GK BH 1987/452
GK BH 1987/452
1987.12.01.
A szerződés nélkül végzett építési munka eredményeképpen az építtetőnél jelentkező jogalap nélküli gazdálkodás mértékét a piacon kialakult építési árak figyelembevételével kell megállapítani [Ptk. 361. §, 363. § (2) bek.; GK 36. sz.].
A felperes keresetet indított az alperes ellen 1 655 228 Ft és késedelmi kamata megfizetése iránt, mert az alperes nem fizette meg a részére végzett épület-felújítás díjának egy részét.
Az alperes elsősorban arra hivatkozott, hogy a felperessel a perbeli munkára szerződést nem kötött, egyébként pedig a 3 944 195 Ft összegű számlát 2 323 975 Ft-ra kollaudálta, ezért a felperes csak 1 620 220 Ft-ot követelhetne. Arra tekintettel, hogy a szerződést a perbeli munkára nem kötöttek, a felperes a követelt összegre nem tarthat igényt, csak költségeinek megtérítését igényelheti.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el. A szakértő megállapította, hogy a felperes az általa felszámított egységárakat a jogszabályban foglaltaknak megfelelően alkalmazta, és elszámolása a végzett munkával arányban áll.
Az alperes közölte, hogy a szakértői álláspontot elfogadhatatlannak tartja, és ismét hangsúlyozta, hogy mivel a perbeli munkára szerződés nem jött lére, a felperes csak a vagyoni előny visszatérítésére tarthat igényt. Arra tekintettel, hogy a perbeli munkák keretében megvalósított kéményépítés a szabványnak nem felel meg, a kéményeket 149 324 Ft ellenértékért újra kellett építeni, ezen összeg megfizetése iránt viszontkeresetet indított a felperes ellen.
A viszontkeresetre vonatkozóan a felperes azt adta elő, hogy a kéményeket a megvalósításkor érvényes előírások szerint és az alperes műszaki ellenőrének folyamatos ellenőrzése mellett építette meg.
A folytatólagos tárgyaláson a felperes módosította keresetét, és követelését, 1 645 229 Ft-ban és ennek késedelmi kamataiban jelölte meg. A tárgyaláson a felek között a viszontkereseti követelésre nézve egyezség jött létre, amely szerint a felperes a perbeli létesítmény új kéménytesteit kijavítja, és elvégezteti az ezzel kapcsolatban szükséges vizsgálatokat. Az egyezséget a bíróság jóváhagyta.
Az alperesnél jelentkező vagyoni előny összegének meghatározása érdekében a bíróság további szakértői bizonyítást rendelt el. Az újabb szakértő egyrészt a felperes árainak figyelembevételével, másrészt anélkül átlagos ár kiszámításával két különböző számítást végzett. Az első változat szerint az alperes gazdagodásának összege 3 622 218 Ft, a második változat szerint 2 345 908 Ft. Az alperes a szakvéleményre adott észrevételében közölte, hogy a második változatban meghatározott 2 345 908 Ft-os összeget elfogadhatónak tartja. Hivatkozott arra, hogy a felperesnek 2 082 068 Ft-ot már átutalt, ugyanakkor a felperes korábban 216 899 Ft összeget az alperes javára elismert. Ezek figyelembevételével a felperes követelését 46 945 Ft összegben elismerte.
A folytatólagos tárgyaláson a felperes bejelentette, hogy fenntartja 1 645 229 Ft megfizetése iránti keresetét, és hozzájárul 216 899 Ft beszámításához. Nem vitatta, hogy az alperes már 2 082 068 Ft-ot megfizetett. A tárgyaláson a szakértő kérdésre azt adta elő, hogy amennyiben a bíróság a szerződés létrejöttét állapítaná meg, úgy vállalkozói díjként a felperest 3 863 205 Ft illetné meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 323 255 Ft-ot és ennek késedelmi kamatát, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a bíróság a per adatai alapján azt állapította meg, hogy a felek között a lényeges kérdésekben való megegyezés hiánya miatt vállalkozási szerződés nem jött létre, ezért a jogvitát a Legfelsőbb Bíróság GK 36. sz. kollégiumi állásfoglalásában foglaltak szerint bírálta el. A gazdagodás mértékét a szakértői vélemény adatainak, illetőleg a peres felek érdekeinek számbavételével határozta meg a bíróság. Azt is figyelembe véve, hogy a felek között több éve fennálló szerződéses kapcsolatban a felperes mindig „vállalati” árait érvényesítette, az alperes a munka megrendelésekor számíthatott a felperes által követelt ellenérték megfizetésére. A bíróság megállapítása szerint tehát az alperes a végzett munkával arányosnak tartotta a felperes által alkalmazott árakat. Ennek alapján a szakértői véleményt a bíróság abban a változatban tartotta elfogadhatónak, amely szerint a felperes árképzése a mérvadó. A gazdagodás mértéke tehát 3 863 205 Ft összeget a 240 987 Ft vállalati haszonnal csökkentve 3 622 218 Ft-ban állapítható meg a bíróság álláspontja szerint. Ezt az összeget tovább kell csökkenteni az alperes által megfizetett, illetőleg a beszámítani kért összeggel, vagyis összesen 2 298 967 Ft-tal. Az alperes a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésében, illetőleg a 363. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében tehát 1 323 251 Ft-nak a felperes részére való megfizetésére köteles.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes, az alperes és a megyei ügyészség nyújtott be fellebbezést.
A felperes a fellebbezésében kérte az ítélet megváltoztatásával az alperes kötelezését 1 645 229 Ft és késedelmi kamata megfizetésére. Kifejtette, hogy álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a felek között vállalkozási szereződés nem jött létre.
Az alperes fellebbezésében kérte az ítélet megváltoztatásával az alperes által elért gazdagodás mértékének a szakértő első számítási módozata figyelembevételével való megállapítását. Kifejtette, hogy tévesnek tartja az elsőfokú ítélet indokolásában foglalt azon következtetést, amely szerint a felperes áraival, egységáraival, illetőleg árformájával kapcsolatban nem tett volna kifogást.
A főügyészség fellebbezésében indítványozta az ügyben további bizonyítás lefolytatását. Kifejtette, hogy az elsőfokú ítéletet megalapozatlannak tartja. Álláspontja szerint helyesen állapította meg a bíróság, hogy a szerződés nem jött létre, megalapozatlanul foglalt állást azonban a visszatérítendő vagyoni előny összegének meghatározása tekintetében. Szerinte a felperes a gazdagodás visszatérítéseként csak az elvégzett munkával felmerült tényleges költségeinek megtérítését igényelheti. Kifejtette, hogy álláspontja szerint bruttófedezet, árkockázati fedezet, továbbá a központi irányítás költsége nem számítható fel. Végül pedig azt is vizsgálnia kellett volna szerinte a bíróságnak, hogy az alperes a kémények elkészítésével gazdagodott-e. Indítványozta kiegészítő szakvélemény beszerzését.
A fellebbezési tárgyaláson a legfőbb ügyész képviselője a főügyészség fellebbezését fenntartotta.
A felperes fellebbezése nem alapos, az alperes és a főügyészség fellebbezése az alábbi értelemben alapos.
Az elsőfokú eljárás eredménye alapján az eljárt bíróság helyesen állapította meg, hogy a felek között nem jött létre szerződés. A fellebbezési eljárás adatai alapján is megállapítható volt, hogy a felek a szerződés lényeges feltételeiben – többek között a vállalkozói díjban – nem állapodtak meg.
Az elsőfokú bíróság a fentiek alapján az ügy elbírálásának alapjaként helyesen vette figyelembe a Ptk. 361. §-ában foglalt rendelkezéseket, az alperes gazdagodása mértékének meghatározása tekintetében azonban az elsőfokú ítélet megalapozatlan.
A perben vita tárgyát képezte többek között az, hogy a felperes a létesítmény kéményeinek megépítéséért követelhet-e ellenértéket, illetőleg hogy – a kémények nem megfelelő megépítésére tekintettel – az alperes gazdagodott-e a felperesi munka eredményével. A tényállás ebben a tekintetben tisztázatlan maradt, az eljárt szakértő nem is vizsgálta az ezzel kapcsolatos tényeket, illetőleg a felek erre vonatkozó álláspontjának megalapozottságát.
A gazdagodás mértékének meghatározása érdekében végzett számítás során a szakértő – a bruttófedezet kimunkálása körében – helytelenül vette figyelembe az előző évi helyett a tárgyévi mérlegadatokat, és ezen túlmenően a mérlegadatok helyessége sem volt vizsgálat tárgya. Erre az adott esetben azért is szükség lett volna, mert az ún. Épir. kalkuláció és a saját költségfeltételek szerint kalkulált összeg között egy millió forint nagyságrendű különbözet van, ami legalábbis magyarázatra szorulna. Helytelen volt továbbá, hogy a szakértő árkülönbözeti mutatót is számításba vett anélkül, hogy az árváltozások tényleges felmerülését vizsgálta volna, holott szerződés hiányában a felek árkülönbözeti mutató alkalmazásában sem állapodtak meg. A jogalap nélküli gazdagodás vizsgálatánál pedig csak tényadatokat lehet figyelembe venni, nem pedig olyan átalány-jellegű költségeket, amelyek – egyéb feltételek mellett – a vállalkozót a szerződés alapján végzett munka díjazásaként megilletik.
A fentieken túlmenően a gazdagodás mértékének meghatározása során annak figyelembevételével kell eljárni, hogy az alperes a per tárgyát képező munkát – a felperes által alkalmazott áraktól függetlenül – milyen ellenérték fejében végeztethette volna el, vagyis a piaci viszonyokat kell szem előtt tartani. A gazdagodás ugyanis abban áll, hogy az építtető értékhez jut, amelyért szerződéskötés esetében a piacon kialakult viszonyok mellett kellett volna térítést nyújtania. Ez nem feltétlenül azonos az Épir. szerint kalkulálható összeggel, de a felperes saját költségfeltételei szerint kialakított díjjal sem. A gazdagodás összegszerű kimunkálása során érvényesíteni kell azt a szempontot is, hogy a vállalkozói haszon a vagyoni előny visszatérítése keretében csak minimális mértékben jelentkezhet.
Rá kell még mutatni arra, hogy az ilyen ügyekben kialakult ítélkezési gyakorlatra nézve iránymutatást ad a GK 36. sz. állásfoglalás, amely szerint a gazdagodás mértékének megállapításánál nem lehet csupán a vállalkozói önköltségekre szorítkozni, és a Ptk. 363. §-ának (2) bekezdése szerint is az értéket kell megtéríteni, ha a vagyoni előnyt nem lehet természetben visszaszolgáltatni.
Az új eljárás keretében a fenti szempontokra kiterjedően szükséges a bizonyítás nagyobb terjedelmű kiegészítése a szakértő bevonásával, és az újabb bizonyítás eredménye alapján lehet az ügyben megfelelő határozatot hozni. (Legf. Bír. Gf. V. 30 111/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás