MK BH 1987/416
MK BH 1987/416
1987.11.01.
A bizonyítékok mérlegelése a munkáltató ellen kibocsátott fizetési meghagyás hatályon kívül helyezése iránt indított perben [Pp. 206. § (1) bek., 221. § (1) bek.].
Az alperes az 1985. március 25-én kibocsátott fizetési meghagyásával a felperest 18 932 forint társadalombiztosítási járulék, 6318 forint késedelmi pótlék, 4733 forint rendbírság, összesen 29 983 forint megfizetésére kötelezte, mert társadalombiztosításra szóló bejelentés nélkül alkalmazta N. S. és U. I. munkavállalókat juhász munkakörben. 1985. április 5-én az alperes a kötelezés összegét módosította, azt 7505 forinttal növelte, s végösszegben 37 488 forintban állapította meg.
A felperes a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését azzal az indokkal kérte a munkaügyi bíróságtól, hogy az említett személyek nem voltak az alkalmazottai. Majd a per során N. S. foglalkoztatását elismerte. U. I. bejelentés nélküli foglalkoztatását tagadva, kérte 6748 forint társadalombiztosítási járulék, 1687 forint rendbírság és 2731 forint késedelmi pótlék alóli mentesítését. Ugyancsak mentesítését kérte az N. S. foglalkoztatása miatti rendbírság és késedelmi pótlék megfizetése alól is.
Az alperes a kereseti kérelem elutasítását kérte, mivel véleménye szerint a két személy bejelentés nélküli foglalkoztatása azért bizonyított, mert rendőrség által felvett jegyzőkönyvben mind a felperes, mind a felperes házastársa ezt a tényt elismerte. A fizetési meghagyást a rendőrség jelzése alapján bocsátotta ki.
A munkaügyi bíróság az ítéletében az alperes fizetési meghagyását akként változtatta meg, hogy a felperest 17 043 forint társadalombiztosítási járulék, 5018 forint késedelmi pótlék, 4261 forint rendbírság megfizetésére kötelezte N. S. bejelentés nélkül történt foglalkoztatása miatt. U. I. foglalkoztatásával kapcsolatban azt állapította meg a bíróság, hogy e személy csupán szívességből dolgozott a felperesnél, munkaviszony közöttük nem jött létre. Az alperes által becsatolt bizonyítékok nem igazolták azt a tényt, hogy a felperes 1981. december 1-től 1982. február 28-ig, 1982. július 11-től 1982. november 10-ig, 1983. március 29-től 1983. június 30-ig és 1985. január 1-től 1985. március 7-ig foglalkoztatta U. I.-t.
A munkaügyi bíróság ítélete elleni fellebbezésében az alperes a perben becsatolt rendőrségi jelentésre, a rendőrség előtt tett nyilatkozatokra és a felperes perbeli előadására hivatkozással kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását.
A megyei bíróság az ítéletében a munkaügyi bíróság ítéletét – helyes indokainál fogva – helyben hagyta.
A perben eljárt bíróságok ítéletei ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. E mérlegelési jogkörében eljárva azonban a bíróság nem tehet a perben rendelkezésre álló adatokkal ellentétes megállapításokat. Nem teheti ezt azért sem, mert a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése értelmében az ítélete indokolásában utalnia kell azokra az okokra is, amelyek miatt valamely tényt nem talált bizonyítottnak.
A perben hozott ítéletek nem okolják meg, hogy U. I. foglalkoztatása tekintetében miért hihetőbb a felperes és házastársa, valamint magának U. I-nek perbeli tagadása a rendőrség előtt tett kifejezetten elismerő nyilatkozatánál. Közvetve ez annak elismerését jelenti, hogy a felperes helyesen járt el, amikor a közveszélyes munkakerülés gyanúja alatt álló U. I-vel kapcsolatban a folyamatos foglalkoztatás tényét állította, majd amikor ennek társadalombiztosítási következményeit kellett volna vállalnia, ugyanezt a tényt tagadta.
Az alperes a rendőrség jelentéséből értesült arról, hogy a felperes N. S-t és U. I-t bejelentés nélkül foglalkoztatja. A jelentés tartalmazza, hogy U. I. az 1985. február 14-i igazoltatása alkalmával a személyi igazolványát nem tudta felmutatni, de elvezette az eljáró rendőröket a munkahelyére, a felperes juhhodályába, ahol N. S. is tartózkodott, ezt követően elvezette a rendőröket a felperes lakására, mert a személyi igazolványát ott tartotta. Itt a felperes felesége írásban nyilatkozott a két személy teljes ellátás és havi 2000, illetve 3000 forint fejében történő foglalkoztatásáról. Ilyen értelmű nyilatkozatot tett N. és U., majd a felperes is. A felperes az időpontokat is megjelölte. A jelentésből kitűnik, hogy a felperes több száz (részben saját, részben a szakszövetkezet tulajdonát képező) juh tenyésztésével foglalkozik.
A felperes szavahihetőségét megdönti az is, hogy az intézkedő rendőrök előtt tett nyilatkozatát a perben előbb teljes egészében megváltoztatta, majd később N. foglalkoztatását elismerte. Annak ellenére, hogy U. alkalmazását a perben végig tagadta, azt a nevezettel egybehangzóan nyilatkozta, hogy a pénztartozásai törlesztése céljából dolgozott nála. Miután pedig ilyen peradatokkal ellentétes a bíróságok ténymegállapítása, az megalapozatlan, s mint okszerűtlen mérlegelésen alapuló döntés, törvénysértő is. [M. törv. I. 10 128/1986. sz.]
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás