PK BH 1987/402
PK BH 1987/402
1987.11.01.
Jóhiszemű eljárás megítélése a perelhúzás tilalma szempontjából új jogi képviselő bekapcsolódásakor a beszámítási kifogás előterjesztése esetén [Pp 5. §, 147. § (1) bek.; 204. PK).
A peres felek közötti bérhízlalási szerződés alapján az alperes 1984. január 12. napján 80 db süldő, 1984. március 12. napján pedig további 80 db süldő hízlalására vállalt kötelezettséget.
A felperes 1985. augusztus 22. napján benyújtott keresetlevelében az alperest 92 245 forint megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy az 1984. március 12. napján kötött szerződés alapján, elszámolás eredményeként, az alperesnek ilyen összegű tartozása áll fenn.
Az alperes a per vitelére a H-i Ügyvédi Munkaközösség részére adott megbízást. A perben a kereset elutasítását kérte azzal, hogy a felperes által biztosított táp nem volt megfelelő, annak minősége kifogásolható volt, a táp nem biztosította az állatok megfelelő fejlődését, és részben betegséget okozott az állományban. Előadta, hogy a sertések egy része elhullott, az ezzel kapcsolatos kárt a felperes indokolatlanul terhelte az alperesre.
A peres eljárás során 1986. április 18-án az alperes képviselője bejelentette a bíróságnak, hogy lemond a képviseletről. Ezt követően az elsőfokú eljárás során az alperes személyesen járt el.
Az elsőfokú bíróság az alperest 72 242 forint és ennek kamatai megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolásában a bíróság megállapította, hogy a szerződésben biztosított 3,74 kg takarmány nem volt elegendő az állatok 1 kg-os súlygyarapodásához, hanem 4,25 kg volt szükséges. Ezért az elszámolás során ezt figyelembe vette.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes – újonnan megbízott jogi képviselője, a Sz-i Ügyvédi Munkaközösség útján fellebbezett.
Fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy beszámítási kifogást terjeszt elő, kéri, hogy a bíróság számolja el ebben a perben nem csupán az 1984. március 12-i bérhizlalási szerződés tételeit, hanem az 1984. január 12. napján kelt szerződéssel kapcsolatos szolgáltatásokat és ellenszolgáltatásokat is. Az elszámolást oly módon kérte megejteni, hogy a felperes terhére mindkét szerződés vonatkozásában az állatok 1 kg súlygyarapodásához 4,28 kg tápot számoljon el a bíróság, és mindkét szerződéssel kapcsolatosan az elhullott állatok értéke a felperes káraként jelentkezzék.
Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság 1986. november 11. napjának de. 1/2 9 órájára tűzött ki tárgyalási határnapot. A fellebbezési tárgyaláson megjelent a felperes képviselője, az alperes képviseletében dr. S. S. ügyvéd helyett dr. B. S. ügyvéd. A nevezett az iratok ismertetése után előadta, hogy a fellebbezést az írásbelivel egyezően fenntartja, helyettesként jár el, ezért a beszámítási igényre tételesen nem tud nyilatkozni.
Ezután a megyei bíróság az alperes jogi képviselőjét, dr. S. S. ügyvédet 1000 forint pénzbírsággal sújtotta. A végzés indokolása szerint: „az alperes a fellebbezésben egyebek között beszámítási kifogással élt, azt összegszerűen nem határozta meg, nem is indokolta, hogy mire alapítja, a fellebbezési tárgyaláson nem tudott erre nyilatkozni. Ezzel a per elhúzódását eredményezte”.
Ezután a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet fellebbezett részében hatályon kívül helyezte, és a bíróságot a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította. A végzés indokolása szerint az alperes beszámítási kifogást terjesztett elő, melyet az alperes 1984. szeptember 3-i elszámolására (a január 12-i szerződéssel kapcsolatos elszámolásra) alapította. Ezzel pedig az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlanná vált, és nagyobb terjedelmű bizonyítási eljárás lefolytatása vált szükségessé. Tisztázni kell a súlygyarapodáshoz szükséges tápmennyiség egységét, vizsgálni a sertések elhullásának okát stb.
A másodfokú bíróságnak dr. S. S-t 1000 forint pénzbírsággal sújtó végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Polgári Perrendtartás 5. §-a a jóhiszemű eljárás legfontosabb és leglényegesebb tételeit rögzíti. A jóhiszemű eljárás a polgári eljárásjog egyik legfontosabb alapelve, az ennek biztosítására szolgáló szabályozás egyben az igazság érvényesülését is elősegíti. A jóhiszemű eljárás a perbeli jog jóhiszemű gyakorlását jelenti, és elsősorban a felek és képviselőjük számára ír elő magatartási követelményeket.
A jóhiszemű eljárás magában foglalja a perelhúzás tilalmát is, és ezen elv megsértőivel szemben a rosszhiszemű magatartás jogkövetkezményeként a fél vagy képviselője bírságolására van lehetőség. A pénzbírság kiszabása során azonos szempontok érvényesülnek a féllel és képviselőjével szemben. Bírság kiszabásának ezért azzal szemben van helye, aki személyében tanúsít bírságolás alapjául okot szolgáltató, felróható magatartást.
A megyei bíróság a bírságot kiszabó határozatának indokolásában nem hivatkozott jogszabályra, a végzés indoklásából azonban kitűnik az, hogy a Pp 5. §-ának (3) bekezdése alapján került sor a bírság kiszabására. Eszerint a bíróság pénzbírsággal sújtja azt a felet (képviselőt), aki valamely nyilatkozatot indokolatlanul késedelmesen tesz meg, vagy azt felhívás ellenére sem teszi meg, és ezáltal a per befejezését késlelteti.
A fentiekből kitűnően azonban az új jogi képviselő csak a fellebbezési eljárás során kapcsolódott be a perbe, az elsőfokú ítélet meghozatalakor az alperes még személyesen járt el. Éppen ezért nem merülhet fel vele szemben az a feltevés, hogy személyében mulasztott volna, illetve késlekedett volna a beszámítási kifogás előterjesztésével. Egyébként a Legfelsőbb Bíróság PK 204. számú állásfoglalása szerint a Pp 147. §-ának (1) bekezdése csak a viszontkereset előterjesztését tiltja a fellebbezési eljárásban, így tehát beszámítási kifogás előterjesztésének a fellebbezés során is helye van. A beszámítási kifogás előterjesztése jogérvényesítés, amelytől a felet nem lehet elzárni.
Téves a másodfokú bíróság indokolásának az a kitétele, mely szerint a jogi képviselő nem indokolta meg, hogy mire alapítja beszámítási kifogását. A periratoknál rendelkezésre álló fellebbezésből megállapítható, hogy a beszámítási kifogás alapja az volt, hogy az alperes javára a hízlalási szerződések kapcsán a súlygyarapodások elszámolásánál kg-ként nem 3,74 kg, hanem 4,28 kg tápot kell elszámolni, és az elhullott állatok értékét az alperes terhére nem lehet figyelembe venni. Az alperes hasonló elszámolást kért nem csupán a felperes által érvényesített 1984. március 12-i szerződés elszámolása során, hanem hasonló szempontok szerint kérte elszámolni az 1984. január 12-i szerződéssel kapcsolatos kölcsönös szolgáltatásokat.
A fellebbezési tárgyaláson jelen volt helyettes a beszámítási-kifogás összegére nem tudott nyilatkozni, az azonban az alperes fellebbezéséből is kitűnik, hogy beszámítási kifogásra figyelemmel az alperes a kereset teljes elutasítását kérte, ami azt jelenti, hogy a beszámítási kifogás összege elérte a marasztalás összegét.
A beszámítási kifogás részletes összegszerű kimunkálása a fellebbezésből valóban nem tűnt ki, és ilyen tételes elszámolást a fellebbezési tárgyaláson sem adott az alperes. Ilyen részletezés bemutatására a bíróság nem is hívta fel őt a tárgyalást megelőzően, de ettől függetlenül a részletezés elmaradása nem is késleltette a per befejezését.
Az alperes által megemelt beszámítási kifogásra figyelemmel ugyanis a megyei bíróság a Pp 252. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletét – fellebbezett részében –, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította. A hatályon kívül helyező végzésből egyértelműen kitűnik az, hogy a hatályon kívül helyezés mellőzésére akkor sem lett volna lehetőség, ha a fellebbezési tárgyaláson a beszámítási kifogás egyes tételeinek részletes összegszerű elszámolását adja az alperes.
Természetesen a fellebbezési szakban is érvényesíthető beszámítási kifogás ott történő előterjesztése is lehet valóban perelhúzó célzatú, és ez megalapozhatja az indokolatlanul késlekedő jogi képviselővel szemben a pénzbírság kiszabását.
Ez azonban az adott esetben a csupán a másodfokú képviselet ellátására meghatalmazott ügyvéd vonatkozásában a már kifejtettek szerint nem állapítható meg.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a vele szemben hozott másodfokú végzést hatályon kívüle helyezte, és a pénzbírság kiszabását mellőzte. (P. törv. I. 20 26/11987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás