GK BH 1987/405
GK BH 1987/405
1987.11.01.
Amennyiben a felek a megrendelő által előállított késztermékhez szükséges és folyamatosan szállított anyag, alkatrész vagy tartozék felemelt árában – a késztermék árváltoztatásának lehetősége hiányában – nem tudtak megegyezni, a megrendelő azoknak a szállítmányoknak a felemelt árát köteles megfizetni, amelyeket a már magasabb áron értékesített késztermékeihez használt fel [Ptk. 361. §; GK 36. sz. V. rész].
A felperes és az I. r. alperes között tartós szerződéses kapcsolat állt fenn villanymotorok szállítására. A motorokat az I. r. alperes a II. r. alperesnek szállította tovább, aki azokat mosógépekbe és centrifugákba építette be. A felek közti megállapodás szerint a felperes és az I. r. alperes szerződéseire az az ár irányadó, amelyben a felperes és a II. r. alperes közvetlenül megegyezik Az I. r. alperes 1985. évre különböző típusú motorokra megrendelést küldött a felperes részére, amelyben a II. r. alperes által 1984-ben jóváhagyott egységáron kérte a szállítást. A felperes a megrendelést a GU 950, KU 534, AT 657, DU 534 és OKC 3-2/12. típusú motorok tekintetében – 1985. I. felére – az 1984. évi árakhoz képest felemelt áron foglalta el, az 1985. II. félévre pedig – az árvitára tekintettel – nem igazolta vissza. Ezalatt a felperes és a II. r. alperes között tárgyalások folytak a termék áráról. A felperes az I. r. alpereshez 1985. november 11-én küldött levelében többek között közölte a II. r. alperes által felhasználásra kerülő motorok 1984. évi termelői árát és az 1985. évre általa javasolt emelt árakat, valamint azt, hogy 1985-ben ezen az áron fog számlázni, a II. r. alperes azonban az 1984. évi egységárat fizeti, megegyezés esetén pedig azonnal jelentkezik. A felperes az I. r. alperesnek a megrendelés szerint szállított, és emelt áron számlázott. Az I. r. alperes a számlákat eleinte kifizette, később azonban az árkülönbözetet visszakérte, utóbb pedig csak az 1984. évi árat utalta át a felperesnek.
A felperes keresetében számlatartozás címén 6 993 316 Ft és törvényes kamatai megfizetésére kérte vagylagosan az I. r., illetve a II. r. alperest kötelezni.
Az I. r. alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Egyrészt arra hivatkozott, hogy a szerződés érvényesen nem jött létre, mivel az árban nem állapodtak meg, másrészt azzal érvelt, hogy a felperes 1985. november 11-én kelt levelében az alacsonyabb, azaz az 1984. évi árat elfogadta. Vitatta, hogy alávetés hiányában a bíróság jogosult lenne az árvitában dönteni.
A II. r. alperes a kereset elutasítását a jogviszony hiányára tekintettel kérte, de a bíróság hatáskörének hiányára is hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felperes és az I. r. alperes között a szerződés az 1984. évi áron érvényesen létrejött, a felperes ugyanis a régi árat végül is elfogadta, csak utólag kívánt azon változtatni, erre azonban sem a Ptk. 361. §-a, sem pedig a 241. §-a alapján nincsen lehetőség.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával az I. r. alperest a kereseti követelés összegének és 1985. november 18-ától évi 20 % kamatának megfizetésére kérte kötelezni. Álláspontja szerint a szerződés magasabb áron – ráutaló magatartással – létrejött, az I. r. alperes ugyanis a teljesítést elfogadta, és a számlák jelentős részét kiegyenlítette.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság által felderített tényállás alapján megnyugtató érdemi döntés nem hozható.
Az alperesek hatásköri kifogása nem volt megalapozott, a felperes ugyanis nem a termék árának megállapítását kérte a bíróságtól, hanem keresetét arra alapította, hogy az I. r. alperes a villanymotorok szerződés szerinti árát nem fizette ki. A bíróságnak tehát azt kellett vizsgálnia, hogy létrejött-e a felek között szerződés.
A per adatai nem támasztják alá az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a szerződés az 1984. évi árakon létrejött; a felperes 1985. november 11-i leveléből nem lehet erre egyértelműen következtetni. A felperes 1985. évtől áremelést kívánt végrehajtani, az I. r. alperes ennek: elfogadását a II. r. alperes, a felhasználó hozzájárulásától tette függővé. A felperes és a II. r. alperes között a termék áráról tárgyalások folytak.
A II. r. alperes az áremeléshez azért nem akart hozzájárulni, mert saját árainak emelését az Országos Anyag- és Árhivatal akkor még nem engedélyezte. Az 1986. március 3-i jegyzőkönyvből kitűnően, amikor az Árhivatal az emeléshez hozzájárult, a hagyományos mosógépekbe beépítésre kerülő motorok tekintetében – 1985. október 15-től – a felperessel megegyezett, illetve az automata mosógépek vonatkozásában felajánlotta, hogy a GU 950 és az AT 657 motorok árát felemeli. Mindezeket a körülményeket és az 1985. november 11-i levél azon kitételét, hogy „megegyezés esetén azonnal jelentkezünk”, figyelembe véve arra lehet következtetni, hogy a felperes nem mondott le áremelési igényéről, ezért is számlázott a magasabb árakon. Az I. r. alperes azonban azért nem fogadta el ezeket az árakat, mert a II. r. alperes 1985. október 15-ét, illetve 1986. évet megelőzően az áremeléshez nem járult hozzá. Mindebből pedig az következik, hogy a felek 1985. október 15-ig a hagyományos mosógépekbe tartozó motorok és 1985. végéig az automata mosógépekbe beépítendő motorok árában nem tudtak megegyezni, ennek hiányában a Ptk. 205. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a szerződés nem jött létre. A felperes szerződés nélkül szállított az I. r. alperesnek, aki a motorokat – raktározás után – továbbította a felhasználó II. r. alpereshez.
A Ptk. 361. §-a értelmében – figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság GK 36. számú állásfoglalásának V. részében írtakra – szerződés hiányában, ha az egyik gazdálkodó szervezet szolgáltatása folytán a másik vagyoni előnyhöz jut – amennyiben az eredeti állapot nem állítható helyre – köteles azt visszafizetni.
Vagyoni előny a II. r. alperesnél abban az esetben jelentkezik, amennyiben a felperes, illetve az I. r. alperes által 1985-ben leszállított motorokat azt követően építette be a termékeibe, amikor már azokat az Árhivatal engedélyével emelt áron hozta forgalomba.
A per eddigi adataiból azonban nem állapítható meg, hogy a II. r. alperes az 1985. évi peresített szállítmányból beépített-e és hány motort a felperes felemelt áron értékesített termékekbe. Erre nézve további széles körű bizonyításra van szükség, mert a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp 252. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban könyvszakértő bevonásával kell tisztázni, hogy a felperes kereseti követeléséhez mellékelt kimutatásban szereplő motorokat mikor szállította az I. r. alperesnek, azokat az I. r. alperes mikor továbbította a II. r. alpereshez, és a II. r. alperes mikor építette be az általa gyártott termékekbe. Ezek közül a berendezések közül melyeket értékesítette a II. r. alperes az Árhivatal engedélyével, áremeléssel, illetve melyek azok a motorok, amelyeket még nem használt fel. Fel kell deríteni továbbá, hogy a felperes és a II. r. alperes milyen árban egyezett meg 1985. október 15-ét követően a hagyományos mosógépekbe, illetve 1986. januárjától az automata mosógépekbe beépítésre kerülő motorok tekintetében. Ezt az árat ugyanis a felperes a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése alapján azokra a motorokra nézve is érvényesítheti, amelyeket 1985-ben szállított, de a II. r. alperes csak saját áremelését követően épített be a termékeibe. (Legf. Bír. Gf. I. 31 639/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás