MK BH 1987/458
MK BH 1987/458
1987.12.01.
A jövedelemérdekeltségű üzletben dolgozók leltárhiányért való felelőssége csak abban az esetben állapítható meg, ha az üzlet elszámoltatása évenként naptári fordulónappal, beszerzési áron történik, és ennek alapján megállapítható, hogy a beszerzési árhoz képest az árbevétel összege kisebb [57/1982. (X. 22.) MT sz. r. 2. §; 18/1982. (X. 22.) BkM sz. r. 4. § (2) bek.; 7004/1985. (KÉ. 19.) BkM sz. Irányelv 5., 7/c. pont].
Az alperesek, valamint a perben nem szereplő D. M-né 1984. január hó 1-jétől jövedelemérdekeltségű rendszerben üzemeltették a felperes tanboltját.
A vállalattal kötött megállapodás szerint az üzletet ár-megállapítási jogkör illette meg, az előírt árrés minimuma 8,82 %, maximuma 9,62 %, átlaga 9,27 % volt. A megállapodás 7. pontja szerint az üzlet eredményét az év elteltével kellett megállapítani, az alpereseket az alapbéren felüli juttatások erejéig az esetleges leltárhiányért anyagi felelősség terhelte.
A jövedelemérdekeltségbe bevont D. M-né munkaviszonya év közben megszűnt, ezért a felperes 1984. június 4-én leltározást tartott az üzletben. Ennek során 114 810 forint többlet-árrést állapított meg, ami az alperesek eredményes működését jelezte. Jelezte egyúttal azt is, hogy az üzlet leltár szerinti árukészlete – a többlet-árrés miatt – beszerzési áron 50 382 forinttal meghaladja a könyv szerinti árukészletet. Ezt az összeget a felperes az 1984. augusztus 1-3-i áruforgalmi jelentésen az egységre többletként terhelte.
Az 1985. január 2. és 3. napján felvett ellenőrző leltározáskor, amely kizárólag az 1984. június 4-től 1984. december 31-ig terjedő leltáridőszakra terjedt ki, a felperes 40 409 forint többlet-árrést és ennek függvényében 44 318 forint leltárhiányt állapított meg. A bolt árbevétele ebben az időszakban ennyivel maradt el a könyv szerinti fogyás minimális árrés-szinttel növelt értékétől.
A leltári árukészlet ugyanakkor a könyv szerinti készlethez képest 124 592 forint hiányt mutatott.
A felperes igazgatója az 1985. március 1-jén hozott határozatával a leltáridőszakban keletkezett 40 395 forint leltárhiány és annak 1985. január 1-jétől a kifizetés napjáig járó 8 % kamata megfizetésére kötelezte az alpereseket az alapbérükön felül járó juttatásból.
Az alpereseknek a leltárhiány megtérítése alól történő mentesítés iránt előterjesztett kérelmére a munkaügyi döntőbizottság 20 197 forintra mérsékelte a marasztalás összegét. Döntését azzal indokolta, hogy az alperes az év során jelentős eladói létszámhiánnyal voltak kénytelenek dolgozni, továbbá a jövedelemérdekeltségi feltételek kalkulációjában a felperesek a korábbi szokásos 0,75 % kálókulcs helyett csupán 0,55 % kálókulcsot alkalmazott.
A határozat megváltoztatása ellen a munkáltató nyújtott be keresetlevelet a munkaügyi bírósághoz az eredeti marasztalási összeg hatályban tartása érdekében. Álláspontja az volt, hogy a döntőbizottság által figyelembe vett tényezők a leltáreredményt érdemben nem befolyásolják.
Az alperesek a kereset elutasítására irányuló kérelmüket azzal indokolták, hogy az évközi leltározás nélkül a bolt egész éves eredménye nem mutatott volna leltárhiányt.
A munkaügyi bíróság ítéletével megváltoztatta a döntőbizottság határozatát és az alpereseket 40 395 forint megfizetésére kötelezte.
Tényként állapította meg, hogy az évközi leltározás során a minimális árrés 0,80 %-kal meghaladó többlet-árrés mutatkozott, amely összegszerűségében 50 382 forint leltártöbbletet eredményezett. Az év végi leltározás ugyancsak a jogszabály rendelkezéseinek megfelelően történt, az ekkor mutatkozó 40 395 forint hiányt az alperesek a módosított 4/1968. (III. 11.) BkM számú rendelet 11. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel kötelesek megtéríteni. Az alperesek által hivatkozott létszámhiány, illetve kálókulcs módosulás nem szolgálhat alapul a megtérítési kötelezettség mérséklésére.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A perben a munkaügyi bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy ár-megállapítási jogkörrel rendelkező, jövedelemérdekeltségű üzlet esetében lehetséges-e az üzlet egy évre tervezett gazdasági és ezzel szorosan összefüggő leltáreredményét két, egymástól elkülönített időszakra megállapítani, illetőleg az évközi – 1984. júniusi – árrés-többlet leltártöbbletként volt-e az üzletre terhelhető.
Az egyes kereskedelmi egységek jövedelemérdekeltségű üzemeltetéséről szóló, a 22/1985. (IV. 20.) MT számú rendelettel módosított 57/1982. (X. 22.) MT számú rendelet 2. §-ának (1) bekezdése szerint jövedelemérdekeltségű az az üzlet, ahol a vezető a gazdálkodó szervezet által meghatározott önállósággal irányítja az áruforgalmat és a gazdálkodást, továbbá az üzleti gazdálkodás eredményéből a vezető és a jövedelemérdekeltségű üzemeltetésre vállalkozó dolgozók – a munkabéren felül is – közvetlenül részesednek. A (2) bekezdés értelmében az üzlet jövedelemérdekeltségébe vont dolgozóinak körét – a jogszabály keretei között – az arra vállalkozók közül a gazdálkodó szervezet jelöli ki, és az üzemeltetés feltételeiben velük megállapodik.
A rendelet végrehajtásáról szóló, a 4/1985. (IV. 20.) BkM számú rendelettel módosított 18/1982. (X. 22.) BkM számú rendelet 4. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a gazdálkodó szervezet az üzlet részére eredménykövetelményt határoz meg. Ennek tartalmát és számítás módját a megállapodásban rögzíti.
A peres felek a jogszabály előírásainak megfelelően kötöttek egymással megállapodást a perbeli egységnek jövedelemérdekeltségű rendszerben való üzemeltetésére 1984. január 1-jétől 1988. december 31-ig.
A megállapodás 6. pontja 1984-től kezdődően minden évre érvényes viszonylatban határozott meg eredménykövetelményt az üzlet 100 forint árbevételére eső nyeresége 3,62 %-ában.
A megállapodás 7. pontja szerint az üzlet eredményét évenként kell megállapítani.
Az eredménykövetelmény teljesítésének pontos megállapítása csak a készletek teljes körű és azonos időpontban végrehajtott leltározásával lehetséges, ezért az üzleti eredmény végleges elszámolását egybe kell kötni a záró-leltár felvételével és elszámolásával. Az évközi, egyéb okból felvett készletfelmérések (árváltozás, betörés, vagyonvédelmi okok stb. miatt) a jövedelem-elszámolástól függetlenek, kivéve, ha változik az üzlet vezetőjének vagy jövedelemérdekeltségbe vont helyettesének a személye [7004/1985. (KÉ. 19.) BkM számú Irányelv 5. pontja].
A felek által a jogszabálynak megfelelően megkötött megállapodásból következik, hogy az alperesek leltárhiányért való felelőssége csak akkor jöhet szóba, ha leltári elszámoltatásuk évenként naptári fordulónappal, beszerzési áron történik, és ennek alapján megállapítható, hogy a beszerzési árhoz képest az árbevétel összege kisebb. Ennek kiszámítási módját a már hivatkozott Irányelv 7/c pontja tartalmazza.
Ez azt jelenti a perbeli esetben, hogy leltáridőszaknak az 1984. január 1-jétől 1984. december 31-ig tartó időszakot kell tekinteni, mert 1984. júniusában D. M-né munkaviszonyának megszűnésével nem változott meg a jövedelemérdekeltségbe vont üzlet vezetőjének, illetve helyettesének a személye.
A munkaügyi bíróságnak igazságügyi könyvszakértő bevonásával kell tisztáznia, hogy az alperesek leltári elszámoltatása a már kifejtettek alapján megfelelően történt-e. (M. törv. II. 10 129/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás