GK BH 1987/54
GK BH 87/02/54
1987.02.01.
A megrendelő a pótmunka ellenértékét akkor is köteles megfizetni, ha elzárkózott a szerződés megfelelő módosításától [Ptk 361. § (1) bek.].
A felek között 1984. február 22-én alvállalkozási szerződés jött létre elektromos felújítási munkálatokra 2 152 000 Ft díj kikötésével.
A szerződés teljesítése kapcsán az összes érdekelt közreműködésével tartott egyeztetésen felmerült az alvállalkozói szerződésben kikötött vállalkozói díj összegének módosítása iránti igény, a megrendelő alperes azonban ehhez nem járult hozzá, így a szerződés módosítása nem történt meg.
A felperes a munkát elvégezte, a vállalkozói díjat leszámlázta. Az alperes a szerződésben szereplő vállalkozói díjat a felperesnek megfizette, az ezen felül követelt 648 000 Ft fizetése elől azonban elzárkózott.
A felperes a keresetében a Ptk 206. §-ának (1) és (2) bekezdésére hivatkozással a vállalkozói díj összegének módosítását kérte, valamint azt, hogy a bíróság kötelezze az alperest, a különbözetet képező 648 000 Ft vállalkozói díj és járulékai megfizetésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a szerződés nem esik szerződéskötési kötelezettség körébe, így a szerződésmódosítás bírói úton nem lehetséges. A kikötött vállalkozói díjat a felperes megkapta, többre nem tarthat igényt. Egyben 535 774 Ft és járulékai erejéig viszontkeresetet terjesztett elő azzal az indokkal, hogy ilyen összegű villanyszerelési munkát ő végzett el a felperes helyett.
A felperes a viszontkereset elutasítását kérte. Azt adta elő, hogy helyette a felperes semmiféle elektromos munkát nem végzett. Hivatkozott arra, hogy átalányáron szerződött ugyan, de a szerződésben kikötött munkákon kívül olyan többlet- és pótmunkákat is végzett, amelyek ellenértékét az átalányár nem tartalmazza, így ezek díjára az átalányáron felül is jogosan tart igényt.
Az alperes vitatta, hogy többlet- és pótmunkát végzett a felperes.
A bíróság a tényállás tisztázása érdekében tanúkat hallgatott ki, akik vallották, hogy kizárólag a felperes végzett az építkezésen elektromos szerelési munkát, az alperes nem, és nem végzett a felperes többlet- vagy pótmunkát sem. A felperes a szerződésen kívül is végzett ugyan munkát, erre azonban a beruházó közvetlen megrendelése alapján került sor. A vállalkozói díjat a beruházótól meg is kapta. A perbeli számlákban ez az összeg nem szerepel, az csak a szerződés szerinti munkákat tartalmazza.
Az alperes utóbb viszontkeresetétől elállt, e vonatkozásban a bíróság a pert megszüntette.
Az elsőfokú bíróság ezt követően hozott ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes nem végzett többlet- és pótmunkát az alvállalkozói szerződés keretében, és számlái sem tartalmaztak többlet- és pótmunka-tételeket. A szerződésben meghatározott vállalkozói díjat pedig az alperes kifizette. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és az alperest a kereset szerint kérte marasztalni. Utalt arra, hogy indokolatlan volt az alperes szerződésmódosítást elutasító magatartása. Megismételte, hogy pót- és többletmunkákat is végzett. Arra utalt, hogy a szerződés alapját képező költségvetés több tétele „nem volt beköltségelve” az anyag és a díj ismeretének hiányában. Hivatkozott arra, hogy az alperessel tartós jogviszonyban volt, így a szerződést követően beállott körülmény folytán a szerződés módosítható.
A fellebbezési tárgyaláson a felperes előadta, hogy kizárólag a pótmunkák ellenértékét igényli. Előadta, hogy a szerződés alapját képező költségvetésben bizonyos munkák nem voltak „költségelve”. Ezekről jelenleg nincs ugyan külön kimutatása, de a becsatolt naplókból és a szerződésből az adatok megállapíthatók.
A fellebbezés alapos.
Elsősorban rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felek átalányáras szerződést kötöttek, az átalányáras szerződés tartalékkeretet is tartalmaz, amely az esetleg felmerülő többletmunkák fedezetéül szolgál. A felperes tehát – amennyiben végzett is többletmunkát – ezért díjazást nem követelhet.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét többek között azzal a téves indokkal utasította el, hogy a perbeli szerződés nem tartozik a szerződéskötési kötelezettség körébe, így a bíróságnak a szerződés módosítására nincs joga, lehetőség van ugyanis a szerződés más jogszabályon alapuló módosítására is. Ettől függetlenül azonban a felperest átalányáron kötött szerződés esetében is megilleti az általa ténylegesen elvégzett pótmunkák ellenértéke, hiszen ellenkező esetben az alperes a felperes rovására jogalap nélkül jutna vagyoni előnyhöz. A Ptk 361. §-ának (1) bekezdése alapján viszont ezt az előnyt köteles visszatéríteni.
Vizsgálandó lett volna ezért az elsőfokú eljárásban az a kérdés, hogy valóban végzett-e pótmunkát a felperes. Ennek vizsgálata érdekében elsősorban kötelezni kellett volna a felperest arra, hogy csatolja be a vonatkozó költségvetést, kimunkálva abból mindazokat a tételeket, amelyek vonatkozásában állítja, hogy azok nem voltak „költségelve”, illetőleg mindazokat a munkákat részletezze, amelyek ellenértéke címén a perbeli összeget követeli. Csak ennek birtokában lehet vizsgálat tárgyává tenni azt, hogy a felperes által megjelölt munkák valóban pótmunkák-e, azokat a felperes elvégezte-e, illetőleg mennyi azoknak ellenértéke. A tanúkihallgatás önmagában nem vezetett megnyugtató eredményre. A felperes részletes kimutatásának ismeretében a fentiek tisztázására szakértői bizonyítás is szükséges lehet. Ha a felperes továbbra sem mutatja ki az állított pótmunkákat, a keresetet el kell utasítani.
Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp 252. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. V. 30 394/1986. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás