PK BH 1987/40
PK BH 87/02/40
1987.02.01.
Államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igény elévülése [Ptk 349. § (2) bek., 326 §., 360. § (1) bek.].
A perbeni belterületi kert művelési ágú ingatlan több magánszemély, köztük a felperes tulajdona volt. A tulajdonosok a föld megművelésével – annak gazdaságtalan volta miatt – 1968-ban felhagytak. Az alperes 1979. július 16-án hatósági bizonyítványt állított ki, amelyet megküldött a földhivatalnak. A bizonyítvány szövege szerint az ingatlan tulajdonosai ismeretlenek, és az 1970. év óta műveletlen földet az alperes kényszerhasznosítás alá vette. E tények alapján kérte a községi tanács vb. szakigazgatási szerve az ingatlan állami tulajdonba vételét.
A földhivatal a hatósági bizonyítvány alapján az ingatlanra a magyar állam tulajdonjogát bejegyezte, az előző tulajdonosok javára azonban háromévi időtartamra – a tulajdonjog visszaállításának biztosítására – elidegenítési és terhelési tilalmat jegyzett be. A határozatot közszemlére kitették, ellene észrevétel nem érkezett. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom hároméves határideje 1982. november 28-án letelt.
Az alperes községi tanács 1982-ben kezdeményezte az ingatlan megosztását, és az így kialakult ingatlant 1983. január 24-én tartós használatba adta K. N-nak és feleségének. K-ék az 1983. április 6-án kelt építési engedély alapján házépítésbe kezdtek.
A felperes az 1983. év végén észlelte, hogy az ingatlanon idegen személyek építkeznek. Ekkor mind az alperes képviselője, mind a földhivatal dolgozói közölték vele, hogy az ingatlant állami tulajdonba vették.
A felperes 1984. május 10-én írásban kért kártalanítást az alperestől, majd 1984. szeptember 10-én keresetet indított, melyben 50 000 forint kártalanítás megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az elsőfokú bíróság előbb a per tárgyalását felfüggesztette, majd miután az alperes kérelmét államigazgatási úton nem orvosolták, a keresetlevelet áttette a megyei bírósághoz, mivel „a felperes kereseti kérelme államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére irányult”.
A megyei bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes már 1983. végén tudomást szerzett az állami tulajdonba vételről. „A Ptk 326. §-ának (2) bekezdése értelmében ettől az időponttól számítva három hónapon belül érvényesíthette volna az igényét, azonban kártérítés iránt csak 1984. május 10-én élt kérelemmel, így a követelés elévülését kellett megállapítani”. Utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy a felperes egy korábbi (1984. február 16.), írásban előterjesztett igénybejelentésére is hivatkozott, de ezt nem tudta bizonyítani.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Azzal érvelt, hogy az elévülési határidő csak akkor kezdődött, amikor ő 1983. végén az állami tulajdonba vételről tudomást szerzett, így a követelését megfelelő időben érvényesítette. Állította, hogy többszöri szóbeli bejelentés után 1984. február 16-án kérte először a kártalanítását írásban, és az alpereshez 1984. május 10-én érkezett beadványa csak a korábbi követelés azonos szövegű megismétlése volt.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Kijelentette, hogy az alperes terhére perköltség megállapítását nem kéri.
A fellebbezés nem alapos.
A Ptk 325. §-ának (1) bekezdése szerint az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet. Miután a perben az ügyész, majd ezt követően az alperes is az elévülésre hivatkozott, az elsőfokú bíróságnak ebben a kérdésben állást kellett foglalnia.
A Ptk 349. §-ának (2) bekezdése értelmében, az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére irányuló követelés egy év alatt elévül. A Ptk 326. §-ának (1) bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik. A kártérítés a károkozás bekövetkeztekor nyomban esedékes [Ptk 360. § (1) bekezdés].
A felperes azáltal szenvedett kárt, hogy az ingatlant térítés nélkül vették állami tulajdonba. Ez a kár 1982. november 28-án következett be, amikor a tulajdonjog visszaállításának biztosítására bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom határideje eltelt. Ez az az időpont, amikor megszűnt annak lehetősége, hogy a korábbi tulajdonosok egy földhivatali, tehát államigazgatási eljárás keretében akadály nélkül kérhessék tulajdonjoguk visszaállítását.
A felperes követelése ekként 1983. november 28-án elévült [1960. évi 11. számú tvr. 3. § (2) bekezdése].
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes csak 1983. végén szerzett tudomást az állami tulajdonba vételről: arról, hogy őt kár érte. A felperes ekkor jutott abba a helyzetbe, hogy követelését a bíróság előtt érvényesítse. A Ptk 326. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudta érvényesíteni, egy éves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében az akadály megszűnésétől számított három hónapon belül a követelés az elévülési idő eltelte után is érvényesíthető. A törvény e rendelkezése tehát arra adott lehetőséget a felperesnek – aki károsodásáról a fentiek szerint 1983. év végén, vagyis legkésőbb 1983. december 31-én szerzett tudomást – hogy követelését a bírósághoz 1984. március 31-ig benyújtandó keresetlevéllel érvényesítse. E határidő elmulasztása eredményezte azt, hogy a felperes a követelését bírósági úton már nem érvényesítheti.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a követelés 1983. november 28-án történt elévülése folytán az ezt követő időben az elévülés megszakadása [Ptk 327. § (1) bekezdése] fogalmilag kizárt. Ezért – eltekintve attól, hogy a felperes nem bizonyította az általa állított, 1984. február 16-án kelt bejelentést – a követelés teljesítésére irányuló, 1984-ben kelt írásbeli felszólításnak vagy felszólításoknak nincs is jelentőségük.
Az előadottak szerint a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét – a fenti indokbeli kiegészítéssel – a Pb 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. III. 20 268/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás