BK BH 1987/72
BK BH 87/03/72
1987.03.01.
Az életveszélyt okozó testi sértési cselekmény tekintetében az elkövető különös visszaeső, ha 5 éven belül könnyű testi sértés vétsége miatt volt végrehajtandó szabadságvesztésre elítélve [Btk. 170. § (1) bek., (5) bek. 1. ford., 137. § 13. pont].
A megyei bíróság a vádlottat, életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete és magánlaksértés bűntette miatt halmazati büntetésül, mint visszaesőt, a magánlaksértés vonatkozásban, mint különös visszaesőt 2 évi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A 32 éves büntetett – garázdaság, könnyű testi sértés és vagyon elleni bűncselekmények miatt szabadságvesztésre elítélt – vádlott az éjszakai órákban erősen ittas állapotban a sértettre rátörte annak lakása ajtaját, mert rajta kereste az eltűnt szamarát. A már alvó sértett felugrott az ágyról, amikor a vádlott kaszáló mozdulattal, egy késsel hasba szúrta. A szúrás a hasi kötőszövetben okozott 8 napon belüli gyógytartamú sérülést, s csupán a véletlenen múlott a súlyosabb eredmény elmaradása. Az ajtó betörésével okozott kár 296 forint volt.
A megalapozott tényállásból okszerűen vont következtetést az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére és a cselekmények jogi minősítése is törvényes.
Tévedett a megyei bíróság, amikor az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete tekintetében azt rögzítette, hogy a vádlott visszaeső. A Legfelsőbb Bíróság 14. számú Irányelvek IV/2. pontjában adott iránymutatás szerint az ugyanolyan bűncselekmény megvalósítása azt jelenti, hogy az elkövető cselekményei – mind a korábbi elítélés alapját kitevő, mind az elbírálás alatt állá bűncselekmény – a Btk. különös részének azonos törvényi tényállásába ütköznek. Ugyanolyan cselekmény megállapítását eredményezi, ha a bíróság akár a korábbi, akár az elbírálás alatt álló cselekményt alap, minősített vagy privilegizált esetként; bűntettként vagy vétségként; befejezettként vagy kísérletként; tettesként vagy részesként értékeli. Az adott esetben a vádlottat 1982. október 12. napján a járásbíróság egyebek mellett könnyű testi sértés vétségében is bűnösnek mondta ki, és ezért halmazati büntetésül 7 hónapi – fogházban végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte.
A könnyű testi sértés vétsége és az életveszélyt okozó testi sértés bűntette azonos törvényi tényállásba, a Btk. 170. §-ába ütköző cselekmény, következésképpen a két bűncselekmény a Btk. 137. §-ának 13. pontja szerinti különös visszaesés megállapítása szempontjából ugyanolyan jellegű bűncselekménynek minősül. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a vádlott elkövetői minőségére vonatkozó, az elsőfokú bíróság által tett megállapítást megváltoztatta azzal, hogy a vádlott különös visszaeső a testi épség elleni bűncselekmény tekintetében is.
A felsorolt bűnösségi körülményekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a cselekmény tárgyi súlyával és a vádlott személyi társadalomra veszélyességével arányban állónak és a büntetési célt is biztosító büntetésnek ítélte meg a megyei bíróság által kiszabott 2 évi szabadságvesztést. A Btk. 97. §-a (3) bekezdésének c) pontjában megjelölt emelt büntetési keretekre figyelemmel, elsősorban a cselekmény kisebb tárgyi súlya és a kísérlet távoli volta az adott esetben a Btk. 97. §-ának (4) bekezdése alapján a különös méltánylást érdemlő enyhítési lehetőséget megalapozta, és ekként tekintette kiszabottnak a megyei bíróság által megállapított szabadságvesztést. További enyhítésre azonban törvényes lehetőség nincs.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét helybenhagyta (Legf. Bír. Bf. I. 741/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás