PK BH 1987/435
PK BH 1987/435
1987.12.01.
Élettársak közös tulajdonában levő lakás használatának rendezése az élettársi viszony megszüntetése esetén [Ptk. 140. §; PK 8. sz.].
A peres felek házastársak voltak, házasságukat a bíróság felbontotta. A házasság felbontását követően a felek élettársi kapcsolatot létesítettek. Az élettársi kapcsolat fennállása alatt megvásároltak egy ingatlant, amelyre 3 szobás komfortos családi házat építettek.
A peres felek 1984-ig négy gyermekükkel laktak ebben az ingatlanban. 1984 évben Éva és Anikó gyermekük házasságot kötött, és Anikó ekkor a lakásból elköltözött. A lakásba költözött viszont az Éva nevű gyermek házastársa, K. M. 1985 nyarán a felperes a még kiskorú Gyöngyi nevű leányával az anyjához költözött. K. M. és házastársa 1986 év elején költözött el a lakásból. Egyidejűleg a Sándor utónevű kk. gyermek – aki eddig apjával élt – elköltözött a felpereshez.
A felperes keresetében a lakáshasználat rendezését kérte akként, hogy a bíróság őt jogosítsa fel a lakás kizárólagos használatára, az alperest kötelezze a lakás kiürítésére azzal, hogy elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. Előadta, hogy az alperes ismételten bántalmazta, emiatt volt kénytelen elköltözni a közös lakásból. Az alperessel a továbbiakban is lehetetlen az együttélés.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperest feljogosította a lakás kizárólagos használatára. Az alperest kötelezte az ingatlan kiürítésére azzal, hogy elhelyezéséről maga köteles gondoskodni, rendelkezett a perköltség és az illeték fizetéséről. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az élettársi kapcsolat megszakadására az alperes veszekedései és tettlegessége miatt került sor. Az alperessel a lakás megosztott használata nem lehetséges. A bíróság a PK 95. számú (korábban PK 391.) állásfoglalás alkalmazásával elsősorban a családvédelmi érdekekre figyelemmel jogosította fel a felperest a lakás kizárólagos használatára.
Az ítélet ellen az ügyész fellebbezett. Annak vizsgálatát indítványozta, hogy lehetőség van-e a közös tulajdonban álló ingatlan elkülönített használatára. Hivatkozott arra, hogy a perbeli esetben a PK 95. számú állásfoglalásban kifejtettek nem irányadók, a felek közötti jogvitát a közös tulajdon használatára vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Ítéletének indokolásában a PK 95. számú állásfoglalás mellett hivatkozott a PK 70. számú állásfoglalásra is azzal, hogy bár az állásfoglalást hatályon kívül helyezték, az abban kifejtett elvek az élettársak lakáshasználatánál továbbra is alkalmazhatók.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A rendelkezésre álló adatok szerint a peres felek az ingatlant az élettársi kapcsolat fennállása alatt vásárolták, illetve építették, az a felek osztatlan közös tulajdona. Ebből pedig az következik, hogy az ingatlan birtoklására és használatára a Ptk. 140. §-ának rendelkezései az irányadók. Abban az esetben pedig, ha a használat kérdésében a tulajdonostársak nem tudnak megállapodni, a bíróság bármelyik tulajdonostárs kérelmére rendezheti a használatot a Legfelsőbb Bíróság 8. számú polgári kollégiumi állásfoglalásában kifejtettek szerint.
Tekintettel arra, hogy az ingatlan a felek házasságának fennállásakor nem volt meg, azt, mint házastársak nem használták, a használat rendezésénél a 95. számú polgári kollégiumi állásfoglalásban* kifejtettek nem nyújthatnak eligazítást, még kevésbé a már hatályon kívül helyezett 70. számú polgári kollégiumi állásfoglalásban kifejtettek.
A bíróságoknak a Ptk. rendelkezései és a Legfelsőbb Bíróság 8. számú polgári kollégiumi állásfoglalásában kifejtettek figyelembevételével kellett volna rendezniük a felek közös tulajdonában álló ingatlan használatát.
Ennek megfelelően a használat módjának meghatározásánál figyelembe kellett volna venniük a felek tulajdoni hányadát, a tulajdonostársaknak a dologhoz fűződő törvényes érdekeit, valamint az okszerű gazdálkodás követelményeit. A rendezésnél természetesen a bíróságoknak a családvédelmi érdekekre is figyelemmel kell lenniük.
A bíróságoknak tehát vizsgálniuk kellett volna, hogy a lakóház megosztott használatára lehetőség van-e. A per adatai szerint ugyanis az épületben három lakószoba van, valamennyi külön bejáratú, így a megosztott lakáshasználat lehetősége nem zárható ki, figyelemmel arra is, hogy az alperes a lakás megosztott használata esetén hajlandó volt a legkisebb lakószobát elfogadni.
A bíróságoknak vizsgálniuk kellett volna továbbá azt is, hogy esetleges kisebb átalakítással lehetőség van-e a megfelelően elkülönült lakáshasználatra.
A peradatok szerint az nem nyert bizonyítást, hogy az alperes magatartása veszélyeztetette a kiskorú gyermekek érdekét. Megállapítható azonban, hogy a felek között tettlegességig fajuló veszekedések általában kis dolgokból kezdődtek, amiből arra lehet következtetni, hogy az élettársi kapcsolat megszűnése folytán a viták forrása is megszűnik, így kizárólag az alperes korábbi magatartása nem zárhatja ki a lakás megosztott használatát.
Miután eltérő jogi álláspontjuk folytán a bíróságok mindezeket a körülményeket nem vizsgálták, döntésük megalapozatlan is.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az eljáró bíróságok ítéleteit a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 20 212/1987. sz.)
*
Hatályon kívül helyezte a PK 272. sz. állásfoglalás. A határozat iránymutatását e körülmény nem érinti.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás