MK BH 1987/456
MK BH 1987/456
1987.12.01.
Teljesítménybérben foglalkoztatott dolgozóval szemben az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján kiszabott, a személyi alapbér csökkentése fegyelmi büntetésnél a dolgozó munkabére öt százaléktól húsz százalékig terjedő részének levonását kell előírni [Mt. 55. § (1) bek. d) pont; Mt. V. 72. § (2) bek.].
A felperes gépkocsivezetőként dolgozik az alperes kirendeltségén.
A fegyelmi jogkör gyakorlója az 1986. március 27-én meghozott határozatával az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján egy hónap időtartamra 10 % keresetcsökkentés fegyelmi büntetéssel sújtotta. A fegyelmi határozat meghozatalára azért került sor, mert a felperes 1986. március 24-én – a munkaidő befejezése előtt – eltávozott a munkahelyéről, a menetokmányokat pedig oly módon állította ki, mintha a teljes munkaidőt ledolgozta volna.
A felperesnek a fegyelmi határozat hatálytalanítására irányuló kérelmét a munkaügyi döntőbizottság elutasította.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében megismételte a kérelmében előadottakat. Arra hivatkozott, hogy korábban kezdte a munkát, ezért azt korábban fejezte be.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét, és a munkaügyi döntőbizottság határozatát azzal a módosítással hagyta helyben, hogy a 10 % bércsökkentés egy hónapra, a személyi alapbérre vonatkozik.
Az ítélet indokolása szerint a felperes magatartása vétkes kötelezettségszegés, ezért a fegyelmi felelősségre-vonása indokoltan történt. A dolgozónak ugyanis a munkaidő alatt a kijelölt helyen kell tartózkodnia és munkát végeznie. A fegyelmi jogkör gyakorlója és az eljárt munkaügyi döntőbizottság a felperes körülményeit és korábbi kifogástalan munkavégzését megfelelően értékelte, amikor egy hónapra 10 % munkabércsökkentés fegyelmi büntetést szabott ki. A munkáltató a fegyelmi határozatában keresetcsökkentést jelölt meg. Ezt a fegyelmi büntetést a Munka Törvénykönyve nem ismeri.
Fegyelmi vétség esetén az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében személyi alapbércsökkentést is ki lehet szabni. A gépkocsivezető személyi alapbére – attól függetlenül, hogy elszámolása a teljesítmény figyelembevételével történik – megállapított, ezért a fegyelmi büntetés végrehajtásánál is ezt az összeget kell figyelembe venni.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletének a munkaügyi döntőbizottság határozata módosítására vonatkozó része ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helytállóan utalt a munkaügyi bíróság arra, hogy a felperes személyi alapbérét az alperes attól függetlenül állapította meg, hogy elszámolása a teljesítmény figyelembevételével történt. A munkaszerződésben ugyanis a személyi alapbért akkor is meg kell határozni, ha a dolgozó munkája után járó bér megállapításánál nem személyi alapbért, hanem a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott teljesítménybért határoztak meg.
Tévedett azonban a munkaügyi bíróság, amikor ebből azt a következtetést vonta le, hogy a fegyelmi büntetés kiszabásánál csak a személyi alapbért lehet figyelembe venni. Az Mt. V. 72. §-ának (2) bekezdése értelmében az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerinti büntetés kiszabásánál a nem a személyi alapbér alapulvételével díjazott teljesítménybéres dolgozó munkabéréből 5 %-tól 20 %-ig terjedő rész vonható le legfeljebb egy évre. Az Mt. V. 72. §-ának (2) bekezdése tehát lehetőséget ad arra, hogy teljesítménybérezés esetén a büntetés a tényleges keresethez igazodjon.
Az ügy irataiból megállapítható, és a jogerős ítélet is tartalmazza, hogy a felperes gépkocsivezető elszámolása a teljesítménye figyelembevételével történt. Következésként a fegyelmi jogkör gyakorlója által kiszabott bércsökkentés az Mt. V. 72. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a teljesítménybérre vonatkozik, és ezért téves jogi álláspontra helyezkedett a munkaügyi bíróság, amikor a munkaügyi döntőbizottság határozatát e részében megváltoztatta. (M. törv. II. 10 331/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás