PK BH 1987/398
PK BH 1987/398
1987.11.01.
Szolgálati találmány díjazásának elbírálásánál a hasznos eredmény számításához a hasznosítási időszak behatárolása és kiválasztása [11/1983. (V. 12.) MT sz. r. 1. § (2) bek. a) pont, 4. § (1) bek. a) pont].
Az 1976. február 5. elsőbbségű „Bitumenszóró berendezés” című szolgálati találmányra az alperes szerzett szabadalmi oltalmat. A feltalálók – egyenlő arányban – a felperesek. A feltalálói szerzőséggel kapcsolatban peres eljárás volt folyamatban, amely 1985. júniusában fejeződött be.
A találmány díjazásáról a felek között szerződés nem jött lére. A felperesek a találmány már lezajlott értékesítése után járó díj meghatározása és teljesítése iránt pert indítottak.
Az alperes a kereset jogalapját nem vitatta. Vitás volt a perben az az összeg, amely a találmány eddigi értékesítéséből – a vállalati hasznosításából – hasznos eredményként keletkezett, továbbá a díj meghatározásához alkalmazandó díjkulcs mértéke is.
Vitatott volt – kezdetben – az is, hogy a bitumenszóró berendezéssel felszerelt gépkocsi előállításából és forgalomba hozatalából keletkező nyereség mennyiben fogadható el a találmány hasznosításával összefüggő hasznos eredményként. A perben meghallgatott műszaki szakértő véleményének ismerete után azonban az úgynevezett fedési hányad korrekcióként való figyelembevétele, a felek álláspontjára tekintettel, szükségtelen volt.
A műszaki szakvélemény szerint a találmány műszaki-szellemi színvonala az átlagosnál magasabb, és olyan berendezés létrehozását tette lehetővé, amely a legjobb külföldi megoldásokkal vetekszik. Ez egyrészt az import csökkentését is lehetővé tette, mind a berendezésekre nézve, mind pedig az útfelszínek karbantartásához szükséges alapanyagok beszerzésére nézve. Ezáltal a vállalaton kívül, a népgazdaság számára is számottevő hasznot hozott.
A termelési adatokból megállapítható, hogy az alperes a találmány felhasználásával készült berendezést 1976. óta folyamatosan gyártja, és forgalomba hozza. Az előállítás és annak gazdasági eredményessége az alperes számviteli adatai szerint – az elmúlt 10 év alatt változó képet mutatott. A kedvezőtlen eredmények különösen az időszak kezdetén és végén észlelhetők. Kétségtelen volt a felek között, hogy a díj alapjául szolgáló hasznos eredményt a terméken képződő nyereség megfelelő felderítésével kell mérni. Evégből az elsőfokú bíróság az Igazságügyi Könyvszakértői Intézet állandó könyvszakértőjét hallgatta meg, aki szakvéleményében az alperes által szolgáltatott adatokat feldolgozta, és azokból a hasznos eredmény számításához megfelelően értelmezett kimutatást, számadatokat közölt.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében 1 587 760 Ft találmányi díj megfizetésére kötelezte az alperest a felperesek részére együttesen. 1978-tól kezdve, naptári évenként megjelölve, késedelmi kamat megfizetésére is kötelezte az alperest. Kötelezte továbbá a felmerült szakértői költségek viselésére és 64 000 Ft felperesi képviseleti költség megtérítésére. Kimondta, hogy az ítélet 104 769 Ft erejéig fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. Az ítélet indokolása szerint az 1976-tól 1985. évig terjedő időben lezajlott hasznosítás hasznos eredménye 19 846 997 Ft. Díjkulcs-növelő tényezőnek tekintette a műszaki megoldás átlagosnál magasabb színvonalát, azt, hogy a műszaki fejlesztés főirányába esett, népgazdasági jelentősége kiemelkedő; importcsökkentő, továbbá a terméknek magas nyereség tartalmát tette lehetővé. Díjkulcs-csökkentő pedig a nagyobb darabszám és a hasznosítás hosszabb időtartama.
Mindezekre figyelemmel 8 % díjkulcs megállapítását találta helyénvalónak, és ennek számításával határozta meg a felpereseknek járó találmányi díjat.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett a felperesek 169 150 Ft-ot meghaladó keresetének elutasítása iránt. Sérelmezte a könyvszakértői vélemény által kimutatott nyereségérték elfogadását és azt is, hogy a bíróság – mérlegeléssel – további összeget látott a hasznos eredményhez számíthatónak. Kifogásolta az 5 %-ot meghaladó díjkulcs alkalmazását is. Saját számítása szerint 3 383 008 Ft hasznos eredmény vehető alapul.
A felperesek perorvoslatot nem nyújtottak be; az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérték.
A fellebbezés nem helytálló.
A másodfokú tárgyalás során tett nyilatkozatuk szerint a felperesek a perbeli díjkövetelésüket a szolgálati találmány hasznosításának az oltalmi időn belül érvényesíthető teljes díjigényére tartották fenn. Álláspontjuk szerint a találmánynak a már eltelt értékesítési időszakából kiemelt öt évi időtartam alatt, a hasznosításból keletkezett vállalati hasznos eredmény megfelelő díjkulccsal számítva az elsőfokú ítélet marasztalásának összegét eléri. Ennek az ötéves időszaknak a kiválasztásához kétféle változatot is megjelöltek. A hasznos eredmény meghatározásához pedig – szerintük – az elsőfokú eljárásban kirendelt könyvszakértő véleménye kellő alapot ad.
Az alperes a díjkövetelés korlátozását tudomásul vette, és a díjazás alapjának a számításához kiemelt időszak figyelembevételét sem ellenezte. Nyilatkozata szerint azonban a díjazási időszaknak ily módon való korlátozása sem indokolja az 5 %-nál magasabb díjkulcs alkalmazását, ehhez képest az első változat szerint 673 030 Ft-ot meghaladó, a második változat szerint pedig 823 100 Ft-ot meghaladó követelés megítélését.
A Legfelsőbb Bíróságnak a per másodfokú elbírálásánál kialakult álláspontja a következő.
A szolgálati találmányok díjazásáról szóló 11/1983. (V. 12.) MT számú rendelet (Tr) 10. §-ának a (2) bekezdése szerint az értékesítés időpontjában hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. A díjkövetelést megalapozó találmányértékesítés (a folyamatos hasznosítás) a perbeli esetben részben a Tr hatálybalépése után (1983. július 1.) történt, így a Tr rendelkezései is alkalmazhatók. Eszerint a találmányi díj mértékének a meghatározásánál – a hasznosítás esetére tekintettel – az öt évi hasznos eredmény 8 %-ából kell kiindulni (Tr 4. §). Ez a kiinduló díjkulcs növelhető, illetőleg csökkenthető, a körülményektől függően. Az alapul vehető eredményszámítási időtartam hosszúsága és időbeli kiválasztása is a felek szerződéses szabadsága, illetőleg – szerződés hiányában – a bíróság mérlegelési körébe esik.
Az elbírált esetben az értékesítési körülmények figyelembevétele a már lezajlott hasznosításból az 1977-1983 évi időszak kiválasztását és az erre eső hasznos eredmény számítását indokolta.
Az eddig viszonylag hosszú ideje (10 éve) előállított és forgalomba hozott termék a megjelölt időszakban érte el a találmány huzamosan tartós és szellemi tartalmának is megfelelő gazdasági eredményeket mutató értékesülését.
A jogszabályi kiinduló mértéknek is megfelelő hosszúságú számítási időtartam alatt keletkező hasznos eredmény mennyiségére a könyvszakértői vizsgálat és vélemény elfogadható bizonyíték.
A másodfokú eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a szakértői kimutatásban a vállalati adatokra épülő eredményszámítást fogadta el, mellőzve az ennek módosítására, korrigálására vonatkozó, az elsőfokú ítéletben elfoglalt mérlegelést. A mérlegeredmények szerint számítható hasznos eredmény összege a kiválasztott számítási időszakban: 16 462 022 Ft.
A Tr 4. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt – kiinduló – díjkulcs az elbírált esetben növelhető. A megvalósult találmány importcsökkentő hatású, és a felhasználónál is keletkező, népgazdasági szinten is értékelhető számottevő hatása is van. Nem vehető azonban díjkulcs-csökkentő tényezőnek – miként azt az elsőfokú ítélet indokolása kifejti – a nagyobb darabszám és a hasznosítás hosszabb időtartama, éppen a díjazási időszak korlátozott voltára tekintettel. Az a körülmény pedig, hogy a találmány értékesítése – már eddig is – a számításnál alapul vett időszaknál lényegesen hosszabb, és a hasznosításból a jövőben is várható gazdasági eredményt hozott, a díjkulcs meghatározásánál inkább növelő tényezőnek tekinthető. Nem fogadható el díjkulcs-csökkentő tényezőnek, az alperesnek a fellebbezésében előadott érvelése, hogy bizonyos – a számításon kívül hagyott – időszakokban az értékesítés kedvezőtlen mérlegeredményt mutatott. Ez ugyanis nem a találmány műszaki-szellemi tartalmával – színvonalával – hozható összefüggésbe.
A Legfelsőbb Bíróság mindezeket a körülményeket mérlegelve – az alapul vett időszakra – 10 %-os díjkulcsot látott alkalmazhatónak. Az ennek számításával teljesítendő díj összege eléri, sőt meghaladja az első okon megítélt marasztalási összeget. Az elsőfokú ítélet rendelkezésének a főtárgyában való megváltoztatására – a perorvoslat keretein belül maradva – nem volt ok [Pp 253. § (2) bekezdés]. A rendelkezés határozottsága és teljessége érdekében azonban szükséges volt annak kimondása is, hogy a marasztalás az adott találmány hasznosítása után a teljes díjigényt rendezi [Tr 1. § (2) bek. a) pont, 4. § (1) bek. a) pont].
A kamatról szóló rendelkezés a fentiek szerint figyelembe vett és számított díjkövetelés esedékességéhez igazodik, a súlyozott időarányosság számításával (Ptk. 301. §).
A Pp 81. §-ának a (2) bekezdésére alapított elsőfokú perköltség-rendelkezés, az elsőfokú eljárásban jelentős és bonyolult ügyre tekintettel – a felemelt képviseleti díjat is magába foglalóan – helyénvaló volt.
A másodfokú eljárásban pervesztes alperes ugyancsak viselni köteles a felperesek oldalán felmerült képviseleti költségeket (Pp 78. §). (Pf. IV. 20 948/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás