BK BH 1987/395
BK BH 1987/395
1987.11.01.
A súlyosítási tilalom nem zárja ki az elsőfokú bíróság által kiszabott pénzmellékbüntetésnek ügyészi fellebbezés hiányában való súlyosítását, ha a másodfokú bíróság a szabadságvesztés tartamát lényegesen csökkentette [Be 241. § (1) bek.; Btk. 64. § (2) bek.; BK 115. sz.].
A városi bíróság az I. r. terheltet folytatólagosan, üzletszerűen, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt 2 év 8 hónapi szabadságvesztésre, 10 000 forint pénzmellékbüntetésre, valamint 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A másodfokon eljárt megyei bíróság az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a szabadságvesztés tartamát 2 évre enyhítette, ugyanakkor a folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő.
A mgtsz. alkalmazásában álló I. r. terhelt szervezte az angóranyúl tenyésztést, továbbá ellátta a megtermelt gyapjú felvásárlásával összefüggő feladatokat is. Emellett saját maga is végzett gyapjútermelést, valamint részt vett egy másik mgtsz. mellett működő angóragyapjú termelő szakcsoport munkájában.
A terhelt feladatai közé tartozott a termelőktől átvett gyapjú minősítése, osztályba sorolása és ennek megfelelően a mgtsz. által a rendelkezésére bocsátott pénzellátmányból az áru szerződéses áron történő kifizetése, majd a megbízó termelőszövetkezettel az elszámolás.
Az I. r. terhelt ezzel kapcsolatosan kettős bizonylatolást vezetett be, egyfelől közvetlenül a gyapjúnyírás után az átvett – és a nyírók által minősített – gyapjúmennyiségről a termelők részére átvételi elismervényt adott, másrészt pedig a megbízó termelőszövetkezetnek a szoros elszámolású bizonylatként kezelt felvásárlási jegyeken számolt el. Mindez lehetőséget teremtett ahhoz, hogy önmaga számára többletgyapjút képezzen, illetőleg arra, hogy a továbbított gyapjúért többletpénzösszegekhez jusson. A többletgyapjú-képzést, illetve a többletösszegek megszerzését az általa felvásárolt angóragyapjú ismételt átválogatásával és magasabb minőségi osztályba sorolásával érte el.
Az I. r. terhelt az előzőekben említett módszerekkel – és okirat-hamisítással leplezetten – összesen 712 354 forint jogtalan vagyoni előnyhöz jutott.
A másodfokú bíróság ezen utóbbi megállapítás tekintetében részint az iratok tartalma, részint pedig az újólag meghallgatott könyvszakértő véleménye alapján azzal helyesbítette az elsőfokú ítéleti tényállást, hogy a terhelt egyik tevékenységével megállapított többletbevétel összegét 291 384 forintról 55 000 forintra csökkentette. Ehhez képest az elért többletbevétel összege 457 410 forintra módosul.
A másodfokú bíróság a szabadságvesztés mértékét az elkövetési érték csökkenésére s így a bűnösségi kör szűkülésére tekintettel, a törvényi minimummal egyező, 2 évi tartamra mérsékelte. Ugyanakkor azonban a határozatának indokolásában rámutatott arra, hogy az elért anyagi haszon több százezer forintot kitevő összegéből a terhelt cselekményének nyerészkedő, harácsoló jellegére vonható következtetés. Ez viszont mellékbüntetésként vagyonelkobzás kiszabását, illetve az elsőfokú ítéletben megállapítottnál mindenképpen magasabb összegű pénzmellékbüntetés alkalmazását tette volna szükségessé.
A súlyosítási tilalom folytán azonban vagyonelkobzás kiszabására nem kerülhetett sor. Ugyanezen okból az eltúlzottan alacsony mértékűnél magasabb összegű pénzmellékbüntetés alkalmazására sem volt törvényes lehetőség, mert bár a másodfokú bíróság enyhítette a főbüntetés tartamát, ám arra -- amint azt a határozat kifejti – „a bűnösségi kör szűkülése, az elkövetési érték mérséklődése folytán” került sor.
Az I. r. terhelt pénzbüntetése összegét meghatározó rendelkezése, valamint a másodfokú ítéletnek a súlyosítási tilalommal kapcsolatos indokolása ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az iratok tartalmára alapozott tényállásból megállapíthatóan az I. r. terhelt vagyonát képezi egy 425 000 forint értékű családi ház, egy 60 000 forint értékű személygépkocsi fele része, továbbá egy másik családi ház 1/2 tulajdoni hányada 200 000 forint értékben, valamint 200 000 forint készpénz és egy 80 000 forint értéket képviselő angóranyúl állomány. Következésképpen a terhelt jelentős jogtalan haszon megszerzését célzó szándékos vagyon elleni bűncselekményét kifejezetten jó anyagi körülmények között élve valósította meg.
A terhelt vagyoni viszonyait és az általa bűnös úton elért hasznot figyelembe véve tehát a másodfokon eljárt megyei bíróság helytállóan jutott arra az álláspontra, hogy az elsőfokú ítéletben kiszabottnál jóval nagyobb összegű pénzmellékbüntetés alkalmazása indokolt. Ennek kapcsán viszont tévedett, amikor az előzőekben részletezett okfejtés alapján – mégsem látott lehetőséget a pénzmellékbüntetés súlyosítására.
A Legfelsőbb Bíróság BK 115. számú állásfoglalásának 11. pontja értelmében a súlyosítási tilalom, sérelme nélkül helye lehet pénzmellékbüntetés kiszabásának abban az esetben, ha a másodfokú bíróság egyidejűleg a szabadságvesztést mérsékli, vagy végrehajtását felfüggeszti, amennyiben ezt olyan módon teszi, hogy az első fokon nem alkalmazott pénzmellékbüntetés, valamint a mérsékelt vagy felfüggesztett szabadságvesztés együttes hatásában nem eredményez súlyosabb büntetést, mint amit az elsőfokú ítélet tartalmaz. Természetesen az sem ütközik a súlyosítási tilalomba, ha a másodfokú bíróság az első fokon már alkalmazott pénzmellékbüntetés összegét emeli fel a szabadságvesztés egyidejű mérséklésével vagy enyhítésével (éspedig függetlenül attól, hogy az utóbbira annak eleve eltúlzottan szigorú volta miatt, avagy a büntetőjogilag felróható tevőlegesség körének szűkülése folytán kerül sor), feltéve, hogy az új büntetés összhatásában a korábbinál nem súlyosabb.
Az adott esetben tehát a Be 241. §-ának (1) bekezdésében foglalt súlyosítási tilalom nem akadályozta a – szabadságvesztés tartamát 8 hónappal enyhítő – másodfokú bíróságot abban, hogy az első fokon meghatározott 10 000 forint pénzmellékbüntetésnél magasabb összegű mellékbüntetést szabjon ki. Az új büntetés ugyanis együttesen jelentkező hatásában nem eredményezett volna súlyosabb joghátrányt, mint az első fokon kiszabott büntetés.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a városi bíróság, illetve a megyei bíróság ítéletének az I. r. terhelt pénzmellékbüntetése összegét meghatározó rendelkezése törvénysértő, s a másodfokú ítéletnek a súlyosítási tilalommal kapcsolatos indokolása is ellentétben áll a büntetőeljárási törvénnyel.
Ezért a fenti határozatokat e részükben hatályon kívül helyezte, és az I. r. terhelt pénzmellékbüntetésének összegét 50 000 forintban állapította meg. [B. törv. II. 1164/1986. sz.].
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás