentesítése a bűnügyi költség egy részének viselése alól [Be 217. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat súlyos testi sértés bűntette miatt főbüntetésül 6 hónapi – 2 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre és mellékbüntetésül 3000 forint pénzbüntetésre ítélte. A bűnügyi költségként felmerült 2467 forintból 1000 forint megtérítésére a vádlottat kötelezte, a további 1467 forint tekintetében pedig akként rendelkezett, hogy azt az állam viselje.
Az ítélet ellen kizárólag az ügyész jelentett be fellebbezést, éspedig csupán a bűnügyi költségekkel kapcsolatos rendelkezést támadva. Így az ítélet egyéb vonatkozásokban első fokon jogerőre emelkedett.
A megyei főügyész fenntartotta az ügyészi perorvoslatot. A vádlottnak az elsőfokú eljárásban felmerült teljes összegű bűnügyi költség megfizetésére való kötelezését indítványozta.
A megyei bíróság erre figyelemmel a városi bíróság ítéletét csupán az említett körben vizsgálta felül [Be 236. § (3) bek.].
A megállapított és irányadó tényállás az alábbiakban összegezhető.
Az 59 éves vádlott rokkant nyugdíjas, havi jövedelme 5000 forint, egy családi ház, 264 négyszögöl szőlő és egy présház fele része van a tulajdonában. Kiskorú gyermeke nincs. Feleségével él együtt, aki erdészeti idénymunkásként évi kb. 20 000 forintot keres. Büntetlen előéletű, mint lakatos és központi fűtésszerelő annak idején öt ízben kapott kiváló dolgozói elismerést. Ez idő szerint azonban az idült alkoholizmus agyi érelmeszesedés talaján kialakult szellemi leépülés állapítható meg nála, amely közepes fokban korlátozta cselekménye következményeinek a felismerésében, illetve abban, hogy a felismerésnek megfelelően cselekedjék.
A vádlott télen két barátjával fagyűjtés céljából ment ki a faluja közelében levő erdőbe. Munka közben mindannyian italoztak. Ebéd után a vádlott és egyik barátja között vita támadt, „heccelték” egymást. E „heccelődés” ezután komolyra fordult, és a vádlott megfenyegette a sértettet, hogy megveri. Ittasságával is összefüggésben levő indulatában felragadott egy másfél méter hosszúságú 3-4 cm vastagságú karót, és azzal, nagy erővel ráütött a sértett bal karjára, majd a mellkasára. A sértett fájdalmában összeesett, a jelenlevő harmadik barát nyújtott neki segítséget. A vádlott ekkor eltávozott. A sértett az ütések következtében a bal singcsontja ferde törését szenvedte el, továbbá négy bordájának törése keletkezett. Sérülései 8 napon túl, 6-8 hét alatt gyógyultak.
Az elsőfokú bíróság a bűnügyi költség vonatkozásában a Be 217. §-a (1) és (3) bekezdésének felhívásával határozott. Indokolásában arra utalt, hogy a sértett a cselekményhez heccelődésével lényegében hozzájárult, mintegy közrehatott az eredmény bekövetkezésében. Erre figyelemmel úgy találta, hogy a teljes 2467 forint bűnügyi költség a bűncselekmény súlyához képest aránytalanul nagy költségterhet jelentene a vádlott számára, ezért egy részének megfizetése alól kivételesen, méltányossági szempontból mentesítette őt.
A megyei bíróság elöljáróban rögzíti, hogy a bűnügyi költségből 2215 forint a sértettel, illetve a vádlottal kapcsolatban végzett – szükséges – orvos-szakértői, illetve elmeszakértői vizsgálatok díjaként merült fel, 176 forint volt a kirendelt védő díja és útiköltsége, 76 forint pedig tanúk útiköltségeként került kifizetésre.
A megyei bíróság a fellebbezést alaposnak találta.
A Be 217. §-a szerinti főszabály az, hogy a vádlottat a felmerült bűnügyi költség viselésére kell kötelezni abban a körben, amelyben a bűnösségét, illetve felelősségét megállapították.
E körben sem lehet kötelezni annak a bűnügyi költségnek a viselésére, amely – nem az ő mulasztása folytán – szükségtelenül merült fel. E címen – helyes jogértelmezés szerint – akkor kerülhet sor a kötelezés mellőzésére, ha az eljáró szervek nyilvánvaló mulasztása okozott olyan költségtöbbletet, amely a szükséges gondosság kifejtése mellett elkerülhető lett volna.
A Be 217. §-ának (3) bekezdése – amelyre az elsőfokú bíróság hivatkozott csupán arra ad lehetőséget, hogy a bíróság a bűncselekmény súlyához képest aránytalanul nagy bűnügyi költség egy részének a megfizetése alól a vádlottat kivételesen mentesíthesse.
A vonatkozó miniszteri indokolás szerint a vádlott személyi körülményeire (vagyoni helyzete, eltartottainak száma stb.) figyelemmel ez a rendelkezés nem alkalmazható. Kizárólag a bűncselekmény súlyának (vagyon elleni cselekményénél a kárnak) van itt jelentősége: ha ehhez viszonyítva a bűnügyi költség igen magas – ha gyakorlatilag jóval súlyosabb hátrányt jelentene, mint a kiszabott büntetés, a kártérítésre kötelezés –, akkor van mód a kivételes mérséklésre.
Az elsőfokú bíróság által hivatkozott sértetti közrehatásnak tehát legfeljebb csak közvetve annyiban, illetve abban lehet e vonatkozásban jelentősége, ha az a cselekmény súlyát, a kiszabott büntetést jelentősen befolyásolta.
Erről a jelen esetben nem lehet szó.
A felmerült bűnügyi költség összege a megyei bíróság megítélése szerint a cselekmény helyesen értékelt súlyához képest nem eltúlzott.
Erre figyelemmel a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy az eljárás során felmerült teljes (2467 forint) bűnügyi költségnek a megfizetésére kötelezte a vádlottat. [Fejér Megyei Bíróság Bf. 118/1987. sz.].
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás