PK BH 1987/440
PK BH 1987/440
1987.12.01.
I. Nem vonható a nem lakás céljára szolgáló helyiség fogalma alá a lakás bérlőjének használatában levő, de a lakástól elkülönült tároló, pincehelyiség, illetőleg pincerekesz, amely a mindennapi életben a háztartás fenntartásához általában szükséges ingóságoknak, élelmiszereknek stb. elhelyezésére szolgál [12/1985. (VII. 1.) ÉVM sz. r. 1. §; 34/1985. (VII. 1.) MT sz. r.].
II. Az állami tulajdonban levő nem lakás céljára szolgáló helyiségre bérleti jogviszony csak a helyiséggazdálkodási hatóság kiutaló határozata alapján jöhet létre [19/1984. (IV. 15.) MT sz. r. 3. §].
Az államigazgatási hatóság 1970. november 12. napján kelt kiutaló határozata alapján a felek 1970. november 14. napján lakásbérleti szerződést kötöttek egy kétszobás tanácsi bérlakásra. Ugyanezen a napon a felek között „használati díjszerződés” jött létre, amely szerint a felperes a lakóépület alagsorában levő 11,22 m2 alapterületű 8. számú pincehelyiséget havi 45 forint bér ellenében bérbe veszi.
Az alperes 1986. január 24-én közölte a felperessel, hogy a pincehelyiség bérét a 35/1985. (VII. l.) MT számú rendelet (helyesen 34/1985. (VII. 1.) MT számú rendelet) alapján 1986. február 1-jétől 1986. március 31. napjáig bezárólag havi 165 forintban, ezt követően pedig a fizetendő bér alapösszegét m2-ként és évenként 360 forintban állapítja meg. Ehhez képest 1986. április 1-jétől havi 200 forint, 1987. évben havi 275 forint, 1988. január 1-jétől kezdődően pedig havi 330 forint bért köteles a felperes megfizetni. Utalt az alperes a bérközlésben arra is, hogy a pincehelyiség nem lakás céljára szolgáló helyiségnek minősül, s ezért a fent közölt jogszabályi rendelkezések figyelembevételével alakul a fizetendő bér összege.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes által közölt bért nem köteles fizetni, mert a perbeli pincehelyiség nem vonható a 34/1985. (VII. 1.) MT számú rendelet hatálya alá.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A perben az ügyész a Pp 2/A. §-ának (1) bekezdése alapján fellépett, és ugyancsak a kereset elutasítását indítványozta.
Az első fokon eljáró bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperesnek a perbeli pincehelyiség vonatkozásában nem kell megfizetnie az alperes részére 1986. április 1. napjától 360 forint/m2 bérleti díjat, mert e helyiség nem tartozik a 34/1985. (VII. 1.) MT számú rendelet hatálya alá. Kimondotta, hogy a felperes az 1970. november 14-i szerződés szerint tartozik a bért fizetni. Kötelezte az alperest a kereseti kérelem szerint 120 forint túlfizetés visszafizetésére és 240 forint perköltség megfizetésére.
Az ítélet indokolása szerint a 34/1985. (VII. 1.) MT számú rendelet hatálya a nem lakás céljára szolgáló helyiségekre terjed ki. A nem lakás céljára szolgáló helyiségek fogalmát pedig az alaprendelet végrehajtásaként kiadott 12/1985 (VII. 1.) ÉVM számú rendelet 1. §-a határozza meg.
A perbeli négy emeletes, nyolc lépcsőházas, lakóépület céljára szolgáló bérház alagsorában 64 pincerekesz található. Ennek egyikét bérli a felperes. Ezt a pincehelyiséget a felperes semmifajta gazdasági célzatú tevékenység folytatására nem használja, ténylegesen a lakásból kiszoruló rossz bútorait és háztartásához szükséges élelmiszereket tárolja ott. Ez a tevékenység nem gazdasági tevékenység. A helyes értelmezés szerint a felperes által használt pincerekesz a lakásához tartozó helyiség fogalomkörébe tartozik. Így tehát azzal kapcsolatban a nem lakás céljára szolgáló helyiségekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók. Utalt a bíróság arra is, hogy egyébként a nem lakás céljára szolgáló helyiségek helyiséggazdálkodás alá esnek, ehhez képest ilyen helyiséget kiutaló határozat nélkül az alperes nem is adhatott volna bérbe.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, melyben az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy időközben módosította bérközlését, és 180 Ft/m2 bérleti díjat igényel.
Fellebbezést jelentett be az ítélet ellen az ügyész is, és indítványozta az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását. Utalt arra, hogy a 34/1985. (VII. 1.) MT számú rendelet valamennyi nem lakás céljára szolgáló helyiségre kiterjed. Ehhez képest a felperes csak akkor hivatkozhatna arra, hogy vele szemben a bérközlés nem volt helytálló, ha a rendelet 1. §-ának (1) bekezdésében írt kivételek lennének alkalmazhatók. Minthogy pedig a perbeli pincehelyiség nem vonható a kivételek körébe, az alperes bérközlése helyes volt.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke a pert másodfokú elbírálásra a Pp 23/A. §-a alapján a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, azt a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta ítéleti döntése alapjául.
Helyes volt az elsőfokú bíróság döntése is.
A fellebbezés keretein belül a Legfelsőbb Bíróságnak csupán abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a perbeli pincerekesz a 34/1985. (VII. 1.) MT számú rendelet hatálya alá tartozó nem lakás céljára szolgáló helyiségnek minősül-e, és ehhez képest a fenti jogszabályi rendelkezés alapján közölt bért köteles-e a felperes megfizetni vagy sem.
Azt a kérdést, hogy milyen helyiség minősül nem lakás céljára szolgáló helyiségnek, a 34/1985. (VII. 1.) MT számú rendelet végrehajtásáról szóló 12/1985. (VII. 1.) ÉVM számú rendelet 1. §-a szabályozza. Eszerint a nem lakás céljára szolgáló helyiségek béréről szóló jogszabályok alkalmazásában nem lakás céljára szolgáló helyiségnek minősül – egyebek között – a tárolási és más gazdasági célra használt önálló helyiség.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy az említett jogszabályban szereplő „tárolás” kifejezés alatt a lakás használatától elkülönülő, attól független, rendszerint gazdasági célú, a lakásszükséglet kielégítésétől felismerhetően eltérő célzatú használati módot kell érteni. Ehhez képest a mindennapi élethez, a háztartás fenntartásához általában szükséges ingóságoknak, élelmiszereknek a pincében történő időleges elhelyezése nem azonos a fenti jogszabályban megjelölt „tárolás” fogalmával.
Miután pedig a fentiek szerint az ÉVM rendelet 1. §-ában írt körbe a perbeli pincehelyiség nem vonható be, az adott esetben a 34/1985. (VII. 1.) MT számú rendelet alkalmazásának sem lehet helye. Az alperes ezért a fenti rendelkezésekre utalással nem volt jogosult a pince bérét megállapítani, miután arra a fenti jogszabály hatálya nem terjed ki.
Helytállóan utalt egyébként az elsőfokú bíróság a helyiséggazdálkodás szabályaira is és arra, hogy amennyiben a perbeli pince a 34/1985. (VII. 1.) MT számú rendelet, illetőleg a 35/1985. (VII. 1.) MT számú rendelet hatálya alá esne, úgy arra csak a helyiséggazdálkodási hatóság külön kiutaló határozata alapján lehetett volna bérleti szerződést kötni.
A felek közötti szerződés létrejöttekor hatályban volt 2/1969. (I. 23.) Korm. számú rendelet 18. §-ának (1) bekezdése elhelyező hatóság engedélyéhez kötötte a nem lakás céljára szolgáló, közületi szerv által használt, megüresedett vagy egyébként feleslegessé vált helyiségnek magánszemély részére lakás vagy más elhelyezés céljára való felhasználását.
Hasonló rendelkezést tartalmaz a jelenleg hatályos 19/1984. (IV. 15.) MT számú rendelet is.
Az állami tulajdonban levő nem lakás céljára szolgáló helyiségek vonatkozásában ezért a 34/1985. (VII. 1.) MT számú rendeletben írtak kizárólag olyan helyiség vonatkozásában alkalmazhatók, amelyre mint nem lakás céljára szolgáló helyiségre a közületi elhelyezés kapcsán kiutaló határozat áll rendelkezésre, és amelyre a kiutaló határozatnak megfelelően megtörtént a bérleti szerződés megkötése.
Az adott esetben pedig ilyen kiutaló határozat nincs. A 34/1985. (VII. 1.) MT számú rendelet alkalmazásának ez okból sem lehet helye.
Az előadottakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletnek fellebbezéssel nem támadott rendelkezését nem érintette, a megfellebbezett rendelkezést viszont helybenhagyta. (Pf. III. 20 953/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás