PK BH 1987/403
PK BH 1987/403
1987.11.01.
I. Csak devizahatósági engedély beszerzése után szabad olyan osztályos egyezség alapján hagyatékátadó végzést hozni, amely a külföldi örökös részesedési arányát megváltoztatja [1974. évi 1. sz. tvr. 6. § (1) bek. c) pont].
II. Ilyen esetben hivatalból be kell szerezni a hatóság hozzájárulását [He 53. § (3) bek.].
III. A hozzájárulás beszerzése előtt hivatalból tisztázni kell, hogy a tervezett osztályos egyezség a külföldi öröklés részesedési arányát megváltoztatja-e [Ptk. 619. §, 682. §; He 50. §, 52. § (3) bek.].
Az örökhagyó 1985. július 20-án végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt. Törvényes örökösei gyermekei: Cs. Zs., Cs. M. és az NSZK-ban élő Cs. L., míg a túlélő házastársat özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg.
Az örökhagyó hagyatékához tartozott 2812 m2 területű zártkerti szántóingatlan 1/2 része, 312 800 forint becsértékben, továbbá 622 m2 területű „Lakóház és udvar” megjelölésű ingatlan 1/2 része 180 000 forint becsértékben és a mezőgazdasági szakszövetkezet használatában álló 2 ha. 3453 m2 területű külterületi szántó, gyümölcsös és erdő megjelölésű ingatlan egésze 23,31 aranykorona értékben.
Az állami közjegyző előtt indult hagyatéki eljárásban – amelyben a külföldi örököst anyja képviselte – a törvényes örökösök osztályos egyezséget kívántak kötni. Ezzel kapcsolatban Cs. M. előadta, hogy szüleitől már korábban megszerezte ajándékozás jogcímén a fenti zártkerti szántóingatlan másik 1/2 részét, amit most osztályra bocsát. Ezért a hagyaték megosztásában a törvényes örökösök akként állapodnak meg, hogy a zártkerti szántóingatlannak a hagyatékhoz tartozó 1/2 részét egymás között egyenlő arányban Cs. Zs. és a külföldön élő Cs. L. örökli, míg a többi ingatlanban egymás között egyenlő arányban mindhárom törvényes örökös örököl. A túlélő házastárs özvegyi haszonélvezeti jogát fenntartja.
Az eljáró közjegyző a hagyatékot az osztályos egyezség alapján adta át a törvényes örökösöknek a túlélő házastárs özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten. A hagyatékátadó végzés fellebbezés hiányában 1985. november 28-án jogerőre emelkedett.
A Pénzintézeti Központ a hagyatékátadó végzés kézbesítése után az osztályos egyezség megkötéséhez nem adta hozzájárulását.
A jogerős hagyatékátadó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A tervszerű devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. sz. törvényerejű rendelet 6. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint devizahatósági engedéllyel szabad olyan jognyilatkozatot tenni, amelynek folytán akár belföldön, akár külföldön levő vagyoni értékben a belföldi és külföldi részesedés aránya megváltozik.
A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM sz. rendelet (He.) 50. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a hagyatéki tárgyalás alapján a hagyaték átadása kérdésében a tényállást hivatalból kell megállapítani.
A He. 52. §-ának (3) bekezdése szerint a közjegyző köteles a feleknek a felmerülő jogi kérdésekben útbaigazítást adni és gondoskodni arról, hogy a felek a tárgyaláson nyilatkozataikat azok jogkövetkezményeinek teljes ismeretében tegyék meg.
A He. 53. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy amennyiben az egyezség érvényességéhez hatósági jóváhagyás, hozzájárulás vagy megerősítés szükséges, az egyezséget a hagyaték átadása tárgyában való határozathozatal előtt az illetékes hatósághoz kell áttenni. Ha a hatóság a jóváhagyást, hozzájárulást, illetőleg megerősítést nem adja meg, az egyezséget úgy kell tekinteni, mintha létre sem jött volna, és az ügyben új tárgyalást kell tartani.
Az adott esetben nem tisztázott, hogy az örököstársak az osztályos egyezségben a törvényes öröklés rendjétől eltérően kívántak-e a hagyatékban való részesedésükről rendelkezni, vagy az egyik örököstárs elő-adományára és annak osztályra-bocsátására tekintettel csupán az örökösök tulajdonközösséget kívántak (de törvényes örökrészüknek megfelelően) a hagyatéki osztállyal megszüntetni (Ptk. 682. §).
Cs. M. előadása szerint ugyanis az elő-adományt szüleitől – tehát részben anyjától is – kapta, ehhez képest pedig az ajándékozott ingatlanilletőség csak részben tekinthető az örökhagyó adományának.
Meg kellett volna tehát állapítani, hogy Cs. M. az örökhagyótól milyen értékben részesült elő-adományban, és erre az elő-adományra a Ptk. 619. §-a értelmében az osztályra-bocsátás feltételei fennállanak-e. Ezt követően a közjegyzőnek az ingatlanok becsértéke, illetőleg az örököstársak nyilatkozatai alapján ki kellett volna számítani, hogy Cs. Zs-t és Cs. L-t, továbbá – az osztályra bocsátott elő-adományra tekintettel – Cs. M-t a hagyatékból milyen értékű törvényes örökrész illeti meg. Az egyes örökrészek értékének megállapítása után lehetett volna elbírálni azt, hogy az örököstársak által megkötni kívánt egyezség eltér-e a törvényes öröklés rendjétől, vagyis a hagyatékban a belföldi és külföldi részesedés aránya megváltozik-e. Ha igen, az örökösök nyilatkozatához a devizahatóság engedélye szükséges. Ebből a szempontból közömbös, hogy a külföldi örökös többet vagy kevesebbet kapna-e a törvényes örökrészénél.
A közjegyzőnek mindezt tisztáznia kellett volna, és a feltárt tényálláshoz képest az érdekelteket a szükséges jogi tájékoztatással kellett volna ellátni. Amennyiben pedig az osztályos egyezség megkötéséhez a devizahatóság engedélye szükséges, megfelelő határidőt kellett volna adnia arra, hogy a devizahatósági engedélyt beszerezhessék.
A közjegyző azonban a tényállást nem tárta fel, illetőleg a devizahatóság engedélyének hiányában döntött az osztályos egyezség jóváhagyása, a hagyaték átadása kérdésében.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős hagyatékátadó végzést a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a közjegyzőt új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 604/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás