BK BH 1987/430
BK BH 1987/430
1987.12.01.
A visszaesés megállapítására irányuló ügyészi fellebbezést a terhelt terhére bejelentett fellebbezésnek kell tekinteni [Be 241. § (2) bek.; Btk. 266. §].
A városi bíróság a terheltet közveszélyes munkakerülés vétsége miatt 5 hónapi – fogházban végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte.
A városi ügyészség az ítélet ellen a terhelt terhére, anyagi jogszabálysértés, a visszaesői minőség meg nem állapítása és a téves büntetés-végrehajtási fokozat megállapítása miatt, a terhelt pedig a büntetés enyhítéséért fellebbezett.
A megyei főügyészség indítványozta a városi bíróság korábbi iratainak beszerzését és a terhelt munkakerülő életmódjának az elsőfokú ítélet kihirdetéséig történő vizsgálatát. Álláspontja szerint felmerült a többszörös visszaesőként elkövetés fennállásának a lehetősége.
A megyei bíróság – helyt adva az ügyészi indítványnak, – a városi bíróság ítéletét megváltoztatva megállapította, hogy a terhelt többszörös visszaeső.
Minthogy továbbá a terhelt a közveszélyes munkakerülés vétségét, mint többszörös visszaeső követte el, a büntetés-végrehajtási fokozatot megváltoztatta, és börtönben rendelte végrehajtani az 5 hónapi szabadságvesztést. Ítéletének indokolásában kifejtette: az ügyészi fellebbezés csak a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megváltoztatására és a többszörös visszaesői minőségnek a feltüntetésére irányult, ezért a büntetés súlyosítására, a többszörös visszaeső terhelttel szemben a Be 241. §-ának (2) bekezdésében foglalt súlyosítási tilalom folytán nem volt lehetőség.
A kiszabott 5 hónapi szabadságvesztés a Btk. 97. §-a (3) bekezdésének a) pontja értelmében törvénysértő, mivel a kiszabható szabadságvesztés legrövidebb tartama 6 hónap. Rámutatott, hogy adott esetben a terhelttel szemben a bűnösségi körülményekre is figyelemmel a törvényi minimumnál hosszabb tartamú szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás alkalmazása indokolt a büntetési cél elérése érdekében.
A városi bíróság és a megyei bíróság ítéletének a büntetést kiszabó rendelkezése, valamint a megyei bíróság ítéletének a súlyosítási tilalommal kapcsolatos indokolási része miatt, azok törvénysértő volta miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az elsőfokú ítélet kihirdetésekor az ügyész a terhelt terhére anyagi jogi szabálysértés miatt jelentett be fellebbezést. Sérelmezte, hogy a bíróság a terhelt elkövetői minőségét nem helyesen állapította meg, azaz nem mondta ki, hogy a vétséget a terhelt, mint visszaeső valósította meg. Kifogásolta továbbá a büntetés-végrehajtási fokozatot, amely ennek a hiányosságnak a következménye. A megyei főügyészség átiratában a terhére szóló fellebbezést fenntartotta, azzal a kiegészítéssel, hogy egyben bizonyítási indítványt is előterjesztett, mert nem visszaesőkénti, hanem többszörös visszaesőkénti elkövetői minőséget látott fennforogni.
Ilyen adatok mellett az elkövetői minőség megváltoztatására irányuló ügyészi fellebbezést a Be 241. §-ának (2) bekezdésében felsorolt, súlyosabb minősítésre irányuló fellebbezésnek tekintette. A Btk-nak a visszaesőkre, a különös visszaesőkre és többszörös visszaesőkre vonatkozó szabályozási rendszeréből következik, hogy az elkövetői minőség bármelyikének megállapítása a cselekmény súlyosabb minősítésére vonatkozó általános minősítő körülmény.
A Btk. a visszaesők esetében fokozott büntetőjogi felelősség érvényesítését teremti meg azzal, hogy olyan joghátrányokat és kedvezményből kizárást határoz meg, amelyek a visszaesőkénti értékelés velejárói. Ezek a joghátrányok pl.: a büntetés végrehajtása felfüggesztésének kizárásában [Btk. 90. § b) pont] a bírósági mentesítés szigorú feltételeiben jelentkeznek [Btk. 103: § (2) bek.].
Fokozottan vonatkozik ez a többszörös visszaesőkkel szembeni szigorú joghátrányokra; ugyanis az ilyen elkövetők személyi társadalomra veszélyessége kiemelkedő, ezért a Btk. 98. §-ának (1) bekezdése a büntetés kiszabása körében a különös visszaesőkre megállapított és a Btk. 97. §-ban írt rendelkezések megemelt büntetési keretek – alkalmazását írja elő. A Btk. Általános Része a büntetés kiszabását érintő rendelkezéseken túlmenően a többszörös visszaesőkre vonatkozó egyéb joghátrányokat is előír. Ezek egyebek mellett a törvényi mentesítés kizárásában, valamint a bírósági mentesítés szigorúbb feltételeinek megállapításában [Btk. 102. § (3) bek., 103. § (3) bek. a) és b) pont], végül a szigorított őrizet lehetőségében [Btk. 78. § (1) bek.] jutnak kifejezésre.
Mindezekre tekintettel tévedett a bíróság, amikor a visszaesői minőség meg nem állapítása miatt bejelentett ügyészi fellebbezést olyannak értékelte, amely nem oldja fel a súlyosítási tilalmat. Ezért bár megállapította, hogy a terhelt többszörös visszaeső, ennek jogi következményeit nem vonta le, és a büntetés mértékét nem emelte fel, hanem helybenhagyta az elsőfokú bíróság által kiszabott 5 hónapi szabadságvesztést. Ezáltal döntése és az ítélet indokolása a kifogásolt részében törvénysértővé vált.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította, az ítéletek megtámadott rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és a terheltet, mint többszörös visszaesőt börtönben letöltendő 7 hónapi szabadságvesztésre ítélte. (B. törv. I. 1524/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás