PK BH 1987/396
PK BH 1987/396
1987.11.01.
I. Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés nélkül nagykorú személlyel szemben a korlátozott cselekvőképességhez fűződő jogkövetkezmények nem alkalmazhatók [Ptk. 13., 17. §].
II. A végrendelet érvénytelenségét hivatalból nem lehet vizsgálni [Ptk. 653. §; PK 85. sz.].
A felek testvérek. Anyjuk – az örökhagyó – az 1981. október 31-én kelt írásbeli magánvégrendeletben minden ingó és ingatlan vagyona örököséül az alperest nevezte meg. Az örökhagyó elhatározását azzal indokolta, hogy a felperes nem törődik vele, még a leveleire sem válaszol. Az alperes és felesége, továbbá az alperes gyermekei viszont mindig nagy szeretettel és tisztelettel viseltetnek iránta, elesettségében, betegségében támogatták. A végrendelet aláírására az örökhagyó lakásán került sor, a két végrendeleti tanú, valamint az alperes fia jelenlétében.
Az örökhagyó ebben az időben egyre fokozódó agyér-elmeszesedés betegségben szenvedett, amelyhez általános érelmeszesedés is járult. E betegségei következtében az örökhagyónál téveszmék jelentkeztek, üldöztetési képzetek alakultak ki, amelyek miatt nagy valószínűséggel megállapítható, hogy a végrendelkezés időpontjában a belátási képessége nagymértékben csökkent volt.
Az örökhagyó körzeti orvosa az örökhagyó leromlott fizikai és szellemi állapota miatt először 1982. október 17-én, majd 1983. február 17-én ismételten javasolta az örökhagyó sürgős szociális otthoni elhelyezését, mert ápolása, gondozása megoldatlan volt. Erre azonban nem került sor, mert az örökhagyó 1984. február 20-án meghalt.
A felperes módosított kereseti kérelmében elsősorban a végrendelet érvénytelenségének megállapítását kérte. Az érvénytelenség okaként arra hivatkozott, hogy az örökhagyó a végrendelkezéskor cselekvőképtelen állapotban volt. Másodlagosan kötelesrész kiadása iránti igényt érvényesített. Végül keresetet terjesztett elő az örökhagyó lakásán maradt saját ingóságai kiadása iránt.
Az alperes az elsődleges kereseti kérelem elutasítását kérte, a kötelesrész kiadására azonban hajlandó volt. Tagadta, hogy az örökhagyó lakásán a felperes tulajdonában álló ingóságok maradtak volna.
Az elsőfokú bíróság a végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelem tárgyában közbenső ítélettel döntött, és megállapította, hogy az örökhagyó 1981. október 31-én kelt írásbeli magánvégrendelete érvénytelen. A bíróság az örökhagyó belátási képességére vonatkozóan írásbeli bizonyítékokat (leveleket) szerzett be, tanúkat hallgatott meg, majd igazságügyi elmeorvos-szakértőt rendelt ki. Az elmeorvos-szakértő a beszerzett bizonyítékokra alapított szakvéleményében megállapította, hogy az örökhagyónak 1981. október 31-én az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzott. A bíróság az elmeorvos-szakértő véleményét aggálytalannak találta, és megállapította, hogy az örökhagyó végrendelete a Ptk. 17. §-ában és 18. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel „semmis”.
A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú közbenső ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság beszerezte az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának felül-véleményét. A felül-vélemény kifejti, hogy „a rendelkezésre álló adatok alapján nem bizonyos, hogy az örökhagyó teljesen cselekvőképtelen volt a végrendelkezés időpontjában, de az igen nagy valószínűséggel megállapítható, hogy elmeállapota miatt nagymértékben csökkent volt ügyei viteléhez szükséges belátási képessége. A leányához intézett levelekből nem állapítható meg, hogy kapcsolatuk megromlott volna. Annak elbírálása, hogy valamely okból indokolt volt-e leánya kizárása az örökségből, csak az eset összes körülményeinek gondos mérlegelése alapján lehetséges, és ez orvosi módszerekkel nem oldható meg. Orvosi szempontból csupán az véleményezhető, hogy a fentiekben részletezett kóros elmeállapot nagymértékben megnehezítette az örökhagyó számára a végrendelet alkotásához szükséges ítéletalkotást”. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság megállapította, hogy „az örökhagyó, ha nem is volt cselekvőképtelen, mindenképpen korlátozott volt a cselekvőképessége. A Ptk. 13. §-ának (1) bekezdése szerint korlátozottan cselekvőképes az a nagykorú, akit a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett. Az örökhagyó elmebeli állapota miatt minden bizonnyal cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá került volna, ha ilyen eljárást lefolytatnak. Ennek hiányában a végrendelet érvényességét elbíráló bíróság hivatott a cselekvőképességet korlátozó gondnokság megállapítására is”.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint ilyen értelmezésre lehet következtetni a Ptk. 17. §-ának és a Ptk. 648. §-ának rendelkezéseiből is. Minthogy pedig „a Ptk. 624. §-ának (2) bekezdése értelmében korlátozottan cselekvőképes személy csak közvégrendeletet tehet, és mert az örökhagyó nem ilyet, hanem írásbeli magánvégrendeletet alkotott, az érvénytelen”.
A jogerős közbenső ítélettel szemben emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 13. §-ának (1) bekezdése értelmében korlátozottan cselekvőképes az a nagykorú, akit a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett.
Ebből a rendelkezésből következik, hogy nagykorú személy cselekvőképességének korlátozása csak jogerős bírói ítélet alapján történhet. A korlátozott cselekvőképesség tehát nagykorú személy esetében valójában jogi kategória. A nagykorú személy belátási képességének csökkenése – vagyis a nagykorú személy ilyen állapota egymagában a jogi következmények alkalmazásához nem elegendő, szükséges az is, hogy a nagykorú személyt valamely – a belátási képességét a jogszabályban megkívánt mértékben befolyásoló – okból a bíróság jogerős ítélettel cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezze.
A fenti rendelkezés további következménye, hogy a korlátozott cselekvőképesség hatálya a gondnokság alá helyezést kimondó jogerős ítélethez fűződik: a jogerős ítélet meghozatala előtt tett jognyilatkozatra „visszaható hatálya” nincs.
Mindaddig tehát, amíg valamely nagykorú személyt a bíróság jogerős ítélettel cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá_ nem helyezett, az polgári jogi szempontból korlátozottan cselekvőképesnek nem tekinthető, és a korlátozott cselekvőképességhez fűzött jogkövetkezmények vele szemben nem alkalmazhatók.
Ezzel kapcsolatban a másodfokú bíróságnak a Ptk. 17. §-ának, illetőleg a Ptk. 648. §-ának értelmezésére vonatkozó okfejtése téves.
A jogszabály ott, ahol a cselekvőképességet érintő állapotot (életkort) jogilag értékelni kívánta, erről kifejezetten rendelkezett. Így a Ptk. 12. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 15. §-a meghatározott életkor hiányához fűz cselekvőképességet korlátozó (kizáró) rendelkezéseket; a Ptk. 17. §-a pedig a cselekvőképtelen állapot jogkövetkezményeit határozza meg. Nincs azonban olyan törvényi rendelkezés, amely a belátási képességnek a Ptk. 13. §-a (2) bekezdésében meghatározott csökkent voltát gondnokság alá helyezés nélkül értékelhetővé tenné. A Ptk. 17. §-ának kogens szabályát pedig a korlátozott cselekvőképesség esetére kiterjesztően értelmezni nem lehet.
A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság közbenső ítélete érdemében nem helytálló. Ugyanakkor a másodfokú bíróság a közbenső ítélet meghozatalánál eljárási szabályt is sértett.
A Ptk. 653. §-a értelmében a végrendelet érvénytelenségét hivatalból nem lehet vizsgálni, az csak akkor vehető figyelembe, ha arra az érdekelt hivatkozik. A Legfelsőbb Bíróság PK 85. számú állásfoglalása e jogszabályhely értelmezésével kapcsolatban rámutatott: ha a végrendelet alakilag fogyatékos vagy akarathibás is, nem tekinthető jogilag létre nem jöttnek, mert joghatások fűződnek hozzá attól függően, hogy az érdekeltek vagy azok valamelyike a fogyatékosságból származó igényét érvényesíteni kívánja-e. Ennek egyik további következménye, hogy a végrendeletet csak az érvényesített megtámadási ok alapján lehet érvénytelennek nyilvánítani.
Ha a bíróság a per során az érvényesített megtámadási okon kívül, illetőleg annak sikertelensége folytán további megtámadási ok érvényesítésére is jogi lehetőséget lát, erre az érdekelt figyelmét fel kell hívnia, tájékoztatnia kell a végrendelet ez okból való megtámadásának lehetőségéről, és arról, hogy jogában áll kereseti kérelmét ennek megfelelően megváltoztatni. Arra viszont nincs lehetőség, hogy a bíróság hivatalból más érvénytelenségi okot állapítson meg, mint amelyre az érdekelt hivatkozott.
Az adott esetben a felperes az írásbeli magánvégrendelet érvénytelenségét az örökhagyó belátási képességének hiányára alapította. Így a másodfokú bíróság kifejezett kérelem hiányában más érvénytelenségi okból a végrendelet érvénytelenségét nem állapíthatta volna meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte a végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet elutasította, és az elsőfokú bíróságot a kötelesrész iránti igényre vonatkozóan új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 317/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás