MK BH 1987/415
MK BH 1987/415
1987.11.01.
Ha a dolgozó a munkaügyi döntőbizottság előtt csak a munkaviszonyának megszüntetését sérelmezte, és egyéb igényt nem érvényesített, a munkaügyi bíróság érdemben nem bírálhatja el a túlmunkadíj iránti igényt [Pp 129. §, 356. § (1) bek.; 19/1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 10. (1) bek.].
A felperes 1985. szeptember 1-én létesített munkaviszonyt a kenyér és pékáru kereskedő kisiparos alperessel, és annak üzletében dolgozott eladóként.
Az alperes 1985. október 28-án írásban közölte a felperessel, hogy 1985. október 29-től nem tart igényt a munkájára, és a 15 napos felmondási időre járó bérét 1985. november 11-ig kifizeti.
A felperes ezt aláírásával tudomásul vette. Ezt követően az alperes 1985. november 14-én megküldte részére a munkakönyvét, a hozzá tartozó mellékleteket, igazolásokat.
A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében a munkaviszony helyreállítását kérte.
A munkaügyi döntőbizottság a kérelmet elutasította. A határozatának megváltoztatása érdekében a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Ebben a kérelmén túl túlmunka ellenértékének a megfizetését is kérte.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította a keresetet.
Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes munkaviszonyának megszüntetésére közös megegyezéssel került sor, a peres felek egymással elszámoltak. Ezt bizonyítja, hogy a felperes az alperes által elkészített felmondást elfogadta és aláírta.
Munkabérigényt pedig nem támaszthat, mert a túlmunka ellenértékét az alperes munkaidő elengedésével rendezte. Ez utóbbit alátámasztja a felperesnek az a nyilatkozata is, amellyel tudomásul vette, hogy „egymással szemben további követelésünk semmilyen tekintetben nincs”.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp 356. §-ának (1) bekezdése szerint az eljárás tárgyául szolgáló sérelemből származó további igény érvényesítésének vagy az igény felemelésének, illetőleg – a munkaügyi vita keretei között – keresetváltoztatásnak az elsőfokú tárgyalás berekesztéséig van helye.
A felperesnek az eljárás alapjául szolgáló sérelme a per adatai szerint a munkaviszony megszüntetése volt.
A munkaviszony megszüntetésének hatálytalanítása, illetve a munkaviszony helyreállítása iránti igényhez a munkakönyv kiadása, a felmondási időre járó bér megfizetése, mint további igény kapcsolódhat, de ilyen igényként nem jöhet szóba a túlmunka ellenértékének kifizetése.
Ezt támasztja alá a 19/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 10. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés is, amelynek értelmében a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelemnek tartalmaznia kell a sérelmes intézkedés megváltoztatására vagy az elmulasztott intézkedés teljesítésére vonatkozó határozott kérelmet, a kérelem alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat.
A felperesnek a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelme nem tartalmazott túlóra díjazására vonatkozó igényt, e körben a munkaügyi döntőbizottság nem hozott határozatot. Ennélfogva ezt az önálló igényt a munkaügyi bíróság érdemben nem bírálhatta volna el, azt a Pp 129. §-ára figyelemmel át kellett volna tennie a munkaügyi döntőbizottsághoz, és az eljárást e körben meg kellett volna szüntetnie. (M. törv. II. 10 241/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás