KK BH 1987/417
KK BH 1987/417
1987.11.01.
Több mozzanatú bűnös magatartás egyes részei több eljárásban történő törvénysértő elbírálása [Be 32. § (2) bek.].
A katonai bíróság a terheltet közúti veszélyeztetés bűntette, ittas járművezetés vétsége, valamint hamis tanúzásra felhívás vétsége miatt 5 hónapi – fogházban végrehajtandó – szabadságvesztésre, lefokozásra, továbbá 2 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás szerint a terhelt szabadnapján nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott, majd 22 óra tájban a saját tulajdonát képező Trabant típusú személygépkocsival a szomszédos községben tartott búcsúba ment. Utasként szállította barátját. Útközben az egyik italboltban, majd a búcsúban is tovább italoztak. 2 óra tájban indultak vissza a terhelt által vezetett gépkocsival lakóhelyükre. A község belterületén a szolgálatban levő körzeti megbízott fényjelzéssel megállásra szólította fel a terheltet, aki megállás és irányváltoztatás nélkül tovább hajtott úgy, hogy a szolgálatban lévő rendőr – az elütése elkerülése érdekében – kénytelen volt a gépkocsi elől kitérni.
A körzeti megbízott ezért gépkocsival üldözőbe vette, majd megállásra kényszerítette a terheltet, aki a rendőri intézkedésnek ezt követően sem akarta magát alávetni, testi kényszerrel kellett a gépkocsiból kiemelni, s a további ellenszegülés megakadályozása végett gumibotot is alkalmazni kellett vele szemben. A körzeti megbízott ezt követően értesítette a terhelt szolgálati elöljáróit, akik egy járőrt küldtek ki érte. Annak tagjai azután beültették a terheltet a járőr-gépkocsiba, s közölték vele, hogy vérvételre állítják elő. Amikor azonban a járőr-gépkocsi a főútra történő bekanyarodás előtt, az elsőbbségadás biztosítása végett megállt, a terhelt a gépkocsiból kiugrott, és elrejtőzött a közelben levő kukoricatáblában. A járőr-kocsi eltávozása után pedig hazament, és a gépkocsijának pótkulcsát magához véve visszatért a helyszínre, ahonnan járművét lakására vezette.
A kapitányság vezetőjének utasítására a terheltet reggel 8.45 óra tájban lakásáról állították elő vérvételre, amikor is nála még mindig 1 ezreléket meghaladó véralkohol-koncentrációt állapítottak meg.
A büntetőeljárás megindítását követően a terhelt arra kérte barátját, vállalja el, hogy a rendőri intézkedés időpontjában a gépkocsit ő vezette. E kérést később távbeszélőn is megismételte. Barátja azonban a kérésének nem tett eleget, mert a rendőri intézkedés időpontjában a nála eszközölt vérvétel eredménye szerint közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt.
A büntetés enyhítése érdekében bejelentett fellebbezés alapján az ítéletet felülbírálva, a Legfelsőbb Bíróság azt akként változtatta meg, hogy a terheltnek a vonatkozó cselekményét szolgálati közeg elleni erőszak bűntettének is minősítette, míg egyebekben azt helybenhagyta.
Az ekként jogerős ítélet ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt a büntetés súlyosítása végett.
A katonai bíróság azonban – mint az óvás elbírálása során beszerzett iratokból megállapítható – újabb eljárást folytatott le a terhelt ellen, melynek keretében első fokon jogerőre emelkedett ítéletével hamis vád bűntette miatt 5 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte.
Ez ítéletben rögzített tényállás érdemében megegyezik az előző ítéletben írtakkal, azzal a kiegészítéssel, hogy a terhelt már az első intézkedés során kijelentette a körzeti megbízott előtt, hogy a gépkocsit nem ő, hanem barátja vezette, és kérte, így ne vele, hanem azzal szemben intézkedjen. E kijelentését a kiérkezett járőr előtt is megismételte, s azok ezért vitték el utasát is vérvételre. Megismételte azt az elöljárója felszólítására készített igazoló jelentésében is, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás alól ekként mentesüljön. Ezt követően kérte barátját, vállalja, hogy a gépkocsit ő vezette.
Ez újabb ítéletre figyelemmel a legfelsőbb ügyész akként módosította az óvást, hogy az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, s az utóbb meghozott ítélet hatályon kívül helyezését követően a két ügy egyesítését indítványozta. Egyidejűleg ugyanis az utóbbi, első fokon jogerőre emelkedett ítélet ellen is törvényességi óvást emelt eljárási szabálysértés miatt, s ott is az ítélet hatályon kívül helyezését, valamint a két ügy egyesítését javasolta.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a törvényességi óvást s annak kiegészítését is alaposnak találta.
A katonai bíróság ugyanis azonos ügyben két eljárást folytatott le, amelyek során jelentős részében egymást fedő tényállásokat állapított meg. Az elkülönítés folytán viszont nem tudott megfelelően állást foglalni a terhelt által megvalósított igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény jogi értékelése tekintetében. A külön-külön rögzített tényállásokból ugyanis az állapítható meg, hogy a terhelt járművének megállítását követően nyomban azt állította előbb a vele szemben intézkedő körzeti megbízott, majd a kiküldött járőr tagjai előtt is, hogy a járművet nem ő vezette ittasan, hanem az ugyancsak ittas utasa. Ezt ismételte meg igazoló jelentésében, s ezt követően kérte azt azonos vallomás tételére. Ezzel tehát őt nem hamis tanúzásra, hanem arra akarta rábírni, hogy vállalja helyette a bűncselekmény elkövetését, s ezzel erősítse meg az ő állítását, amit egyébként az eljárás során mindvégig fenntartott. A két tényállás összevetéséből az következik, hogy egy eljárásban történő elbírálás esetén a hamis vád és a hamis tanúzásra rábírás halmazatban történő megállapítására nem kerülhet sor.
Eljárási szabályt sértett ezért a katonai bíróság, amikor az ügyet két eljárásban tárgyalta, miután a szoros összefüggés folytán így sem a cselekmény jogi értékelése, sem pedig a büntetés kiszabása tekintetében nem lehetett a törvénynek megfelelő állást foglalni, a szabálysértés így lényeges kihatással volt a meghozott ítéletre is. Erre utal egyébként az első ügyben kiszabott büntetés indokoltnál enyhébb volta is, amelynek súlyosítására a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában a másodfokon eljárt bíróságnap akkor nem volt lehetősége, a törvényességi óvás tehát e körben is alaposnak mutatkozott. Vizsgálnia kellett volna a második eljárás során a katonai bíróságnak azt is, hogy a vád tárgyává tett tevékenység a korábbi ügyben nem nyert-e elbírálást.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa ezért az eljárási szabálysértés miatt az ügyben hozott elsőfokú, s erre tekintettel a másodfokú ítéletet is hatályon kívül helyezte, s új eljárásra visszaküldte az első fokon eljárt bíróságnak azzal, hogy a másik ítélet hatályon kívül helyezését követően a két ügyet egyesítve kell a törvénynek megfelelően állást foglalni a terhelt cselekményeinek jogi minősítése és a kiszabandó büntetés tekintetében. (Eln. Tan. Kat. Törv. 133/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás