BK BH 1987/71
BK BH 87/03/71
1987.03.01.
Életveszélyt okozó testi sértést is eredményező tömegverekedés résztvevőinek kirívóan enyhe büntetése [Btk. 170. (5) bek. 1. ford., 83. §].
A megyei bíróság az I. r. vádlottat súlyos testi sértés bűntette miatt börtönben végrehajtandó 1 évi szabadságvesztésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra;
a II. r. vádlottat, életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt börtönben végrehajtandó 1 év 2 hónapi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra;
a III. r. vádlottat súlyos testi sértés bűntette miatt – mint többszörös visszaesőt – börtönben végrehajtandó 1 évi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra;
míg, a IV. r. vádlottat garázdaság bűntette miatt – mint visszaesőt – börtönben végrehajtandó 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte, egyidejűleg a II. r. és a III. r. vádlottak kényszergyógyítását is elrendelte.
Az ítéleti tényállás lényege szerint mialatt az I. r. vádlott elzárás büntetését töltötte, élettársa a IV. r. vádlottal rokonságban levő Gy. T-höz költözött. Szabadulása után a történtekről értesülve az I. r. vádlott Gy. T. rokonságát azzal fenyegette meg: „Ma még vért iszok!”
Az I. r. vádlott fenyegetődzésének híre a cigánytelepen ismertté vált, és mindkét család tagjai az összecsapásra felkészültek. A férfiak és a nők egyaránt a helybeli italbolt udvarán gyülekeztek. A tettleges összetűzésre először a két család nőtagjai között került sor. A cigányasszonyok verekedésébe előbb D. L.-né sértett, majd a férfiak is beavatkoztak, a IV. r. vádlott kést rántott, és annak használatával fenyegetődzött.
A rendbontás miatt a boltvezető zárórát rendelt el, ám a két család tagjai az utcán tovább folytatták a verekedést. Ekkor már többnél kés volt, így az I. r., a II. r. és a III. r. vádlott is kést tartott magánál. A IV. r. vádlott kezében egy széles katonai derékszíj volt, míg M. J. lánccal és végén lakattal volt felfegyverkezve. A csoportosulás többi tagja is fel volt fegyverkezve nyújtófával és más eszközökkel. A verekedés egyéb részletei pontosan nem tisztázhatók. Az italbolt közelségében lakó Sz. A. lakóházánál a két család között – kövekkel és más tárgyakkal – kölcsönös dobálódzásra is sor került. Az összetűzésnek a körzeti megbízott rendőr helyszínre érkezése vetett véget.
A tömegverekedés során az I. r. vádlott D. L-nét a jobb lapocka táján késsel megszúrta. A szúrva-metszett sérülés 2-3 hét alatt gyógyult.
A II. r. vádlott Gy. A. sértettet a hátán, a harmadik háti csigolya magasságában közepes-nagy erővel szúrta meg. A késszúrás megnyitotta a mellüreget és – közvetlen életveszély is okozó – légmell keletkezett. A ténylegesen 2-3 cm mélyre hatoló sérülés 3 hét alatt gyógyult.
A III. r. vádlott Gy. Z-né sértettet közepes erővel a jobb comb külsőhátsó felszínén szúrta meg. A mintegy 2 cm mélyre hatoló késszúrás gyógytartama 2 hét volt. Ez a sértett az arcán és a homlokán, 8 napon belül gyógyuló, hámkarcolásos sérüléseket is elszenvedett.
Az elkövetéskor valamennyi vádlott szeszes italtól befolyásolt állapotban volt, annak mértéke azonban nem volt meghatározható.
Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, és cselekményüket az anyagi jogi szabályok hibátlan alkalmazásával minősítette.
A felelősségre vont vádlottak esetében jogos védelemben történő elkövetés egyáltalán nem állapítható meg. A tömegverekedésre mindkét családhoz tartozó személyek – a felfegyverkezést is ideértve – felkészültek. A verekedés az asszonyok összeverekedésével kezdődött, amelybe azután a férfiak mindkét oldalról fokozatosan beavatkoztak. A kölcsönös kihívás, illetve a kihívás elfogadása folytán azonban mindannyian kölcsönösen a jogellenesség talajára kerültek, ekként jogos védelmi helyzetben való tevékenykedés megállapítására nincs törvényes lehetőség.
A büntetéseket felülvizsgálva azonban a Legfelsőbb Bíróság a vádlottakkal szemben alkalmazott büntetéseket kirívóan enyhéknek találta.
Az elsőfokú bíróság e tevékenysége során figyelmen kívül hagyta a konkrét környéknek az erőszakos cselekményektől való szembetűnő fertőzöttségét, az itteni tömegverekedések gyakoriságát és azoknak a jelen üggyel is jellemezhető súlyosabb végkimenetelét.
Az elsőfokú bíróság által számításba vett bűnösségi tényezőkön kívül indokolt még nyomatékos súlyosítóként értékelni, hogy a garázda elkövetési módon véghezvitt tömegverekedés jelentős fokban zavarta a köznyugalmat.
Tévesen értékelte az elsőfokú bíróság a II. r. vádlott javára nyomatékkal annak büntetlen előéletét. A Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelve szerint az élet és a legsúlyosabb testi épség elleni cselekmények elkövetői esetében a büntetlen előélet súlya és nyomatéka általában csökkentebb, mint az egyéb bűncselekményeknél, a cselekmény kiemelkedő társadalomra veszélyességére tekintettel.
Különösen kiemelendő, hogy az elsőfokú bírósággal ellentétben a Legfelsőbb Bíróság nem látott törvényes alapot a II. r. vádlott esetében a Btk. 87. §-a (2) bekezdése c) pontjának alkalmazására. Ez a vádlott a cselekményét orvul követte el. Gy. A. sértettet előbb elbuktatta, majd hátba szúrta. Ez az elkövetési mód önmagában kizárttá teszi a vádlott esetében az enyhítő rendelkezés alkalmazását.
A továbbiakban pedig a Legfelsőbb Bíróság az ügyész súlyosításra irányuló fellebbezését mindenben alaposnak találta, és ezért az I. r. vádlott szabadságvesztését 1 év 8 hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 2 évre; a II. r. vádlott szabadságvesztését 2 év 8 hónapra, a közügyektől eltiltás mértékét 3 évre; a III. r. vádlott szabadságvesztését 2 év 2 hónapra, a közügyektől eltiltását 3 évre; végül a IV. r. vádlott szabadságvesztését 10 hónapra súlyosította, és a IV. r. vádlottat mellékbüntetésül 1 évre a közügyektől eltiltásra is ítélte. [Legf. Bír. Bf. IV. 768/1985. szám].
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás