GK BH 1987/411
GK BH 1987/411
1987.11.01.
A bíróság nem háríthatja át a szakértőre a per eldöntéséhez szükséges tények és körülmények felderítésének feladatát, és nem engedheti át a szakértőnek a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó jogkörét [Pp 3. § (1) bek., 163. § (1) bek., 166. § (1) bek., 177. § (1) bek., 206. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 818 460 Ft-ot és ennek 1985. november hó 1-jétől a kifizetésig számított kamatait, az ezt meghaladó keresetet elutasította.
Megállapította, hogy a felperes 24 ha szőlőművelésű ágú ültetvényén az őzek folyamatosan kárt okoztak. A területen az alperes jogosult a vadászatra. Az előzetes bizonyítás során eljárt szakértő 1 444 716 Ft kárösszeget állapított meg, de az alperes a peren kívüli megegyezés elől elzárkózott. A kereset jogalapját elismerte, az összeget azonban vitatta, mert figyelemmel a perbeli terület rossz termőhelyi adottságaira, annak mértékét túlzottnak tartotta.
Az elsőfokú bíróság a per során igazságügyi szakértőt rendelt ki, aki a helyszínen vizsgálatot tartott, majd többször módosított szakvéleményében 909 400 Ft kártérítés megállapítását javasolta. Szakvéleményében előadta, hogy a perben érintett terület egy részét jég- és fagykár is érte, amelyet szakvéleménye kialakításakor figyelembe vett. Figyelemmel az ültetvény állapotáról 1983-ban felvett NÖMI jegyzőkönyvre, annak függvényében az általa javasolt kárösszegtől le- és felfelé is lehetségesnek tartott 10 %-os eltérést. Pontosabb megállapításokat azért nem tudott tenni, mert a felperes az ültetvény állapotáról nem tudott további hitelt érdemlő bizonyítékot bemutatni.
A bíróság a szakértő által javasolt összeget 10 %-kal csökkentette, és ennek megfelelően rendelkezett az alperest terhelő kártérítés összegéről.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és kérte annak részbeni megváltoztatását, a kereset 200 000 Ft-ot meghaladó részének elutasítását. Hangsúlyozottan sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének egyáltalán eleget tett-e. Támadta a szakvéleménynek azt a megállapítását, hogy a károsodott terület közepes termőhelyi adottságokkal rendelkeznék. Álláspontja szerint a felperes szőlőültetvénye kimondottan gyenge termőhelyi adottságokkal rendelkező terület, amelyre a szőlő telepítése elhibázott és gazdaságtalan volt. Sem a bíróság, sem a szakértő nem vizsgálta ezt a körülményt, amely a felperest ért kár mértékét jelentősen befolyásolja. Sérelmezte, hogy a szakértő újratelepítési és tőkepótlási költséget is figyelembe vett a kártérítés összegének kidolgozásakor, erre nézve azonban megfelelő indokolást sem a szakvélemény, sem a bíróság ítélete nem tartalmaz.
Hivatkozott arra, hogy a perbeli területet a vadkárosítás évében, illetve azt megelőzően is – a felperes által sem vitatottan – jelentős fagy- és jégkár érte. Emiatt mind az Állami Biztosító, mind a megyei tanács fizetett a felperesnek kártalanítást. Ezzel kapcsolatban azonban az elsőfokú bíróság bizonyítást nem folytatott le, így nincs tisztázva a károsodás mértéke, sem pedig az, hogy jég- és fagykár címén a felperes a perbeli területet is érintően milyen összeget vett fel. Álláspontja szerint a felperest az alperes vadászati tevékenységével okozati összefüggésben legfeljebb 200 000 Ft kár érte.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a tényállás felderítetlensége miatt megalapozatlan, ezért felülbírálatra alkalmatlan.
Az elsőfokú bíróság a per során folyamatosan figyelmen kívül hagyta a bizonyítás általános szabályait, és nem végezte el a per eldöntéséhez alapvetően szükséges tények felderítését.
A Pp 3. §-a (1) bekezdésének első fordulata értelmében a bíróságnak az a feladata, hogy a jelen törvény céljának megfelelően az igazság kiderítésére törekedjék. Ennek során a Pp 163. §-ának (1) bekezdése szerint a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendelt el. A Pp 166. §-ának (1) bekezdése alapján bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok. Szakértőt a bíróság a Pp 177. §-ának (1) bekezdése alapján akkor rendel ki, ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik.
A Pp 206. §-ának (1) bekezdése szerint a tényállást a bíróság a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.
A fenti szabályokból egyértelműen kitűnik, hogy a bíróság nem háríthatja át a szakértőre a per eldöntéséhez szükséges tények és körülmények felderítésének feladatát, és nem engedheti át a szakértőnek a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó jogkörét. A szakértői vélemény csupán egy a per eldöntéséhez szükséges bizonyítékok láncszemei közül, még akkor is, ha esetleg kiemelkedő jelentősége van.
A jelen perben az alperes mindvégig vitatta a szakértő által felmért területet, az azon levő fajtákat, azok állapotát a károsodás időpontjában, valamint a várható termésátlagot a terület termőhelyi adottságait is figyelembe véve. A felperes által sem vitatottan hivatkozott arra, hogy a károsodás évében és azt megelőzően a területet ért jég- és fagykár miatt a felperes jelentős kártalanítást vett fel.
Mindezen tények felderítését a bíróság elmulasztotta, és a szakértőt anélkül hívta fel szakvéleménye kialakítására, hogy az ahhoz szükséges tényeket és körülményeket rendelkezésére bocsátotta volna. A per eldöntéséhez szükséges ezen tények felderítésére ugyanis nem kell olyan különleges szakértelem, amellyel a bíróság nem rendelkezik. A fentebb kifejtett szabályok megsértésével készült szakvélemény nem illeszkedik a bizonyítási láncba, mert nagyrészt olyan tényeken alapszik, amelyeket a bíróság nem ellenőrzött.
Alapos a fellebbezés abban a tekintetben is, hogy az elsőfokú bíróság teljes egészében elmulasztotta a felperes kárenyhítési tevékenységének vizsgálatát. Az 1961. évi VII. törvény (EVT) 35. §-ának (2) bekezdésére, illetve a 30/1970. (XII. 24.) MÉM számú rendelet 28. §-ára figyelemmel a bíróságnak minden esetben vizsgálnia kell, hogy a károsult a rendes gazdálkodásnak megfelelően közreműködött-e a vadkárelhárításban. Az EVT 35. §-ának (1) és (3) bekezdése értelmében ugyanis csak a károsultnak fel nem róható vadkár esik a vadászatra jogosult terhére. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a kárenyhítési tevékenység határa a károsultnak az a jogos igénye, hogy ez a kötelezettség számára aránytalan terhet ne jelentsen.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság megalapozatlan ítéletét a Legfelsőbb Bíróság a Pp 252. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, mert a bizonyítás nagyfokú kiegészítése szükséges.
Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak először is tulajdoni lap és ingatlan-nyilvántartási térkép beszerzésével tisztáznia kell a felperes károsodó területének pontos határait. További földhivatali adatok birtokában tisztázni kell, hogy a károsodott terület milyen termőhelyi adottságokkal rendelkezik. Fel kell deríteni, hogy a területen levő szőlőket a felperes mikor telepítette, és azokat az okszerű gazdálkodás követelményeinek megfelelően gondozta-e. Szükség szerint tisztázni kell a különböző fajták eddigi termésátlagait. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az e tények felderítetlensége miatt kétely a Pp 164. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes terhére esik.
Szükség esetén az Állami Biztosító Megyei Igazgatósága és a megyei tanács megfelelő osztályának megkeresése útján tisztázandó, hogy a felperes melyik évben, pontosan milyen területet érintő fagy- és jégkár miatt, mekkora összegű kártalanítást vagy juttatást kapott. A fagy és a jég károsító hatása ugyanis az alperes terhére nem értékelhető.
A feleket meg kell nyilatkoztatni, hogy mikor, milyen vadriasztó szert és hogyan alkalmazott a felperes az ültetvényei megvédésére. Ebben a tekintetben, ha szükséges, tanúbizonyítást is le kell folytatni. Tisztázni kell azt is, hogy a felperesnek a vadriasztó szeren kívül rendelkezésére állt-e más megfelelő módszer a vadak kártételének megakadályozására és azt alkalmazta-e.
Mindezen tények és körülmények felderítése után kell – amennyiben szükséges – a szakértőt ismételten meghallgatni, és csak ezután lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a per tárgyában a törvény céljának megfelelően megalapozott döntést hozzon. (Legf. Bír. Gf. II. 31 779/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás