PK BH 1987/46
PK BH 87/02/46
1987.02.01.
I. Jogerős ítéletben megállapított tartásdíjnak magán-megállapodással történt mérséklése esetén a csökkentett összeg erejéig letiltás kibocsátásának helye van. [Vht 9. §, 10. § (1) bek. a) pont].
II. A végrehajtási eljárás során is nem alakszerű megjelölésük, hanem a tartalmuk szerint kell megítélni a felek jognyilatkozatait [Vht 114. §; Pp 3. § (1) bek.]
Az elsőfokú bíróság az 1983. május 11. napján kelt ítéletével kötelezte az adóst, hogy az 1978. január 6-án született Heléna utónevű gyermek tartására fizessen meg a végrehajtást kérőnek 1982. október 1-től havi 1400 forintot. A másodfokú bíróság az 1983. június 13-án kelt ítéletével helyes indokai alapján hagyta helyben az elsőfokú ítéletet. A végrehajtást kérő kérelmére a bíróság 1984. március 2-án az adós ellen letiltó végzést bocsátott ki.
A végrehajtást kérő 1984. március 16-án kérelmet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz, amelynek tartalma szerint: „mai napon megegyezést kötöttünk, hogy mindenkori keresetének 20 %-át, de legkevesebb havi 700 forintot bocsát rendelkezésemre, amely összeget munkaadó küld címemre. – 1984. január 1-től rendezve az 1984. január, február, március hónap”. A kérelmet az adós is aláírta.
A bíróság a beadványt végrehajtás megszüntetésére irányuló kérelemnek tekintette, és a Vht 45. §-a alapján a letiltó végzéssel elrendelt végrehajtást megszüntette.
A végrehajtást kérő az 1985. január 2-án kelt beadványában előadta, hogy az adós fizetési kötelezettségének csak rendszertelenül tesz eleget, egyes hónapokban 700, más hónapokban csak 500 forint gyermektartásdíjat küld a részére. Közölte az adós munkáltatójának címét, és kérte a gyermektartásdíj letiltását.
Az elsőfokú bíróság tárgyaláson kívül meghallgatta a végrehajtást-kérőt, aki az 1985. április 29-én felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint az adós mindenkori keresete 20 %-ának, de legalább havi 700 forint alapösszegnek a letiltását kérte az adós munkabéréből, az 1984. március 16-án kötött megállapodásukra tekintettel.
Az elsőfokú bíróság 1985. április 29-én letiltó végzést bocsátott ki az adós munkáltatójához, amelyben gyermektartásdíj címén letiltotta az adós mindenkori jövedelmének 20 %-át, de legkevesebb, havi 700 forint alapösszeget, ezen felül az adóst már terhelő 1100 forint hátralékot.
Az adós fellebbezése alapján a másodfokú bíróság a letiltó végzést hatályon kívül helyezte, és felhívta munkáltatóját, hogy a levonást azonnal szüntesse meg.
A végzés indokolása szerint „a felek 7. sorszámú magán-megállapodása a Vht 9. §-ában foglaltakra figyelemmel nem tekinthető olyan végrehajtható okiratnak, amelynek alapján a végrehajtás elrendelésének lett volna helye. Ezért az elsőfokú bíróság 11. sorszám alatti letiltó végzését a másodfokú bíróság a Pp. 258. §-ának (1) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a Vht. 28. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel a munkáltatót a végrehajtás megszüntetéséről értesítette”.
Rámutatott a másodfokú bíróság arra is, hogy fellebbezési kérelmét, tartalmát tekintve a gyermektartásdíj leszállítása iránti keresetnek kell tekinteni, ezért „peres számra kell iktatni, és azt gyermektartásdíj mértékének leszállítása iránti keresetként kell elbírálni”.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1979. évi 18. sz. tvr. (a továbbiakban: Vht) 114. §-a értelmében a Vht-ben külön nem szabályozott kérdésekben a Pp. rendelkezései az irányadók. A Pp. 3. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. Az 1984. március 16-án kelt, 7. sorszámú felperesi kérelmet ennek megfelelően nem lehetett volna végrehajtás megszüntetésére irányuló kérelemnek tekinteni, mert abban a végrehajtást kérő az adóssal közösen meghatározott, alacsonyabb alapösszegű gyermektartásdíjnak a munkáltató útján történő megfizetését kérte.
A végrehajtást kérő 7. sorszámú beadványának helyes értelmezése szerint a felek csak abban állapodtak meg, hogy a jogerős ítélettel megállapított gyermektartásdíj fizetési kötelezettség mértékét az adós keresetének 20 %-ára, de legalább havi 700 forint alapösszegre szállítják le. A jogerős ítélet tehát ilyen, módosított tartalommal van hatályban, ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a kérelemnek megfelelően a letiltó végzést az adós minden bérjellegű és egyéb juttatásának 20 %-ára, de legkevesebb havi 700 forint alapösszegre kibocsátotta.
A végrehajtást kérő tehát az adóssal kötött megállapodásra tekintettel a jogerős ítéletben a javára megállapított gyermektartásdíjnál alacsonyabb összegre kérte a végrehajtás elrendelését. Ezért tévedett a másodfokú bíróság, amikor a Vht. 9. §-ára hivatkozva a felek magán-megállapodását nem tekintette végrehajtható okiratnak. A Vht 10. §-ának a) pontja alapján a felperes kérelmére a letiltó végzést a felek által módosított, amennyiben pedig a bíróság ezt nem tartotta joghatályosnak, a bíróság által meghozott jogerős ítélet eredeti tartalmának megfelelően kellett volna kibocsátani. A végrehajtási kérelem elutasítása, illetőleg a letiltó végzés hatályon kívül helyezése tehát törvénysértő volt.
Az adós fellebbezése tartalmilag valóban a jogerős ítélet megváltoztatására irányult, ezért a másodfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy azt a fizetési kötelezettség mértékének leszállítása iránti keresetként kell elbírálni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság által kibocsátott letiltó végzést helybenhagyta. Felhívta az adós munkáltatóját, hogy az adós illetményeiből a levonásnak az elsőfokú bíróság letiltó végzése szerint tegyen eleget. (P. törv. II. 20 503/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás