GK BH 1987/454
GK BH 1987/454
1987.12.01.
Az a körülmény, hogy a gazdálkodó szervezet a munkavégzést a jogszabályban meghatározott munkaszüneti napokon kívül is szünetelteti, nem mentesíti a gazdálkodó szervezetet attól, hogy gondoskodjék az ez idő alatt érkezett postai küldemények átvételéről [Pp 103. § (4) bek., 393. (1) bek.; 10/1973. (XII. 30.) IM sz. r.; GKT 4/1973. sz.].
A jogosult a kötelezett ellen 3994 Ft számlatartozás megfizetése iránt fizetési meghagyás kibocsátását kérte. Az elsőfokú bíróság 1986. december 22-én bocsátotta ki a fizetési meghagyást, és még ezen a napon postázta a kötelezett részére.
A kötelezett az 1987. január 12-én kelt ellentmondásában a követelés részbeni megfizetésére, továbbá a követelés elévülésére hivatkozott. Az 1987. január 13-án érkezett ellentmondást az elsőfokú bíróság – elkésettségére tekintettel – elutasította.
Az ellentmondást elutasító végzés ellen a kötelezett élt fellebbezéssel, Előadta, hogy a vállalatnál 1986. december 24. és 1987. január 4. között munkavégzés nem volt, így csak január 5-én vette kézhez a fizetési meghagyást. Ennek bizonyítására csatolta a fizetési meghagyásnak a vállalati érkeztető bélyegzővel ellátott másolatát. Álláspontja szerint ellentmondását a fizetési meghagyás kézhezvételétől számítva kellő időben terjesztette elő.
A fellebbezés nem alapos.
A Pp 393. §-ának (1) bekezdése szerint a fizetési meghagyás ellen a kötelezett a kézbesítéstől számított 8 napon belül élhet ellentmondással.
A gazdasági perekben a kézbesítésre vonatkozó 10/1973. (XII. 30.) IM sz. rendelet alapján a bíróság az iratokat a felek részére ajánlott küldeményként kézbesíti. A feladástól számított két napon belül a kézbesítést megtörténtnek kell tekinteni.
A fentiekre tekintettel a fizetési meghagyást – az 1986. december 22-én történt postára adást, a kétnapos postai kézbesítési határidőt, valamint az 1986. december 24. és 26. közötti munkaszüneti napokat figyelembe véve – 1986. december 27-én kell kézbesítettnek tekinteni. Ehhez képest a kötelezettnek az ellentmondást 1987. január 4-ig kellett volna előterjesztenie, ez a nap azonban vasárnap volt, így a 8 napos határidő – a Pp 103. §-ának (4) bekezdése alapján – 1987. január 5-én járt le.
A GKT 4/1973. sz. állásfoglalás szerint a vélelmezett két napos postai határidővel szemben bizonyítani lehet, hogy a kézbesítés nem az említett időpontban történt.
A kötelezett előadása szerint a fizetési meghagyást csak 1987. január 5-én vette kézhez, mert 1986. december 24. és 1987. január 4. között a vállalatnál a munkavégzés szünetelt.
Ez azonban nem jelenti annak bizonyítását, hogy a fizetési meghagyás postai kézbesítése nem történt meg a kétnapos határidőn belül, hanem csupán azt, hogy a kötelezett nem gondoskodott a munkavégzés szünetelése alatt címére érkezett küldemények átvételéről.
Az a körülmény, hogy a kötelezett az 1986. év végi és 1987. év eleji munkanapokat ledolgozta, s ezzel eltért a 3/1986. (II. 13.) ÁBMH rendelkezésben meghatározott munkarendtől – nem eredményezheti a kötelezett javára a Polgári Perrendtartásban megszabott határidők meghosszabbítását.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság – a Pp 259. §-a, illetve 253. §-ának (2) bekezdése alapján – helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak az ellentmondást elutasító végzését.
A kötelezettet azonban emiatt hátrány nem éri, mert a jogerős fizetési meghagyás ellen – a Pp 393. §-ának (5) bekezdése szerint – amennyiben a törvényi előfeltételek fennállnak, perújításnak van helye. (Legf. Bír. Gpkf. IV. 30 298/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás