4/1987. (V. 13.) KM rendelet
4/1987. (V. 13.) KM rendelet
a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozási Egyezményre vonatkozó Egységes Szabályok (CIM) mellékleteinek kihirdetéséről1
2007.07.13.
A Bernben, a 1980. évi május hó 9. napján kelt Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTIF) kihirdetéséről szóló 1986. évi 2. törvényerejű rendelet 3. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem:
1. § (1) A Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTlF), B Függelék 1. Mellékletét, a Veszélyes Áruk Nemzetközi Vasúti Fuvarozásáról szóló Szabályzatot (RID) kihirdetem.2
(2) Az (1) bekezdésben említett Szabályzat a MÁV Közönségszolgálat Irodájában (1061 Budapest, VI., Andrássy út 35.) vásárolható meg.
1/A. §3
2. § (1) A Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTIF) B Függelék II. Mellékletét, a Magánkocsik Nemzetközi Vasúti Fuvarozásáról szóló Szabályzatot (RIP) kihirdetem.
(2) Az (1) bekezdésben említett Szabályzat hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:
A MAGÁNKOCSIK NEMZETKÖZI VASÚTI
FUVAROZÁSÁRÓL SZÓLÓ SZABÁLYZAT
(RIP)
1. cikk
A Szabályzat tárgya
1. § Ez a Szabályzat minden olyan üres vagy rakott magánkocsi fuvarozásra érvényes, amelyet a 2. cikk szerint a nemzetközi forgalomra engedélyeztek és amelyet a CIM Egységes Szabályok (a továbbiakban: Egységes Szabályok) feltételei mellett adnak fel fuvarozásra.
2. cikk
Magánkocsik engedélyezése
a nemzetközi forgalomra
A nemzetközi forgalomban felhasználandó kocsikat magánfél (természetes vagy jogi személy) nevére annak a vasútnak kell beállítania, amelynek vonalai az Egységes Szabályok hatálya alatt állnak és azokat ennek a vasútnak a P megkülönböztető jellel kell ellátni.
Ez a Szabályzat azt a magánfelet, akinek nevét a kocsira rá kell írni, „beállító”-nak nevezi.
3. cikk
A magánkocsik használata
A feladó a magánkocsit csak azoknak az áruknak a fuvarozására használhatja, amelyek részére a kocsi a beállítási szerződés értelmében alkalmas. E határozmány be nem tartásának következményeiért kizárólag a feladó felel.
4. cikk
Különleges berendezések
Ha a magánkocsinak különleges berendezései (hűtőberendezések, víztartályok, gépi berendezések stb.) vannak, a feladó köteles azok működését biztosítani, vagy biztosíttatni. Ez a kötelezettség az átvevőre hárul, mihelyt a jogait az Egységes Szabályok 28. vagy 31. cikke alapján érvényesítette.
5. cikk
Fuvarozásra feladás
1. § A magánkocsi fuvarozásra feladásának joga a beállítót illeti meg.
Ha az üres vagy rakott magánkocsinak más a feladója, akkor köteles a feladási állomásnak a fuvarlevéllel együtt a beállító írásbeli meghatalmazását is átadni, amely több kocsira is vonatkozhat.
Nem szükséges meghatalmazás, ha a magánkocsi feladója az előző küldemény átvevője volt és ha a feladási állomás az új fuvarozási szerződés megkötése előtt a beállítótól levél, távirat, vagy telex útján nem kapott olyan utasítást, amelyben megtiltja a kocsinak vagy a kocsiknak engedélye nélkül történő feladását.
2. § Ha a beállító másként nem rendelkezik, a vasút jogosult
– minden üresen érkezett magánkocsit, amelynek rakodását a rendelkezésre bocsátástól számított tizenöt napon belül nem kezdték meg, valamint
– minden rakottan érkezett magánkocsit, amelyet a kirakás befejezésétől számított nyolc napon belül nem adtak újból fel a beállítónak, annak költségére, nevére és címére kiállított fuvarlevéllel hivatalból a honállomásra visszaküldeni. Sérülés esetén a kártérítést a beállítási szerződésben foglalt határozmányok szerint kell kiszámítani.
Ha a vasút nem él ezzel a lehetőséggel, akkor köteles az előbbiekben megadott határidők lejárta után a kocsival kapcsolatos helyzetről a beállítót értesíteni; ebben az esetben a kocsit, a beállítóhoz intézett értesítés elküldésének napjától számított nyolc napon belül nem szabad hivatalból visszaküldeni.
Ezt a paragrafust nem lehet alkalmazni azokra a magánkocsikra, amelyek a beállító vasút országában vagy magániparvágányokon vannak.
3. § Azt a bérlőt, akinek nevét a beállító vasút hozzájárulásával a magánkocsira felírták, e cikk alkalmazása szempontjából a beállító jogai illetik meg.
6. cikk
Bejegyzések a fuvarlevélbe
1. § A feladó köteles a fuvarlevélbe az Egységes Szabályokban előírt adatokon kívül a következő adatokat is beírni:
a) az áru megnevezésére rendelt rovatban:
– üres magánkocsiknál „P-kocsi, üres” (németül „P-Wagen, leer”, franciául: „wagon P vide”) szavakat,
– rakott magánkocsiknál az áru megnevezése után a „P-kocsiba rakva” (németül: „auf P-Wagen verladen”, franciául: „chargé sur wagon P”) szavakat;
b) a fuvarlevélnek arra rendelt helyeire különös ismertető jeleit.
2. § Ha az üres magánkocsi feladója a fuvarozási határidőnek 14. cikk szerinti különleges biztosítását kívánja, akkor köteles a fuvarlevélnek a feladó nyilatkozatai rovatába a „Fuvarozási határidő különleges biztosítása” (németül: „Besondere Gewährleistung der Lieferfrist”, franciául: „garantie particuliére du délai de livraison”) szavakat beírni.
7. cikk
Kiszolgáltatási érdekbevallás
1. § Üres magánkocsi küldeményeknél a kiszolgáltatási érdekbevallás nem megengedett.
2. § Rakott magánkocsiknál a kiszolgáltatási érdekbevallás csak a berakott árura vonatkozik.
8. cikk
Utánvét és készpénzelőleg
1. § Üres magánkocsit sem utánvéttel, sem készpénzelőleggel nem szabad megterhelni.
2. § Rakott magánkocsiknál az utánvétnek nem szabad a berakott áru értékét meghaladni.
9. cikk
A fuvarozási határidő meghosszabbodása
2. § Ha a sérült magánkocsiba rakott árut egy másik kocsiba rakják át, az áru feltartóztatása abban az időpontban ér véget, amikor azt az átrakás után tovább lehet fuvarozni.
10. cikk
A magánkocsi megsérülésének vagy
a kocsialkatrészek elveszésének megállapítása
1. § Ha a vasút a magánkocsi megsérülést vagy kocsialkatrészek elveszését állapítja meg vagy gyanítja, vagy azt a jogosult állítja, a vasút köteles az Egységes Szabályok 52. cikkében foglaltaknak megfelelően késedelem nélkül tényállást megállapító jegyzőkönyvet felvenni, abban a sérülés vagy elveszés mibenlétét és ha lehetséges, a sérülés okát és keletkezésének időpontját megállapítani.
A tényállást megállapító jegyzőkönyvet haladéktalanul meg kell küldeni a beállító vasútnak, amely annak másolatát átadja a beállítónak. Olyan kocsi esetében, amelyre a bérlő nevét a beállító vasút hozzájárulásával felírták, a tényállást megállapító jegyzőkönyv egy másolati példányát ennek a bérlőnek közvetlenül meg kell küldeni.
2. § Ha a magánkocsi rakott, az árura adott esetben külön tényállást megállapító jegyzőkönyvet kell az Egységes Szabályok 52. cikkében foglaltaknak megfelelően felvenni.
11. cikk
Magánkocsinak
a fuvarozás folytatását akadályozó megsérülése
1. § Ha egy üres magánkocsi olyan mértékben sérül meg, hogy annak továbbfuvarozása már nem lehetséges, vagy az egy rakomány fuvarozására már nem alkalmas, akkor a sérülést megállapító állomás köteles a feladót és a beállítót táviratilag vagy távgépíró útján erről haladéktalanul értesíteni, és amennyiben lehet a sérülés mibenlétét közölni.
2. § A vasút köteles minden kisorozott üres magánkocsit ismét futóképessé tenni, kivéve, ha a kocsi annyira sérült, hogy azt egy másik kocsira kell felrakni.
Annak érdekében, hogy egy kocsit fuvarozásra ismét alkalmassá tegyenek, a vasút a beállítási szerződésben megállapított összeg erejéig hivatalból elvégezheti a javítást.
Ezek a határozmányok a felelősség kérdését nem érintik.
3. § Ha a vasút a 2. §-ban foglaltaknak megfelelően elvégzi a javításokat, és a munka előreláthatólag négy napnál tovább tart, akkor a vasút a feladótól táviratilag vagy távgépírón utasítást kér, hogy a munka elvégzése után a fuvarozási szerződés végrehajtását folytassák-e, vagy módosítsák-e a fuvarozási szerződést.
Ha a feladó a munka befejezése előtt nem ad utasítást, akkor a vasút a fuvarozási szerződés végrehajtását folytatja.
4. § Ha a vasút a javítást hivatalból nem végzi el, akkor a sérülést megállapító állomás köteles a feladótól táviratilag vagy távgépíró útján haladéktalanul utasítást kérni. Ha a feladó egyidejűleg nem azonos a beállítóval, akkor ennek a megkeresésnek a szövegét táviratilag vagy távgépíró útján haladéktalanul el kell küldeni a beállítónak is.
Ha a vasút a távirat vagy telex elküldését követő nyolc napon belül a feladótól nem kap utasítást, akkor a vasút, miután a kocsit adott esetben futóképessé tette, jogosult azt a beállító nevére és címére kiállított fuvarlevéllel a honállomásra hivatalból visszaküldeni.
A kocsi visszaküldésének okát a fuvarlevélbe a „P-kocsi, üres” szavak után be kell írni.
5. § Ha egy rakott kocsi annyira megsérült, hogy a fuvarozás folytatása már nem lehetséges és azt ki kell rakni, akkor ezt a cikket a kirakott kocsira kell alkalmazni.
Ha egy kocsit az áru kirakása nélkül meg lehet javítani, akkor e cikk 1., 2. 3., 6. és 7. §-ai érvényesek.
6. § A fuvarköltségek és a feltartóztató állomásig felmerülő egyéb költségek, a feladó és a beállító értesítésével járó költségek, valamint esetleg az utasítás végrehajtásának költségei vagy a magánkocsinak hivatalból a honállomásra történő visszaküldésének költségei a küldeményt terhelik.
7. § A bérlő, akinek nevét a beállító vasút hozzájárulásával a magánkocsira felírták, e cikk alkalmazása szempontjából a beállító jogaiba lép.
12. cikk
A vasút felelőssége
a magánkocsi vagy alkatrészeinek elveszése
vagy megsérülése esetén.
A beállító felelőssége
a magánkocsi által okozott károkért
1. § A vasút felel a fuvarozásra felvételtől a kiszolgáltatásig a magánkocsi vagy alkatrészeinek elveszése vagy megsérülése esetén, hacsak nem bizonyítja, hogy a kár nem hibájából keletkezett.
2. § A magánkocsi elveszése esetén a kártérítés felső határa a kocsi értéke, amit a beállítási szerződésben foglaltak alapján állapítanak meg.
3. § Az ingó kocsitartozékok elveszése vagy sérülése esetén a vasút csak akkor felel, ha ezeket a tartozékokat a kocsi két oldalára felírták. A vasút az ingó alkatrészek elveszéséért vagy sérüléséért nem felel.
4. § Ha a jogosult nem bizonyítja, hogy a kár a vasút hibájából keletkezett, a vasút csak akkor felel, ha
– az agyagból, üvegből, terrakotából stb. készült tartályokon keletkezett sérülések a magánkocsi más olyan sérülésével függnek össze, amelyekért a vasút az előző határozmányok szerint felel;
– belső bevonattal (zománc, ebonit stb.) rendelkező tartályokon keletkezett sérüléseknél, magán a tartályon olyan külső sérülések nyomai láthatók, amelyekért a vasút az előző határozmányok szerint felel.
5. § A magánkocsi vagy alkatrészeinek elveszése vagy megsérülése esetén a kártérítési igény szempontjából a feladó vagy az átvevő jogaiba a beállító lép. Felszólamlást csak a beállító vasúthoz lehet intézni és a keresetet csak azzal a vasúttal szemben lehet érvényesíteni, amelyik jogilag a felelős vasút helyébe lép.
6. § A vasútnak a beállítóval szemben az olyan károkkal kapcsolatos igényét, amelyeket a vasúti kocsi fuvarozás közben okozott, a beállítási szerződés szabályozza. Más vasutak jogait a beállítóval szemben csak a beállító vasút érvényesítheti.
7. § A 1-6. §-okban foglalt igények három év alatt évülnek el.
Az elévülés
– a beállítónak a vasúttal szemben a 1-5. §-okra alapított igénye esetén a kocsi elveszésének vagy megsérülésének – adott esetben 13. cikk 1. § figyelembevételével történő – megállapítása;
– a vasútnak a beállítóval szemben a 6. §-ra alapított igénye esetén a kár keletkezése napján kezdődik.
13. cikk
A magánkocsik elveszésének vélelme
1. § A jogosult a magánkocsit minden további bizonyítás nélkül elveszettnek tekintheti, ha azt a fuvarozási határidő lejártától számított három hónapon belül az átvevőnek nem szolgáltatták ki, vagy nem bocsátották rendelkezésre.
Ezt a határidőt meghosszabbítja a kocsinak az a veszteglési időtartama, amelyet nem a vasút terhére eső körülmény vagy sérülés idézett elő.
2. § Ha az elveszettnek tekintett magánkocsit a kártérítés kifizetése után megtalálják, akkor a beállító vasút útján kapott értesítés vételétől számított hat hónapon belül a beállító követelheti, hogy a vasút a kocsit a kártérítés visszafizetése ellenében a honállomáson neki díjmentesen rendelkezésre bocsássa.
14. cikk
Kártérítés a fuvarozási határidő túllépése esetén
1. § Ha az üres vagy rakott magánkocsinál a fuvarozási határidőért a vasutat felelősség terheli, akkor, eltekintve a kocsiba rakott árunál keletkezett fuvarozási határidő túllépéséért esetleg járó mindenkori kártérítéstől, köteles a jogosultnak minden megkezdett nap késedelem után átalányban meghatározott kártérítést fizetni.
Ennek a kártérítésnek a mértéke
a) 4,50 elszámolási egység a korszerű forgózsámolyos és az ezekhez hasonló kocsiknál, amint azokat a beállítási szerződésben ilyennek határozták meg;
b) 3 elszámolási egység az egyéb kocsiknál.
2. § Ha a fuvarozási határidő túllépését a vasút szándékossága vagy súlyos gondatlansága okozta, akkor az átalányban meghatározott kártérítés az 1. § a) pontban említett kocsiknál naponta 9 elszámolási egységre és az 1. § b) pontban említett kocsiknál naponta 6,50 elszámolási egységre emelkedik.
3. § Az üres magánkocsi feladója a fuvarozási határidő különleges biztosítását kívánhatja. Ezért a vasút minden megkezdett 100 km után egy elszámolási egységet, de legalább 10 elszámolási egységet számít. Ezt a díjat mindig teljes egészében a feladónak kell megfizetni, ha a költségek fizetése az Egységes Szabályok 15. cikk 2. § a/4. pontjában foglaltaknak megfelelően történik.
A fuvarozási határidő túllépése esetén a vasút az 1. § a) pontban megjelölt kocsik után naponta 9 elszámolási egység, az 1. § b) pontban megjelölt kocsik után naponta 6,50 elszámolási egység, de legalább 20 elszámolási egység átalányban megállapított kártérítést köteles fizetni.
3. § (1) A Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTIF) B Függelék III. Mellékletét, a Szállítótartályok Nemzetközi Vasúti Fuvarozásáról szóló Szabályzatot (RICo) kihirdetem.
(2) Az (1) bekezdésben említett Szabályzat hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:
A SZÁLLÍTÓTARTÁLYOK NEMZETKÖZI
VASÚTI FUVAROZÁSÁRÓL SZÓLÓ
SZABÁLYZAT (RICo)
I. Fejezet
Általános rendelkezések
1. cikk
A Szabályzat tárgya
1. § Ezt a Szabályzatot az olyan konténerekre (szállítótartályokra) kell alkalmazni, amelyeket a CIM Egységes Szabályokban (a továbbiakban: Egységes Szabályok) foglalt feltételek betartásával adnak fel fuvarozásra.
Ezeknek a konténereknek a vasút vagy a magánfelek (természetes vagy jogi személyek) tulajdonában és az utóbbi esetben a vasút által engedélyezetteknek kell lenniök, vagy meg kell felelniök a nagy-konténerekre érvényben levő nemzetközi szerkezeti előírásoknak.
2. § E Szabályzat értelmében „Konténer” („szállítótartály”) egy olyan fuvarozási eszköz (tartály, tartány vagy más hasonló eszköz),
– amely tartós kivitelben készül, és ezért megfelelő mértékben ellenálló annak érdekében, hogy azt ismételten fel lehessen használni,
– amelyet külön úgy építettek, hogy az áruknak egy vagy több fuvarozási ágazat által történő fuvarozását a tartalom átrakása nélkül megkönnyítse,
– amely a kezelést és a rögzítést megkönnyítő szerkezeti részekkel rendelkezik,
– amelynek térfogata legalább 1 m3, és amelynek méretei a vasutak előírásaiban rögzített méreteket nem haladják meg.
„Nagy-konténer” az a konténer, amelynek térfogata 3 m3-nél nagyobb és hossza 6 m (20 angol láb), vagy ennél több.
A „konténer” („szállítótartály”) magában foglalja a típusa szerinti tartozékokat és felszereléseket, amennyiben a tartozékokat és felszereléseket a konténerrel együtt fuvarozzák. Nem foglalja magában sem a járműveket, sem azok tartozékait és felszereléseit, sem pedig a szokásos csomagolást.
2. cikk
Általános rendelkezések
1. § Hacsak a díjszabások másként nem rendelkeznek, egy konténer tartalma csak egy fuvarozási szerződés tárgya lehet.
2. § Amennyiben e Szabályzat nem tartalmaz különleges határozmányokat, az üres és a rakott konténerek fuvarozására az Egységes Szabályok többi határozmányát kell alkalmazni.
3. cikk
Háztól házig fuvarozás
Azoknál a konténereknél, amelyeket a vasút „háztól” fuvaroz fel, a fuvarozási szerződés megkötése a feladó házánál (telephely, lakóhely stb.) történik. Azoknál a konténerekél, amelyeket „háznál” szolgáltatnak ki, a fuvarozási szerződés fejlesztése, teljesítése az átvevő házánál (telephely, lakóhely stb.) fejeződik be.
II. Fejezet
Vasút tulajdonát képező konténerek
4. cikk
Rendelkezésre bocsátás. Visszaadás. Díjak
A konténer használatáért díjat lehet szedni, amelynek összegét a díjszabások állapítják meg. A díjszabásoknak ezen kívül tartalmazniok kell a konténerek rendelkezésre bocsátásának feltételeit, azt a határidőt, amelyen belül a konténert vissza kell adni, valamint azokat a díjakat, amelyeket akkor szednek be, ha ezt a határidőt nem tartják be.
5. cikk
Bejegyzések a fuvarlevélbe
A feladó köteles az Egységes Szabályokban előírt adatokon kívül a fuvarlevélnek arra rendelt rovataiba a konténer típusát, jeleit, számát, saját tömegét kilogrammban és adott esetben a konténer egyéb jellemzőit beírni.
6. cikk
Kezelés. Tisztítás
A díjszabások állapítják meg azokat a feltételeket, amelyek mellett a konténereket be- és ki kell rakni. A berakás nemcsak a vasúti kocsira felrakást, hanem az egyéb műveleteket, különösen a konténer rögzítését is magában foglalja.
Az átvevő köteles a konténert tiszta állapotban viszszaadni. Ellenkező esetben a vasút a díjszabásban megállapított összegű díj fizetését követelheti.
7. cikk
Újra felhasználás
A rakottan kiszolgáltatott konténert az átvevő csak a rendeltetési vasút hozzájárulásával használhatja fel új fuvarozásra.
8. cikk
Elveszés. Sérülés
1. § Aki a vasúttól üres vagy rakott konténert vesz át, köteles annak állapotát a rendelkezésre bocsátás időpontjában megvizsgálni; a használó felelős minden olyan kárért, amelyet a konténernek a vasút részére történő visszaadásánál megállapítanak és amelyet a használó a rendelkezésre bocsátás alkalmával nem jelzett, hacsak nem bizonyítja, hogy a kár már az átadás alkalmával fennállt, vagy azt olyan körülmények okozták, amelyeket a használó nem tudott elkerülni és amelynek a következményeit nem tudta elhárítani.
2. § A feladó felelős a konténer elveszéséért vagy sérüléséért, ami a fuvarozási szerződés végrehajtása során keletkezett, ha azt saját vagy alkalmazottainak magatartása idézte elő.
3. § Ha a konténert a feladónak vagy az átvevőnek történt átadást követő naptól számított harminc napon belül nem adják vissza, a vasút a konténert elveszettnek tekintheti és értékének megfizetését követelheti.
III. Fejezet
Magánfelek tulajdonát képező konténerek
9. cikk
Engedélyezés
A magánfelek tulajdonában lévő konténereket az a vasút engedélyezheti, amelynek vonalai az Egységes Szabályok hatálya alá tartoznak, ha azok szerkezete és feliratai a vonatkozó feltételeknek megfelelnek. Az engedélyezett konténereket – a nagykonténerek kivételével – a vasút P megkülönböztető jellel látja el.
10. cikk
Bejegyzések a fuvarlevélbe
A feladó köteles a fuvarlevélbe, az arra rendelt rovatokba az Egységes Szabályokban előírt adatokon kívül a következő adatokat is beírni:
– a konténer típusát, számát, saját tömegét kilogrammban és adott esetben a konténer egyéb jellemző adatait,
– ezen kívül az engedélyezett konténereknél az engedélyezett vasút cégjelét és a nagy-konténerek kivételével a „P” betűt,
– végül üres konténereknél az áru megnevezéseként vagy az „Engedélyezett üres konténer” (németül: „zugelassener Container”, franciául: „conteneur agréé vide”) vagy az „Üres nagykonténer” (németül: „Grosscontainer, leer”, franciául „grand conteneur vide”) szavakat.
11. cikk
Utánvét
Üres magánkonténereket nem szabad utánvéttel megterhelni.
12. cikk
Különleges rendelkezések
Ha a konténernek különleges berendezései (hűtőberendezések, víztartályok, gépi berendezések stb.) is vannak, akkor a feladó kötelessége e berendezéseknek a kiszolgálását biztosítani, vagy biztosíttatni. Ez a kötelezettsége az átvevőre hárul, mihelyt jogait az Egységes Szabályok 28. cikke, vagy 31. cikke alapján érvényesítette.
13. cikk
Visszaküldés vagy újrafelhasználás
Külön megállapodás kivételével a vasút nem köteles a magánkonténernek az átvevő részére történt kiszolgáltatása után az üres konténer visszaküldése vagy újrafelhasználása iránt intézkedni.
14. cikk
Kártérítés a konténer elveszése
vagy sérülése esetén
A konténer elveszésénél az Egységes Szabályok 40. cikke szerint fizetendő kártérítést a konténer értéke alapján kell kiszámítani.
A konténer sérülésénél az Egységes Szabályok 42. cikke szerint fizetendő kártérítést a javítási költségek alapján kell kiszámítani.
15. cikk
Kártérítés
a fuvarozási határidő túllépése esetén
A fuvarozási határidő túllépése esetén a vasút, függetlenül az Egységes Szabályok határozmányaitól, a magánkonténer tulajdonosával vagy bérlőjével kötött külön megállapodás alapján a tulajdonosnak vagy a bérlőnek különleges kártérítést fizethet.
4. § (1) A Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTlF) B Függelék IV. Mellékletét, az Expresszáruk Fuvarozásáról szóló Nemzetközi Szabályzatot (RIEx) kihirdetem.
(2) Az (1) bekezdésben említett Szabályzat hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:
AZ EXPRESSZÁRUK FUVAROZÁSÁRÓL
SZÓLÓ NEMZETKÖZI SZABÁLYZAT (RIEx)
1. § Csak az áru tekinthető expresszárunak, amelyet a vasút valamely nemzetközi díjszabás feltételei szerint különösen gyors módon fuvaroz.
Csak olyan áru fuvarozható expresszáruként, amely minden további nélkül berakható olyan vonatok poggyászkocsijába, amelyek utasokat szállítanak. Nemzetközi díjszabályok ettől az előírástól eltérhetnek.
2. § Expresszáruként való fuvarozásból ki vannak zárva a CIM Egységes Szabályok (a továbbiakban: Egységes Szabályok) 4. cikkében megjelölt tárgyak. A RID-ben vagy az Egységes Szabályok 5. cikkének 2. §-a szerint kötött megegyzésekben vagy díjszabási rendelkezésekben megnevezett anyagok és tárgyak expresszáruként csak akkor fuvarozhatók, ha ez a RID-ben, vagy az említett megegyezésekben vagy díjszabási rendelkezésekben kifejezetten elő van írva. Nemzetközi díjszabások határozzák meg, ha más árukat sem szabad expresszáruként fuvarozni vagy csak feltételesen szabad fuvarozni.
a) a feladási és a rendeltetési állomás megnevezését,
b) a feladó és az átvevő nevét és lakcímét,
c) az áru megnevezését,
d) az árudarabok számát és a csomagolás nemét,
e) a vám- és más államigazgatási hatóságok által előírt okmányokat, melyeket a fuvarokmányhoz csatolni kell.
4. § Az expresszárut a nemzetközi díjszabásokban előírt határidő alatt gyors fuvarozási eszközzel kell fuvarozni. A fuvarozási határidőknek minden esetben rövidebbnek kell lenniök, mint a gyorsárura megállapított határidőnek.
5. § Nemzetközi díjszabások az Egységes Szabályok fentiekben felsorolt eltérésein felül más eltéréseket is megállapíthatnak. Az Egységes Szabályok 35-38., 40-42., 44. és 47-58. cikkeitől azonban nem szabad eltérni.
6. § Ha az előző rendelkezések és a nemzetközi díjszabások rendelkezései mást nem írnak elő, az expresszárura az Egységes Szabályokat kell alkalmazni.”
5. § (1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban a Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTIF) B Függelékének I-IV. Melléklete (RID, RIP, RICo, RIEx) tekintetében 1985. május hó 1. napjától kell alkalmazni.
(2)4
1
A rendeletet módosította a 12/1990. (IV. 30.) KöHÉM rendelet. Lásd még a 14/1995. (IX. 1.) KHVM rendeletet.
2
A RID-et a módosításaival és kiegészítéseivel egységes szerkezetben a – Magyar Közlöny 2005. évi 98. számában megjelent helyesbítésnek megfelelő – 47/2005. (VI. 29.) GKM rendelet hirdette ki.
3
Az 1/A. §-t a 29/2002. (XII. 9.) GKM rendelet 2. §-a iktatta be, hatályon kívül helyezte a 66/2007. (VII. 5.) GKM rendelet 3. § (2) bekezdésének a) pontja.
4
Az 5. § (2) bekezdését a 66/2007. (VII. 5.) GKM rendelet 3. § (2) bekezdésének a) pontja hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás