BK BH 1987/4
BK BH 1987/4
1987.01.01.
Ittas járművezetés esetén a járművezetéstől eltiltás tartamába a vezetői engedély, bevonása óta eltelt időt akkor is be kell számítani, ha annak egészségügyi alkalmassági érvényességi határideje a bevonás időpontjában már lejárt [Btk. 59. §; Bv tvr. 73. § (1) bek.; 1/1976. (I. 10.) BM sz. r. 4–6. §].
A városi bíróság a terheltet súlyos testi sértést okozó ittas járművezetés bűntette miatt börtönben végrehajtandó 8 hónapi szabadságvesztésre, 1 évre a közügyektől eltiltásra és 3 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte; a vezetői engedélynek az 1984. május 19. napján bekövetkezett visszavonásától az elsőfokú ítélet kihirdetéséig eltelt időt a mellékbüntetés tartamába beszámította.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az 1976. év óta „B” kategóriájú gépjárművek vezetésére vezetői engedéllyel rendelkező terhelt 1984. május 19. napján mintegy másfél liternyi bort fogyasztott, majd közepes fokú (1,81 ezrelék) alkoholos befolyásoltság állapotában a személygépkocsit – amelyben még három utas volt – a város belterületén második sebességi fokozatba kapcsolta, és maximális gáz adagolásával mintegy 60-70 km/óra sebességre gyorsította fel, amikor ittassága, eltúlzott sebessége, továbbá a gépkocsit a biztonságos közlekedésre alkalmatlanná tevő műszaki hibák és hiányosságok miatt járművével átkerült az úttest menetirány szerinti bal oldalára. Az iránytévesztést hirtelen jobbra-kormányzással korrigálta, ekkor azonban a kopott gumiabroncsokkal megcsúszott, az út menti árokba borult, és jobb oldalával egy fának ütközött.
A balesettel összefüggésben az egyik utas 8 napon túl, míg a terhelt és a gépkocsi többi utasa 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett el.
A terhelt vezetői engedélyének orvosi érvényessége 1984. február 6. napján lejárt; ezt követő időpontban orvosi vizsgálaton nem jelent meg.
A másodfokon eljárt megyei bíróság az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a közúti járművezetéstől eltiltásba történt beszámítást mellőzte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A megyei bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztató rendelkezését azzal indokolta, hogy mivel a terhelt vezetői engedélye nem volt érvényes, azzal jogszerűen gépjárművet nem vezethetett, ezért nincs indoka a mellékbüntetés tartamába történő beszámításnak.
A másodfokon eljárt bíróság ítéletének a közúti járművezetéstől eltiltásba történt beszámítás mellőzésére vonatkozó rendelkezés ellen, annak törvénysértő volta miatt a terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1979. évi 11. sz. tvr. 73. §-ának (1) bekezdése szerint „a járművezetéstől eltiltás tartamába be kell számítani azt az időt, amelynek tartamára az elítélt vezetői engedélyét a bűncselekménnyel összefüggésben bevonták”.
A törvényességi óvással érintett ügyben a terhelt vezetői engedélyét bűncselekménnyel összefüggésben, az elkövetői magatartás tanúsítását követően nyomban vonták be. Nem kétséges ugyanakkor, hogy ebben az időpontban a terhelt vezetői engedélyének egészségügyi érvényessége már több mint három hónapja lejárt.
A másodfokon eljárt bíróságnak a törvényességi óvással érintett rendelkezése azonban a vázolt jogi helyzetet tévesen, azonosnak ítélte meg azzal a helyzettel, amikor a terhelt úgy vezet járművet és követ el bűncselekményt, hogy az adott jármű kategóriára egyáltalán nem rendelkezik érvényes vezetői engedéllyel, mert azt nem szerezte meg, avagy azért, mert azt tőle korábban már más okból visszavonták.
A rendőrhatósági közúti közlekedési igazgatásról szóló – a 2/1980. (VII. 31.) BM számú és az 5/1981. (XII. 12.) BM számú rendeletekkel módosított – 1/1976. (I. 10.) BM számú rendelet 4. §-ának rendelkezéseiből kitűnik, hogy a rendőrhatóság a vezetői engedélyt és a járművezetői igazolványt a körülményektől függően minősíti minden járműkategóriára vonatkozóan vagy csupán egyes járműkategóriákat érintően – esetenként meghatározott időre szólóan – vezetésre érvénytelennek.
A módosított rendelet 4. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint a vezetői engedély a kiállításkor, illetőleg más jogszabályban meghatározott alkalmassági vizsgálat során bejegyzett időpontig jogosít vezetésre; a 6. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint pedig a rendőr a vezetői engedélyt a helyszínen elveszi, ha – többek között – a vezetői engedély érvényességi határideje több mint három hónapja lejárt és azzal gépjárművet vezetnek.
A rendelet – ugyancsak módosított – 5. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a rendőrhatóság a vezetői engedélyt akkor vonja vissza, ha a vezetői engedélyt a rendőr a helyszínen azért vette el, mert a gépjárművezető azzal – annak ellenére, hogy egészségügyi vagy pályaalkalmassági szempontból érvénytelen – gépjárművet vezetett, és a vezetői engedély érvényesítéséhez szükséges igazolást az elvételtől számított 15 napon belül az illetékes rendőrhatóságnál nem mutatta be.
A rendelet 4. §-ának (6) bekezdése szerint azonban a vezetői engedély a lassú jármű és a segédmotoros kerékpár vezetésére, valamint az állati erővel vont jármű hajtására akkor is jogosít, ha egyébként az egészségügyi alkalmasság érvényességi határideje lejárt.
A kiemelten idézett jogszabályi rendelkezésekből kitűnik, hogy az ittas járművezetés bűntettének elkövetése miatt a rendőr által a terhelttől a helyszínen elvett vezetői engedély az egészségügyi alkalmasság határidejének lejárta okából csupán relatíve volt érvénytelen; az nem jogosította őt a „B” kategóriába tartozó személygépkocsi vezetésére, de emellett még lehetősége volt a terheltnek arra, hogy jogszerűen lassú járművet, segédmotoros kerékpárt vagy állati erővel vont járművet vezessen.
A kifejtettekre figyelemmel törvényt sértett a másodfokon eljárt megyei bíróság, amikor – a hatályos rendőrhatósági közúti közlekedési igazgatási szabályokat figyelmen kívül hagyva – a terhelt elvett gépjárművezetői engedélyét érvénytelennek nyilvánította, és az 1979. évi 11. számú tvr. 73. §-ának (1) bekezdésébe ütköző módon annak elvételétől az elbírálásig eltelt időnek a mellékbüntetés végrehajtásába történő beszámítását mellőzte.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság ítéletének a közúti járművezetéstől eltiltásba történt beszámítást mellőző rendelkezése törvénysértő, ezért a másodfokú ítélet említett rendelkezését hatályon kívül helyezte, és a járművezetéstől eltiltásba az 1984. május 19. napja óta eltelt időt beszámította. (B. törv. IV. 910/1985.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás