GK BH 1987/449
GK BH 1987/449
1987.12.01.
A jogosult a kellő időben nem érvényesített szavatossági igénnyel azonos tartalmú kártérítést – egyéb feltételek mellett – csak akkor követelheti, ha a szolgáltatás átadására 1978. március 1. napja után került sor [1978. évi 2. sz. tvr. 13. §].
A felperes módosított keresetében szavatosság vagy kártérítés jogcímén áruházépülete hibáinak kijavítására és a felmerült költségei megtérítésére kérte kötelezni az alpereseket. Előadta hogy az épület átadása 1972. évben történt, a következő évben az épület két oldalán a falak szétváltak, amelyek ma már életveszélyesek. Az alperesekkel többször felvette a kapcsolatot a hiba megállapítására, de ezek eredményre nem vezettek.
A kivitelező I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes szavatossági igénye elévült, mert az épület átadására 1972. évben került sor. A felperes 1984-ben különböző munkákat rendelt meg, és csak ezt követően jelezte a szavatossági igényét.
A tervező II. r. alperes szintén elévülés miatt kérte a kereset elutasítását. Arra is hivatkozott, hogy a jogvesztés is bekövetkezett, mert a tízéves alkalmassági idő eltelt, valamint hogy a tervezés hibamentes volt.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a hibát 1973-ban észlelte, ennek ellenére szavatossági jogait nem érvényesítette még 1984. április 5-én kelt levelében sem a hiba kijavítását kérte, hanem megrendelte a munkák elvégzését és költségvetés elkészítését. Csak az 1986. március 12-i szemlén merült fel, hogy a felperes szavatossági jogait is érvényesítheti, és így a kereset benyújtására 1986. június 12-én került sor.
Az elsőfokú bíróság utalt a 11/1985. (VI. 22.) ÉVM-IpM-KM-MÉM-BkM sz. együttes rendeletre, valamint a Legfelsőbb Bíróság GK 41. sz. állásfoglalására. Megállapította, hogy a szavatossági igény elévült, és elkésettség miatt kártérítés sem követelhető. Ezért a felperes keresetét elutasította, és a felperest 9000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem folytatta le a bizonyítási eljárást teljes körben. A hiba az épület átvételét követően nem volt felismerhető, annak oka csak később derült ki. Az alperes nem hárította el magától a szavatossági igény teljesítését.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg. A felperes a fellebbezési eljárásban sem adott elő olyan tényeket, amelyek alkalmasak lennének az elsőfokú bíróság ténymegállapításainak megváltoztatására. A felperes csak állította, de nem bizonyította, hogy a hibát csak 1984. évben ismerte fel. Ezzel az előadásával a szakértői vélemény ellentétben áll, hiszen a felperes már 1982. októberében szakvéleményt szerzett be. E statikai szakvélemény megállapította, hogy az épületen repedések találhatók, ezeket állandóan figyelni kell, és ha szétnyílnak, azonnal meg kell kezdeni a helyreállítást. Arra is utalt, hogy addig is tilos a falakra újabb polcokat és újabb szerelvényeket rakni vagy nehéz súlyokat nekitámasztani.
Az elsőfokú bíróság tehát helyesen állapította meg azt, hogy a felperes a hibát már 1973-ban észlelte, ennek ellenére szavatossági igényét nem érvényesítette, és a szakvélemény beszerzését követően sem tett időben intézkedést a szavatossági jogainak érvényesítésére. Ehelyett az 1984 évben megrendelte a költségvetés készítését és a munka elvégzését. Az elsőfokú bíróság ezért törvényszerűen állapította meg, hogy a felperesi igény elévült.
Az ítélet indokai azonban részben tévesek. Az épület átadására 1972. évben került sor. A befejezés időpontjára tekintettel az ügy elbírálására az akkor hatályos 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. rendelet, illetőleg az 5/1968. (IV. 6.) ÉVM sz. rendelet rendelkezései az irányadók. Az építési szerződés alapfeltételeinek közzétételéről szóló 5/1968. (IV. 6.) ÉVM sz. rendelet 32. §-ának (1) bekezdése értelmében a szavatossági jog elévülésének ideje az építési-szerelési munkáknál az átadás-átvételi eljárás befejezésétől számítottan egy év, illetőleg alkalmatlanság esetén három év. Az elévülés kérdésénél azonban a Ptk. 326. §-ában foglaltakat is szem előtt kell tartani, mert ennek a (2) bekezdése szerint és a Legfelsőbb Bíróság GK 10. számla Kollégiumi állásfoglalása szerint is a gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződései körében a szavatossági igényt – amennyiben a jogosult azt menthető okból nem tudja érvényesíteni – az akadály megszűnésétől számított három hónapon belül akkor is érvényesítheti, ha az elévülési idő már eltelt vagy abból három hónapnál kevesebb van hátra. A felperesnek tehát az igényét legkésőbb az 1982. októberi szakvélemény beszerzését követő három hónapon belül érvényesítenie kellett volna. Ezzel szemben a felperes a keresetét csak 1986. június 12-én terjesztette elő. A felperes kereseti igénye tehát ezért évült el.
Az elsőfokú bíróság által felhívott GK 41. sz. állásfoglalás, amely az abban megjelölt feltételek mellett a szavatossági igénnyel azonos tartalmú kártérítési igény érvényesítését is lehetővé teszi, a perbeli esetre nem alkalmazható. A GK 41. sz. állásfoglalás csupán a Ptk. módosításáról szóló 1977. évi IV. törvény rendelkezéseinek alkalmazásával összefüggő ítélkezési gyakorlatot érinti. Az 1978. évi 2. sz. tvr. 13. §-a szerint ugyanis a törvénynek a hibás teljesítéssel kapcsolatos szavatossági jogokra és kártérítésre, valamint ezek érvényesítésének határidejére vonatkozó rendelkezései csak akkor alkalmazhatók, ha a szerződés teljesítése a törvény hatálybalépése után történt. A törvény pedig 1978. március hó 1. napján lépett hatályba (1978. évi 2. sz. tvr. 1. §-a), amikor még egyébként a kötelező alkalmassági időket megállapító rendelkezések sem voltak kiadva.
Ez utóbbiak azonban ennek az elsőfokú ítéletnek az érdemét nem érintik. (Legf. Bír. Gf. V. 30 376/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás