PK BH 1987/78
PK BH 87/03/78
1987.03.01.
Tisztességtelen gazdasági tevékenységnek minősül, ha az üzleti titok jogosulatlan felhasználásával a versenytárs megrendelőihez a versenytárssal fennálló gazdasági kapcsolatok felbontását célzó felhívást intéznek [1984. évi IV. tv. 5. § (1) bek., 8. §].
Az alperes a felperes alkalmazásában állott. Elektroműszerészként dolgozott a felperes szervizében.
A felperesnek a megye területén több szervize működik, amelyekhez körzetenként meghatározott városok és községek tartoznak. Az alperes az egyik körzet szerelője volt. Ebbe a körzetbe 11 település ellátása tartozott.
A felperes egyebek között átalánydíjas szerződéseket kötött a hazai gyártmányú, 5 évnél rövidebb ideje működő, üzemképes televízió készülékek javítására, amelyek szerint a szerződést követő hónap első napjától esedékes évi, félévi vagy negyedévi díjak befizetése ellenében történik meg a javítás. A szerződés a készülék 10 éves koráig érvényes, a naptári év végével megszűnik. Ezt követően a készülék állapotáról és az alkatrész-ellátástól függően évenként lehet a szerződést meghosszabbítani. A szerződések szerint továbbá nem végez javítást a vállalkozó, ha az esedékes díj-befizetés nem történt meg.
A felperes gyakorlata szerint az átalánydíjak beszedése az adott körzet szerelőjének munkaköri feladata volt. A felperes rendszerint az év végén ellenőrizte az átalánydíjak befizetését, és körzeti szerelői útján beszedte a hátralékos díjakat. A kialakult gyakorlat szerint díjfizetési hátralék esetén a felperes nem érvényesítette a szerződésben kikötött azt a jogát, hogy a javítást nem végzi el, ténylegesen a díjbefizetés egy évi elmaradás esetén is pótolható volt. Az is szokásos volt, hogy a felperes a készülékek 10 éves korának elérése után is meghosszabbította a szerződéseket.
Az alperes 1985. decemberében családi okokra hivatkozással munkaviszonyát felmondta, és kérte: a felperes engedélyezze, hogy a felmondási időt ne kelljen letöltenie. A felperes méltányolta az alperes által felhozott indokokat, s így a nevezett munkaviszonya 1985. december 15-én megszűnt.
Az alperes nem az általa felhozott indokok miatt szűntette meg munkaviszonyát, hanem azért, mert kisipari működési engedélyt kért és kapott is. Erről a felperes nem tudott.
Az alperes, illetve megbízottai 1985. december 16-a és 21-e között felkeresték a felperes átalánydíjas megrendelőit (azokat, akik korábban az alperes körzetéhez tartoztak), és ajánlatot tettek arra, hogy az alperes, mint kisiparos 1986. évre évi 480 forint átalánydíj ellenében vállalja a televízió készülékek javítását. Az említett időszakban az alperes hozzávetőlegesen 185 olyan megrendelővel kötött szerződést, akik korábban a felperes megrendelői voltak. A szerződés megkötésekor az alperes vagy megbízottai a befizetett átalánydíjról nyugtát adtak a megrendelőnek, amelyen az alperes működési engedélyének a száma is szerepelt, majd az alperes később eljuttatta a megrendelőkhöz az írásba foglalt szerződést.
Az alperes 1986. február végéig mintegy 210 olyan megrendelővel kötött szerződést, akiknek korábban a felperessel volt ilyen megállapodása.
Az alperes szerződési ajánlata nagyban megegyezett a felperessel kötött szerződések tartalmával. Annyiban volt kedvezőbb, hogy 10 évnél régebben forgalomba hozott készülékekre is vonatkozott, és 15 napnál rövidebb határidejű javítást vállalt.
A felperes keresetében azt adta elő, hogy az alperes előzőekben részletezett magatartása tisztességtelen gazdasági tevékenységnek minősül, kérte hogy a bíróság ezt állapítsa meg, kötelezze az alperest a jogsértő magatartás abbahagyására és 51 472 forint elmaradt haszonnak megfelelő kártérítés fizetésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy kisipari működési engedélye alapján jogosult volt vállalkozási szerződést kötni saját személyében és megbízott igénybevételével is. Engedélyezett tevékenysége eredményességének biztosítása érdekében jogosult volt a felperesnél előnyösebb szerződési feltételek felajánlásával a felperes korábbi megrendelőivel szerződnie. Álláspontja szerint magatartása nem minősül tisztességtelen gazdasági tevékenységnek.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperes 3600 forint perköltség megfizetésére.
A bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az alperes kisipari működési engedélye alapján végezte a perbeli tevékenységet. A kisiparról szóló módosított 1977. évi 14. számú tvr. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a lakossági szolgáltatás körében tevékenykedő kisiparos csak telephelyén végezheti engedélyezett gazdasági tevékenységét. Az alperes tehát jogosult volt telephelyén kívül más községekben is munkát végezni és megrendelőivel szerződést kötni. A megrendelők többsége az alperes munkáját évek óta ismerte, munkavégzésével és magatartásával elégedett volt, ez indokolta, hogy az alperessel kötött szerződést.
A bíróság álláspontja szerint a vállalkozó személyét illetően sem voltak tévedésben a megrendelők, mert tudtak arról, hogy az alperessel, mint kisiparossal kötnek szerződést. A bíróság kifejtette továbbá, hogy a magánszemély a kisipari működési engedély által meghatározott, korlátozott mértékben versenytársa lehet a javító szolgáltatást végző állami vállalatnak, és ez a lakossági szolgáltatások színvonalának emelését eredményezheti. A megrendelő joga, hogy válasszon a jól felszerelt állami vállalatok és a kisiparosok közül olyan vállalkozót, aki igényét megfelelő időben és színvonalon kielégíti. Önmagában az a körülmény, hogy az alperes a felperes korábbi megrendelőit kereste fel, nem eredményezi azt, hogy magatartása tisztességtelen gazdasági tevékenységnek minősül; a szerződéskötés módja nem sérti az üzleti erkölcs követelményeit.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság úgy látta, hogy az alperes magatartása nem ütközik az 1984. évi IV. tv 1. és 8. §-ában foglaltakba, tehát a felperes keresete alaptalan, ezért azt elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és keresetének adjon helyt.
Fellebbezésében az elsőfokú eljárás során kifejtett álláspontját ismételte meg, azt összegezte és részletesen megindokolta. Kifejtette, hogy az alperes magatartása az 1984. évi IV. törvény 1. és 8. §-aiba ütközik, ezért tisztességtelen gazdasági tevékenységnek minősül, s így az említett törvény 18. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazása indokolt.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, a tényállást, abból azonban téves jogi következtetésre jutott.
Az 1984. évi IV. tv 5. §-ának (1) bekezdése szerint tilos üzleti titkot tisztességtelen módon megszerezni vagy az üzleti titkot jogosulatlanul nyilvánosságra hozni, illetőleg felhasználni.
A 8. § pedig kimondja: tilos máshoz olyan tisztességtelen felhívást intézni, amely a harmadik személlyel fennálló gazdasági kapcsolatainak a felbontását vagy kapcsolat létrejöttének megakadályozását célozza.
Az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállásból kitűnik, hogy az alperesnek, mint a felperes korábbi alkalmazottjának tudomása volt arról: a munkaviszonya idején hozzá tartozó körzetben kik voltak azok a megrendelők, akiknek a felperessel átalánydíjas szerződésük volt. A szolgáltató tevékenységet végző felperes viszonylatában az üzleti titok körébe sorolható az is, hogy kiknek, milyen szerződés alapján, milyen szolgáltatásokat végez. Az alperes tehát munkaköréből következően ismerte ezeket az adatokat. Így nyílt lehetősége arra, hogy éppen ezeket a személyeket, a felperes megrendelőit keresse fel, és tegyen nekik olyan ajánlatot, hogy a felperessel kötött szerződés helyett vele kössenek hasonló tartalmú szerződést. Az alperes tehát az üzleti titok birtokában azt jogosulatlanul használta fel, mégpedig éppen olyan időpontban, amikor a felperes évek óta folytatott gyakorlata szerint körzeti szerelői végigjárták a megrendelőket, és beszedik az esedékes vagy elmaradt átalánydíjakat.
Az eljárás adataiból alappal lehet következtetni arra, hogy az alperes kisipari tevékenységének kezdetét nem véletlenül tette éppen december közepére, és kérte a felperessel fennálló munkaviszonyának azonnali megszüntetését valótlan indokok alapján. Tudta ugyanis, hogy ebben az időben köthet legtöbb személlyel, legkedvezőbb feltételek mellett szerződést, hiszen a felperes éveken keresztül követett gyakorlata szerint minden évben december közepén került sor – a körzeti szerelők útján – a következő évre vonatkozó szerződések megkötésére és az átalánydíjak beszedésére.
A peradatokból megállapítható az is, hogy az alperes elsősorban éppen a felperes megrendelőit kereste fel, és azokhoz olyan felhívást intézett, hogy a felperessel fennálló szerződésüket bontsák fel, és vele kössenek hasonló tartalmú szerződést.
Az alperes ezekkel a magatartásaival megsértette az 1984. évi IV. törvény 5. §-ának (1) bekezdésében és 8. §-ában foglaltakat, tehát tisztességtelen gazdasági tevékenységet folytatott.
Tévedett ezért a elsőfokú bíróság, amikor a felperes keresetét, mint alaptalant elutasította. A Legfelsőbb Bíróság ennélfogva az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az 1984. évi IV. törvény 18. §-ának a) pontja alapján megállapította a jogsértést, azt, hogy az alperes milyen magatartása minősül tisztességtelen gazdasági tevékenységnek, és az említett törvény 18. §-ának d) pontja alapján kötelezte az alperest e magatartás abbahagyására, és eltiltotta a további hasonló jogsértéstől. (Pf. III. 20 289/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás