PK BH 1987/399
PK BH 1987/399
1987.11.01.
Nem lehet védjegyoltalmat szerezni az olyan megjelölésre, amelyet a védjegy bejelentése előtt más ténylegesen használt, akkor sem, ha korábban a védjegybejelentő is alkalmazta ezt a megoldást. A védjegyoltalmi igény tekintetében az elsőbbség a bejelentéshez fűződik, ezért a tényleges használat a védjegybejelentő részére sem biztosít kizárólagosságot a bejelentés előtti időre [1969. évi IX. tv. 3. § (3) bek. c) pont, 5. §, 19. § (1) bek.].
Az ellenérdekű fél az 1982. március 10. napján történt bejelentése alapján szerzett védjegyoltalmat az „Alex” ábrás védjegyre, ruházati termékekre. Az ábrás védjegy döntő eleme az „Alex” megjelölés. A védjegyoltalom megszerzése előtt az ellenérdekű fél és a kérelmező egyaránt használta ténylegesen az „Alex” megjelölést ruházati termékekkel kapcsolatban. A kérelmező 1984. június 12-én kérte az Országos Találmányi Hivataltól a védjegy törlését azzal az indokolással, hogy üzleti tevékenysége körében 1980. tavasza óta használja az „Alex sport” megjelölést.
Az Országos Találmányi Hivatal a kérelmet elutasította. Az indokolás szerint a kérelmező nem tudta bizonyítani, hogy a kérdéses megjelölést ténylegesen korábban kezdte meg használni, mint a védjegyjogosult.
A kérelmező a bíróságtól kérte a határozat megváltoztatását.
Az elsőfokú bíróság a megváltoztatási kérelmet elutasította. Megállapította, hogy a védjegybejelentés előtt a kérelmező valóban ténylegesen használta az Alex megjelölést ruházati termékek jelölésére. Ezen a címen azonban az 1969. évi IX. tv (Vt) 3. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján nem látta méltányosnak a védjegytörlést, mert megállapítása szerint az ellenérdekű fél a kérelmezőnél korábban kezdte meg ennek a megjelölésnek a tényleges használatát. Nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az ellenérdekű fél a védjeggyel kapcsolatos árukra nézve ténylegesen mikor kezdte meg ipari tevékenységét. Elegendőnek tartotta, hogy 1980. május 6-án iparjogosítványt szerzett, és üzlethelyiségét a kérdéses megjelölésű cégtáblával látta el. A bizonyítás eredménye alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező tényleges használata csupán 1980. késő tavaszán kezdődött.
A kérelmező az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésben arra hivatkozott, hogy a bizonyítás adatai szerint az ellenérdekű fél a védjegy árujegyzékével kapcsolatos ipari tevékenységét csupán 1980. szeptember 1-jén kezdte meg. Egy kapualjban elhelyezett cégtábla nem tekinthető a Vt 18. §-a szerint védjegyhasználatnak.
Az ellenérdekű fél kérte helybenhagyni az elsőfokú végzést, mert korábban alkalmazta a kérdéses megjelölést, mint a kérelmező. Előadása szerint a kérelmező eljárása kizárólag arra irányul, hogy a védjegybitorlás következményeitől mentesüljön.
A fellebbezés alapos.
A Vt 3. §-a (3) bekezdésének c) pontja szerint azonos vagy hasonló áruk tekintetében nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha másnak ténylegesen használt, de nem lajstromozott megjelölésévei azonos, vagy ahhoz összetéveszthetőségig hasonló.
Az adott esetben a kérelmező bizonyította, hogy az ellenérdekű fél javára engedélyezett ábrás védjegyhez az összetéveszthetőségig hasonló megjelölést a védjegybejelentés időpontja előtt ténylegesen használt azonos illetve hasonló áruk tekintetében. Ezért ez a megjelölés a Vt 3. § -a (3) bekezdésének c) pontja értelmében nem részesülhet védjegyoltalomban. Így a kérelmező a Vt 19. §-ának (1) bekezdése alapján indokoltan kérte a védjegy törlését.
Nincs jelentősége annak, hogy ezt a megjelölést a védjegybejelentés előtt az ellenérdekű fél is ténylegesen használta, illetve a tényleges használat tekintetében kit illet az elsőbbség. Az ellenérdekű fél ugyanis a tényleges használattal nem szerzett kizárólagos használati jogot. A Vt 7. §-a értelmében a védjegyoltalom biztosított kizárólagos jogot a védjegynek az árujegyzéken szereplő árukkal kapcsolatos használatára, a védjegyoltalom viszont a Vt 5. §-a szerint a védjegybejelentéssel kezdődik. Ezért a védjegytörvény alapján a kérelmező tényleges használatát a védjegybejelentés előtt nem lehet jogosulatlannak tekinteni. Arra viszont nincs lehetőség, hogy a védjegytörvény alapján kizárólagos jogot szerezzen valaki olyan megjelölésre, amit más korábban már jogszerűen használt. Ez a jogszerű használat a védjegybejelentéssel nem válhat jogosulatlanná, nem vonhatja maga után a védjegybitorlás jogkövetkezményeit.
A Vt 3. §-a (3) bekezdése c) pontjának az alkalmazását nem zárja ki, ha korábban a védjegybejelentő is ténylegesen használta az oltalmazni kért megjelölést. A védjegyoltalmi igény tekintetében az elsőbbség a bejelentés időpontjához fűződik a Vt 4. §-ának (1) bekezdése szerint, e rendelkezés nem szabályozza azt a kérdést, ha ténylegesen korábban többen is használták ugyanazt a megjelölést. A Vt 3. §-a (3) bekezdésének c) pontja viszont más által gyakorolt tényleges használat alapján attól függetlenül zárja ki a védjegyoltalmat, hogy ténylegesen ki használta korábban a megjelölést.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság végzését és az Országos Találmányi Hivatal határozatát: az ellenérdekű fél javára bejegyzett védjegyet törölte.
A pervesztes ellenérdekű fél köteles az elsőfokú és másodfokú perköltséget megfizetni, kötelezte továbbá a Legfelsőbb Bíróság őt az Országos Találmányi Hivatal eljárásában felmerült költség viselésére is. (Pkf. IV. 20 870/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás