GK BH 1987/50
GK BH 87/02/50
1987.02.01.
Ha a megrendelő ún. általános elállása esetében a szállítót azáltal érte károsodás, hogy rövidlejáratú hitel útján biztosított forgóeszközeit a szerződés teljesítése érdekében bizonyos ideig lekötve kellett tartania, jogszerűen követelheti a megrendelőtől az ez idő alatt felmerült hitelkamat megtérítését [Ptk 381. § (1) bek.].
A felek 1984. április 25-én 4 db Zetor traktor szállítására 250 100 Ft/ db vételáron, 1984. III. negyedévi teljesítési határidővel szerződést kötöttek. A szerződés szerint a szállító a teljesítés helyét a készre jelentés időpontjában közli, a gépek elszállításáról a megrendelő gondoskodik. A szállító felperes a traktorokat a beavatkozó közreműködésével szerezte be, aki azok szállítására az egyik AGROKER Vállalattal szerződött. A felperes 1984. május 3-i telexében arról értesítette az alperest, hogy a 4 db traktor május 9-én átvehető. Egyben arról is tájékoztatást kért, hogy feladja-e azokat az alperes részére vasúti fuvarozással. Az alperes május 7-i választelexében a traktorok vasúti feladását kérte Miskolc állomásra. Erről a felperes még aznap értesítette a beavatkozót. Az alperes a felpereshez május 21-én érkezett levelében arra hivatkozva, hogy a pénzügyi és szállítási feltételek meghatározása számára nem megfelelő, elállt a szerződéstől. Ezt a felperes június 13-án közölte a beavatkozóval, ekkor azonban már a gépeket feladták T. állomásra. Ezt követően az alperes a traktorokat visszaküldte, a MÁV pedig azonnali inkasszóval leemelt a számlájáról 12 705 Ft fuvarköltséget, melyet az alperes sikertelenül kísérelt meg a felperestől, illetve a beavatkozótól beszedni. A beavatkozó a gépek 946 068 Ft ellenértékét 1984. június 5-én kifizette az AGROKER Vállalatnak, aki azokat csak 1985. márciusában vásárolta vissza, és a vételárat március 28-án fizette ki. A beavatkozó rövidlejáratú hitelekből gazdálkodik, melynek kamatkulcsa évi 13 %.
A felperes kártérítésként 101 975 Ft-ot fizetett a beavatkozónak, keresetében ennek az összegnek a megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy indokolatlan volt a beavatkozó részéről kártérítés címén hitelkamat felszámítása, mivel minden gazdálkodó szervezet lényegében hitelből gazdálkodik. A felperes a szállítás előzetes időpontjáról nem értesítette, a küldemény T. állomásra érkezett, ahonnan csak magas fuvardíj ellenében lehetett volna elszállítani.
A beavatkozó az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Előadta, hogy a gépek újbóli értékesítéséig pénzeszköze le volt kötve, azt nem fektethette be olyan egyéb jövedelmező ügyletekbe, amelyek hasznából a hitelkamat megtérülhetett volna.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a beavatkozónak az alperes elállása következtében kára nem keletkezett, többlethitelt nem kellett felvennie. A hiteltörlesztés ütemén és a kamatterheken nem változtat az a tény, hogy a gépeket mikor értékesítette. Nem bizonyította a beavatkozó, hogy pénzeszközének lekötése miatt milyen konkrét ügylettől, illetve ezzel kapcsolatban milyen haszontól esett el. Mindebből arra a következtetésre jutott, hogy a felperes tartozatlanul fizetett, ezért azt nem háríthatja át az alperesre. Arra is kitért az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában, hogy amennyiben mégis keletkezett volna kár, az a felperes sorozatos mulasztására vezethető vissza, aki nem értesítette kellő időben a beavatkozót az alperes elállásáról.
Az ítélet ellen a felperes és a beavatkozó fellebbezett. Mindketten az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását kérték.
A felperes arra hivatkozott, hogy nem követett el mulasztást, az alperes válasznyilatkozata után intézkedett a gépek beszerzéséről. Az alperesnek tudomása volt arról, hogy a gépeket már megrendelték, és elállásával kárt okoz. Ennek bizonyítására csatolta annak a telexnek a másolatát, amelyet az alperes május 7-én küldött részére.
A beavatkozó ugyancsak arra hivatkozott, hogy a felperes megfelelően tájékoztatta az alperest a traktorok átvételének feltételeiről. Megismételte azt a korábbi előadását, hogy kára pénzének lekötéséből származik, a lekötés időtartamának bizonyítására számlamásolatokat csatolt. Utalt arra is, hogy a gépek a beavatkozó készletében voltak, emiatt a kamaton felül egyéb költségei is felmerültek.
A fellebbezések alaposak.
Az elsőfokú bíróság – a bizonyítékok hiánya miatt – részben tévesen állapította meg a tényállást, és az abból levont jogi következtetése sem helytálló.
A perben becsatolt telexmásolatokból – az alperes tagadásával szemben – megállapítható, hogy a felperes május 3-án értesítette az alperest a gépek átvételének helyéről és időpontjáról. Erre válaszolva, május 7-i telexében az alperes a gépek vasúton történő feladását kérte.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a beavatkozót az alperes elállásáról csak késedelmesen értesítette. Ennek a ténynek azonban legfeljebb a szállítási költségek viselésére lehet kihatása, az ugyanis a per irataiból egyértelműen megállapítható, hogy a beavatkozó a szerződést a perbeli traktorokra már az alperes elállása előtt megkötötte.
Az alperes a Ptk 381. §-ának (1) bekezdése alapján – a felperes kárának megtérítése mellett – jogosult volt a szerződéstől elállni. Ezért azt kellett vizsgálni, hogy az alperes elállásával okozati összefüggésben keletkezett-e a felperesnek, illetve a beavatkozónak kára. A beavatkozó által a fellebbezési tárgyaláson mellékelt okiratok és számlamásolatok alapján megállapítható volt, hogy a beavatkozó a szerződést az AGROKER Vállalattal május 9-i szállítási határidővel megkötötte, és a vételárat részére június 5-én kifizette. Az is bizonyítást nyert, hogy ezt követően – önhibáján kívül – csak 288 nap múlva jutott hozzá ismét a gépek ellenértékéhez. Ez alatt az idő alatt a lekötött pénzösszeggel nem gazdálkodhatott, annak forgása szünetelt, melynek hiánya a beavatkozó gazdálkodására nyilvánvalóan negatív hatással járt. Ilyen körülmények között a beavatkozó olyan összegű kártérítésre jogosult, amellyel teljes anyagi kárpótlása biztosított. Kárának reparálására a lekötött pénzeszköze után fizetendő évi 13 % kamat, valamint 1 % kezelési költség alkalmas. Mivel a felperes ezt az összeget a beavatkozónak megfizette, a Ptk 381. §-ának (1) bekezdése alapján jogosan hárította át az alperesre.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperest a kereset szerint marasztalta. (Legf. Bír. Gf. I. 31 663/1985. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás