BK BH 1987/73
BK BH 87/03/73
1987.03.01.
I. A kiskorú veszélyeztetésének bűntette egyetlen elkövetési tevékenységgel és eshetőleges szándékkal is megvalósítható; tettese pedig olyan személy is lehet, akit a kiskorú nevelésével, felügyeletével vagy gondozásával – állandó vagy ideiglenes jelleggel – megbíztak vagy azt elvállalta [Btk. 195 § (1) bek.].
II. A jogi tárgy eltérő voltára tekintettel a kiskorú veszélyeztetése a lopással bűnhalmazatban megállapítható [Btk. 12. § (1) bek., 195. § (1) bek., 316. §].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat kiskorú veszélyeztetésének bűntettében és lopás vétségének a kísérletében mondotta ki bűnösnek, ezért, mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésként 10 hónapi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A tényállás az alábbiakban összegezhető.
A 23 éves, sokszor büntetett vádlott nőtlen, gyermektelen. Legutóbbi szabadságvesztéséből szabadulva csak rövid ideig dolgozott. Nővéréhez költözött, és vele megállapodott abban, hogy eltartása fejében vigyáz annak két kiskorú gyermekére; gondozza őket addig, amíg az asszony munkahelyén van, és ennek folytán nem tartózkodik otthon.
1986. július 6. napján a vádlott kiment a községi szeméttelepre azzal a céllal, hogy ott beváltható, üvegeket gyűjt, és így némi pénzhez jut. Magával vitte a rábízott gyermekek egyikét, a 7 éves kislányt.
Az üveggyűjtés után a vádlott elhatározta, hogy hazafelé menet behatol a vásártéren levő őrbódéba, és onnan a 2000 forintot meg nem haladó értékű kerti szerszámokat eltulajdonítja. Az őrbódéhoz magával vitte a gyermeket. Az ajtón levő lakatot a szeméttelepen talált vasfűrész-lappal lefűrészelte, majd behatolt a bódéba. Amíg odabent körülnézett, a helyszínre érkezett egy önkéntes rendőr, aki a vádlott cselekményét leleplezte.
A vádlott a rábízott általános iskolás gyermeket nem bízta meg figyeléssel, és nem kérte a segítségét, de a lakat lefűrészelése és a lopási céllal történt behatolás az ő szeme láttára történt.
Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére.
A perorvoslatokban kért felmentés így – az alábbi kifejtendőkre is tekintettel – nem jöhetett szóba.
A kiskorú veszélyeztetésének bűntettét csak a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy követheti el, de ilyen személynek tekintendő az is, aki fokozott felelősséggel tartozik a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődéséért. Ilyenek elsősorban a szülők, továbbá mindazok, akik a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására a családjogi szabályoknál fogva kötelesek, elkövetheti azonban ezt a bűncselekményt az is, akit a kiskorú nevelésével, felügyeletével vagy gondozásával – állandó vagy ideiglenes jelleggel – megbíztak, vagy azt elvállalta.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A 32 éves büntetett – garázdaság, könnyű testi sértés és vagyon elleni bűncselekmények miatt szabadságvesztésre elítélt – vádlott az éjszakai órákban erősen ittas állapotban a sértettre rátörte annak lakása ajtaját, mert rajta kereste az eltűnt szamarát. A már alvó sértett felugrott az ágyról, amikor a vádlott kaszáló mozdulattal, egy késsel hasba szúrta. A szúrás a hasi kötőszövetben okozott 8 napon belüli gyógytartamú sérülést, s csupán a véletlenen múlott a súlyosabb eredmény elmaradása. Az ajtó betörésével okozott kár 296 forint volt.
A megalapozott tényállásból okszerűen vont következtetést az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére és a cselekmények jogi minősítése is törvényes.
Tévedett a megyei bíróság, amikor az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete tekintetében azt rögzítette, hogy a vádlott visszaeső. A Legfelsőbb Bíróság 14. számú Irányelvek IV/2. pontjában adott iránymutatás szerint az ugyanolyan bűncselekmény megvalósítása azt jelenti, hogy az elkövető cselekményei – mind a korábbi elítélés alapját kitevő, mind az elbírálás alatt állá bűncselekmény – a Btk. különös részének azonos törvényi tényállásába ütköznek. Ugyanolyan cselekmény megállapítását eredményezi, ha a bíróság akár a korábbi, akár az elbírálás alatt álló cselekményt alap, minősített vagy privilegizált esetként; bűntettként vagy vétségként; befejezettként vagy kísérletként; tettesként vagy részesként értékeli. Az adott esetben a vádlottat 1982. október 12. napján a járásbíróság egyebek mellett könnyű testi sértés vétségében is bűnösnek mondta ki, és ezért halmazati büntetésül 7 hónapi – fogházban végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte.
A könnyű testi sértés vétsége és az életveszélyt okozó testi sértés bűntette azonos törvényi tényállásba, a Btk. 170. §-ába ütköző cselekmény, következésképpen a két bűncselekmény a Btk. 137. §-ának 13. pontja szerinti különös visszaesés megállapítása szempontjából ugyanolyan jellegű bűncselekménynek minősül. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a vádlott elkövetői minőségére vonatkozó, az elsőfokú bíróság által tett megállapítást megváltoztatta azzal, hogy a vádlott különös visszaeső a testi épség elleni bűncselekmény tekintetében is.
A felsorolt bűnösségi körülményekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a cselekmény tárgyi súlyával és a vádlott személyi társadalomra veszélyességével arányban állónak és a büntetési célt is biztosító büntetésnek ítélte meg a megyei bíróság által kiszabott 2 évi szabadságvesztést. A Btk. 97. §-a (3) bekezdésének c) pontjában megjelölt emelt büntetési keretekre figyelemmel, elsősorban a cselekmény kisebb tárgyi súlya és a kísérlet távoli volta az adott esetben a Btk. 97. §-ának (4) bekezdése alapján a különös méltánylást érdemlő enyhítési lehetőséget megalapozta, és ekként tekintette kiszabottnak a megyei bíróság által megállapított szabadságvesztést. További enyhítésre azonban törvényes lehetőség nincs.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét helybenhagyta (Legf. Bír. Bf. I. 741/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás