GK BH 1987/52
GK BH 87/02/52
1987.02.01.
Mezőgazdasági termékértékesítési szerződés keretében, ha a hatósági árrendelkezés a felek megállapodása esetére enged az ártól bizonyos eltérést, ehhez a felek egybehangzó akarat-kijelentésére vagy ennek hiányában kifejezetten ráutaló magatartására van szükség [Ptk 205. § (1) és (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 151 118 Ft-ot és az ezt kitevő részösszegeknek különböző időpontoktól a kifizetésig számított évi 20 %-os kamatait, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felek 1984. május 23-án mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötöttek, amelynek alapján a felperes étkezési őszibúza-vetőmagot szállított különböző időpontokban az alperesnek. A felek a vételárban nem állapodtak meg, a vetőmagnak ugyanis a szerződéskötés időpontjában még nem volt ismert hatósági ára. Az árváltoztatás után, 1984. július 9-én a felperes levelet intézett az alpereshez, amelyben közölte a vetőmag árát és azt, hogy ezt a hatósági árat a I/6/1984. (AT 26.) MÉM számú közlemény adta lehetőségek alapján 10 %-os felárral megemeli. Ezt a levelet az alperes nem kapta meg. A felperes beszedési megbízásait kifogásolta, és az ott közölt összeget 10 %-os csökkentéssel fizette ki. A felperes 1985. október 10-én kelt levelében ismételten tájékoztatta az alperest az általa alkalmazott felárról. Az alperes ezt a levelet átvette, arra nem válaszolt, a felperes által szállított vetőmag árát azonban ezt követően is felár nélkül egyenlítette ki.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felek nem állapodtak meg ugyan a vetőmag árában, a felperes 1985. október 10-én kelt leveléből azonban az árról az alperes tudomást szerzett. Az ott közölt árat nem kifogásolta, a felperes által szállított vetőmagot azonban átvette. Ezzel olyan ráutaló magatartást tanúsított, amelyet a bíróság úgy értékelt, hogy elfogadta a felperes által közölt felárat is az 1984. október 10-ét követő időszakban leszállított vetőmagok vonatkozásában.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Álláspontja szerint magatartása nem értékelhető úgy, mintha hozzájárult volna a felperes által közölt felár alkalmazásához. Kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását. A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte annak indokai alapján.
A fellebbezés alapos.
A peres felek előtt a szerződéskötéskor ismert volt, hogy az őszibúza-vetőmag ára hatósági árkategóriába tartozik, és hogy annak közlése a szerződéskötést követő időpontban történik meg. A hatósági ár alkalmazása a felek számára kötelező, attól csak jogszabály rendelkezése alapján és az abban meghatározott mértékben térhetnek el. A perbeli szerződés tehát a felek között – megkötésének időpontjában – úgy jött létre, hogy az alkalmazandó ár a későbbi időpontban ismertté váló hatósági ár lesz.
A hatósági árközlés lehetőséget adott a feleknek arra, hogy a közölt ártól 10 %-os mértékben akár felfelé, akár lefelé eltérhetnek. Az árban való megállapodás a szerződés lényeges feltétele. A Ptk 205. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre, míg a (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniok olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez.
A felperes nem hatóság, nincs a felek között alá- és fölérendeltségi viszony. A felperes tehát, ha a jogszabály engedélye alapján a hatósági ártól felfelé el kívánt térni, köteles lett volna az ebben való megállapodást az alperessel kezdeményezni. A felperes levélbeli közlése az általa helyesnek tartott árról a felek megállapodását nem helyettesítheti.
Ebből következik, hogy a peres felek a perbeli vetőmag hatósági árától eltérő árban nem állapodtak meg. Az a tény, pedig, hogy a felperes árközlő levele után az általa szállított vetőmagot az alperes továbbra is átvette, csupán azt jelenti, hogy a szerződés teljesítéséhez ragaszkodik. Az alperes sem a felperes árközlése előtt, sem utána nem tanúsított olyan magatartást, amelyből okszerűen az következnék, hogy a felperes által alkalmazni kívánt felár fizetéséhez hozzájárult volna. A felperes beszedési megbízásait az alperes az árközlő levél átvétele után is éppen a felár miatt kifogásolta. Mivel az utaló magatartásnak mindig az adott lényeges feltételre kell utalnia, és az alperes magatartása a felperes által alkalmazni kívánt felár vonatkozásában mindvégig elutasító volt, a felperesnek a felár megfizetésére irányuló követelése alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján a fellebbezés keretei között megváltoztatta. (Legf. Bír. G f. II. 30 019/1986. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás